Szabadságon

Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Túrmezei Erzsébet verssorait gyakran mondogattam magamban a szabadságom ideje alatt. Azon emberek közé tartozok ugyanis, akik még szabadság alatt is folyamatosan tenni akarnak valamit. Szinte parancsolnom kell magamnak, hogy lassítsak, húzzam be a kéziféket, hogy kikapcsoljak, hogy kiszálljak a mókuskerékből.

Nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Az emberek több mint fele küzd ugyanis azzal, hogy képtelen kipihenni magát a szabadsága ideje alatt. Egy felmérés szerint ez a képesség szakmával, illetve életkorral együtt változik, míg a 21 és 25 évesek körében ez az arány 47 százalék volt, addig a 45 év feletti munkavállalók 65 százaléka mondta azt, nyaralás alatt sem tud kikapcsolni.

A kutatás szerint több oka is van annak, hogy nem tudunk kiszakadni a munkából a szabadság alatt sem. Ilyen lehet például az állandó elérhető állapot, a szakmai előmenetel elvesztésétől való félelem és természetesen az is, hogy a teljesítményközpontú világban az egyik főbűn, ha kivonjuk magunkat a sodrásból, és megállunk egy kicsit. De ha nem állunk meg, akkor előbb-utóbb kiégünk, közömbössé, motiválatlanná válunk, esetleg megbetegszünk.

A korai kiégés egyik ellenszere a rendszeres pihenés lenne – állítják a szakemberek. Azt mondják, ha megengedjük magunknak a semmittevést, az segít a jelenre koncentrálni és megszabadulni a ránk nehezedő nyomástól. A magunkra fordított időt a testünk és a lelkünk is meghálálja. Ha sikerül kellő ideig semmit tennünk, garantáltan újjászületünk. Kipihenten pedig mindent szebbnek és jobbnak látunk majd.