2024.09.02. 19:38
Faragó Kamilla felejthetetlen élményekkel gazdagodott az olimpián
Pár héttel ezelőtt ért véget Párizsban az olimpia (a paralimpia jelenleg zajlik), ahol kecskeméti sportolónak is szurkolhattunk. A helyi származású Faragó Kamilla ugyanis a magyar női vízilabda-válogatott tagjaként részt vett a játékokon. Az olimpiai élményeiről, illetve a csapat és egyéni teljesítményének értékeléséről beszélgettünk vele.
– A magyar női vízilabda-válogatott az 5. helyen zárta a párizsi olimpiát. Csalódott vagy, hogy nem jött össze az éremszerzés?
– Ugyan pontszerző helyen zártunk, de számomra így jó pár nappal az olimpia után sem szépült meg ez az eredmény. Úgy vágtunk neki a játékoknak, hogy éremmel jövünk haza. Úgy érzem, ez a csoportkörben ment el, hiszen a négy mérkőzésünkből kettőt nyertünk meg, ott még egy győzelmet ki kellett volna harcolnunk. Ilyen szempontból szomorúan tekintek vissza Párizsra. Lehet, hogy idő kell még, hogy másképp gondoljam, hiszen amiatt boldog vagyok, hogy részt vehettem életem első olimpiáján.
– A csoportkör felemás eredményei után az Egyesült Államokkal kellett játszanotok, ahol nagyszerűen helytálltatok a sportágban sokáig egyeduralkodó ellenféllel szemben, azonban nagyon kevés gólos meccsen 5–4-re kikaptatok. A találkozó után a szomorú értékelésedet lehetett hallani a televízióban. Hogy gondolsz vissza erre az emlékezetes mérkőzésre?
– Az amerikaiakkal készültünk a párizsi játékok előtt két hetet, náluk voltunk edzőtáborozni, és senki sem félt tőlük, hiába nyerték meg az előző három olimpiát. Két hivatalos edzőmérkőzést is játszottunk velük, az egyiken négy góllal kikaptunk, a másokat hárommal megnyertük. Tudtuk, hogy nehéz feladat vár ránk, de a meccsen mindenki beleadott mindent. Végig bennünk volt a győzelem, és akkor éremért küzdhettünk volna a folytatásban. Az olimpia ott kezdődött el számunkra, ott értünk össze, amit nagyon sajnálok, mert ha ez hamarabb, a csoportmeccseken megtörténik, lehet, hogy elkerültük volna az USA-t.
– A vereség után legjobb esetben az ötödik helyet szerezhettétek meg, és az össze is jött, hiszen a görögöket és az olaszokat is megvertétek a folytatásban. Minek volt köszönhető, hogy a nagy csalódottság után sikerült fejben összerakni magatokat az utolsó két találkozóra?
– Az amerikai meccs után leült a csapat, és Keszthelyi Rita mondta, hogy az ötödik helyet az a válogatott tudja megszerezni, amelynek tagjai jobban szeretik egymást. Szerintem ez tényleg így volt. Az ellenfeleinknél nem éreztem, hogy csapatként küzdöttek volna egymásért, hogy még legalább az ötödik hely meglegyen. Az USA elleni vereség után készült egy kép, amin egymás nyakába borulva sírunk a lányokkal. Bennünk volt, hogy szépen akarjuk zárni az olimpiát, és annak örülök, hogy ez sikerült.
– A saját teljesítményeddel elégedett vagy?
– Az első mérkőzésen nagyon izgultam. Aki ismer, ezt biztosan észrevette, de sikerült gólt szereznem, és ez áttörést jelentett számomra. A gól után éreztem, hogy na, mehet az olimpia. Nyilván a teljesítményemmel elégedett sosem vagyok, de hiányérzet nincs bennem. Úgy gondolom, mindent megtettem. Még van hova fejlődnöm, még lesz olimpia és világesemények, ahol szeretnék jól szerepelni.
– Pályafutásod elején jársz és már megjártál egy olimpiát. Karriered szempontjából mit jelentett számodra, hogy ott lehettél Párizsban?
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy olimpikon lettem, de ami még többet jelent számomra, az az, hogy a szüleim élőben láttak, hiszen a negyeddöntőn ott voltak a lelátón. Több ezer ember volt kint az amerikai meccsen, de a félidőben még így is ki tudtam szúrni anyáékat a tömegben. A meccs után hozzájuk mentem oda először, ez felejthetetlen élmény számomra. Az olimpiai falu hangulatát is jó volt megtapasztalni. Az eredményt, ha félretesszük, akkor nagyon jó élményekkel gazdagodtam.
– Pár videót lehetett látni arról, hogy az olimpiai falu hogy néz ki. Szépségszalon, boltok, edzőtermek és hatalmas étterem… tényleg minden a rendelkezésetekre állt.
– Így van, az olimpiai falut a két hét alatt nem is tudtam teljesen bejárni, akkor területe volt. Mindent könnyen elérhettek a sportolók. Kávés standok is voltak, az italautomatákból annyi üdítőt lehetett kivenni, amennyit csak szerettél volna. A konditerem is extra felszereltségű volt. A pékségben a francia pékáruk elképesztően finomak voltak. És persze lehetett híres sportolókkal találkozni.
– A férfi kézilabdázók például Rafael Nadallal fotózkodtak.
– Én is szerettem volna vele találkozni, de sajnos nekem nem sikerült. Igaz, úgy voltam vele, hogy ameddig tart számunkra az olimpia, addig a meccsekre szeretnék fókuszálni. Viszont az étteremben több világhírű sportolót is fel lehetett fedezni. Ugyan képet nem készítettem senkivel, de hatalmas élmény volt látni az NBA-sztár Nikola Jokicsot, illetve a sprinter Noah Lyles is a közelünkben ebédelt egyszer. Minden sportoló kap a saját országát ábrázoló kitűzőket, és azokat cserélgethetik az olimpiai faluban. Nekem ez nagy élmény volt, a kedvenc kitűzőm bahamai, amit nehéz volt megszerezni, hiszen a Bahama-szigetekről kevés sportoló volt jelen.
– Sok sportoló nem volt elégedett az ággyal. Volt bármi, ami negatívan befolyásolta a kikapcsolódásotokat?
– Számomra ilyen negatív tényezők nem voltak. Mi négyen voltunk egy olyan szobában, ahol nem volt klíma, de ventilátorral tudtunk úgy játszani, hogy ne legyen nagyon melegünk. A faluban volt egy szkennelő gép, ahol a testi adottságainkat felmérve megmutatták, hogy hogyan forgassuk a matracot, hogy a legkényelmesebb legyen. Az étkezéssel sem volt problémám. Nagy volt az étkezde, és kutatni, válogatni lehetett a lehetőségek között. Ennek megfelelően minden étkezésnél lestük egymást a csapattársakkal, hogy ki, milyen ételt, hol talált.
– A többi sporteseményt, magyar eredményeket tudtátok követni?
– Szerencsére igen, a férfi pólóválogatott más napokon játszott, mint mi, így azokat a meccseket a lányokkal együtt néztük. Élőben viszont nem tudtunk ott lenni sehol sem, hiszen amikor mehettünk volna, már elfogytak a jegyek a számunkra fontos sporteseményekre.
– Még a pihenődet töltöd, de mi vár rád a következő időszakban?
– Jelenleg az egyetemi teendők foglalnak le. Az előző évben passziváltattam tanulmányaimat, amit most folytatni fogok. Az ELTE tanári képzését informatika és angol szakon végzem. A vízilabdával össze kell egyeztetnem az órákat, hogy azok a reggeli és esti edzésekkel ne ütközzenek. A következő szezon októberben kezdődik, úgyhogy hamarosan a felkészülés is kezdetét veszi majd.