Kézben a labda

Gyerekkorom talán első fényképén is ott van mellettem egy labda, ami kedvenc játékszerem maradt mindmáig. A sportágak közül is azokat kedvelem leginkább, amelyekhez labda is kell, teljesen mindegy, hogy rúgják, dobják vagy éppen ütik.

Visszatérve a kölyökkorhoz, akinek volt bőrlabdája, azt sokan irigyelték. Sokáig sóvárogtam, hogy nekem is legyen egy igazi bőrfocim. Édesanyám megígérte, hogy a bevásárlóútjáról hoz egyet a szabadkai piacról. Busz érkezését talán még sohasem vártam ennyire, és türelmetlenül izgultam, hogy előkerüljön valamelyik szatyorból a bőrgolyó. Mikor végre kezembe vehettem, a határtalan örömöm gyorsan szertefoszlott. Az még hagyján, hogy műbőr volt, a színe pedig okkersárga, de a sok szeletből összeillesztett, pillekönnyű gömb egy röplabda volt. A sorsát persze így sem kerülhette el, és viszonylag elég gyorsan rongyossá rugdaltuk.

Később a kézilabda is fontos szerepet töltött be az életemben, habár a sportág alapjaival csak fölső tagozatosként kezdtünk ismerkedni. Akkoriban többnyire salak-, beton- vagy bitumenes pályák voltak, és az időjárás is alaposan befolyásolhatta a mérkőzéseket. A szabadtérről idővel sportcsarnokokba költözött a kézilabda, ami századunk egyik legdinamikusabb sportága.

A négy-öt évtizeddel ezelőtti kézilabdázást nem érdemes összehasonlítani a mostanival, hiszen egészen más tudás is kell manapság a játékhoz. A sportág népszerűségét mutatja a most zajló férfi Európa-bajnokság, ahol a magyar válogatott minden idők legjobb eredményét is elérheti. Szerdán az olimpiai bajnok gallok elleni bravúr ugyan nem jött össze, így álom maradt az elődöntő. Az eredmények azonban előtte szerencsésen alakultak és a csoportban megszerzett harmadik hely azt jelenti, hogy ma kora délután az 5. helyért mérkőzhetnek Szlovénia ellen.

A kitűzött cél, az első tízbe kerülés már korábban teljesült, és az utolsó meccsen is lehet bizonyítani, hogy jó kezekben van a magyar kézilabdázás.