Vinter Zoltán visszatért és alig várja a Dusnok-Nemesnádudvar derbit

Hosszú évek óta nem is lehetett elképzelni a Nemesnádudvar mérkőzését az idén harminchat éves Vinter Zoltán nélkül, aki világéletében csakis a Nemesnádudvar játékosa volt, a csapatban 296 mérkőzésen volt kezdő, és 86 gólt szerzett. – Annyi kiegészítéssel, hogy volt egy röpke fél év, amikor nem Nádudvaron futballoztam – kerekíti teljessé a képet Vinter Zoltán. – 2014-ben Németországban dolgoztunk az öcsémmel, Vinter Balázzsal – aki egyébként szintén világéletében a Nadwart erősítette, 33 éves, már 379 alkalommal futott ki kezdőként a nádudvari mezben a pályára és szerzett 96 gólt –, és akkor egy nagyjából a vármegye kettes szintnek megfelelő bajnokságban szerepeltünk.

Elképzelni nem lehetett ugyan nélküle a Nadwart, a szurkolóknak viszont mégis muszáj volt beérniük nélküle, mert az őszt nélküle kezdte a csapat. A játékos ugyanis, aki korábban irányító középpályás poszton szerepelt, manapság azonban már inkább a védelmet erősíti –, a nyár végén visszavonult. – Még a tavalyi téli felkészülésen megsérültem egy edzőmeccsen, így sajnos ki kellett hagynom az egész tavaszi szezont – tekint vissza. – Aztán tavasszal az utolsó forduló után bejelentettem az öltözőben a többieknek, hogy nincs mese, meghajlok az élet törvényei előtt, befejezem a futballt. De aztán ahogy teltek a hetek, és közben a csapat számára megkezdődött a felkészülés is, én azt éreztem, hogy képtelen vagyok most még magam mögött hagyni ezt a sportot, amit kis gyerek korom óta annyira szerettem és akkora lelkesedéssel műveltem. Ez van. Szeretem a focit, szeretem a csapatomat, és úgy érzem, hogy mellettük a helyem. Fontos, komoly felismerés volt ez, azt nem is mondhatnám, hogy új, de ebben a helyzetbe mindenképpen igen jelentős, aminek köszönhetően most már újra kifutok a csapattal a pályára.

A Nemesnádudvar az idei évben meglehetősen jól rajtolt. A csapat hat forduló után a képzeletbeli dobogó harmadik helyén áll. Vinter Zoltánt arról faggattuk, hogy van-e ennek valami titka, pontosabban van-e emögött valami magyarázat, akár sztárigazolás, akár valami is. Hiszen vármegyei csapatok esetében akár egy megemelkedett edzéslátogatás is sokat javíthat az eredményeken. – Valóban megy most a játék a csapatnak, jönnek az eredmények is, és nagyon reméljük, hogy jó sokáig meg is marad ez a jó forma. Titka ugyanakkor nincs ennek a jó szereplésnek. Úgy gondolom, hogy ideális a rutinos idősebb játékosok és a fiatalok aránya, és együtt tudunk annyira küzdeni, hogy sikeresek legyünk hétről hétre. Némi személyi változás ugyanakkor történt a nyáron, és az már most egyértelműen megállapítható, hogy ez egyáltalán nem volt a csapat kárára. De nem voltak tektonikus mozgások. Nasz Balázs tavaly érkezett edzőnek Nemesnádudvarra, őt az idén már mint játékost is leigazoltuk, tehát nem csak az elméleti, hanem a gyakorlati tudásával is segíti a csapatot, valamit egy év kihagyás után visszatért a csapathoz Nébl Krisztofer és Kákonyi Máté is.

A Nemesnádudvar és a Dusnok örökrangadó hosszú és gazdag múltra tekint vissza. Vinter Zoltán is megannyi emlékezetes csatát vívott a Dusnok ellen. Amikor azonban a legszebb Dusnok elleni emlékről faggattuk, nem akart egy mérkőzést sem kiemelni.

– Volt jó néhány nagyon meccsem a Dusnok ellen. Volt, hogy sikeresek tudtunk lenni ellenük, és volt részünk természetesen kudarcban is. Bizonyára érthető módon azok a legszebb emlékeim, amikor sikerült elhoznunk Dusnokról a három pontot. De meggyőződésem, hogy ezt a riválisaink ugyanígy gondolják. A lényeg az, hogy annyi jó meccset játszottunk már egymás ellen, hogy igazából nem tudnék kiemelni egyet sem. Nagy élmény volt mindegyik.

Igazi szomszédvári derbi tehát a Dusnok–Nemesnádudvar összecsapás. A csapatok alacsony létszáma miatt megváltozott bajnoki rendszerben újabban egy idényben már háromszor találkoznak egymással a csapatok, ráadásul a két település sincs messze egymástól, a két egyesületet baráti és családi szálak is összekötik, nagyon sok újat tehát nem tudnak mutatni egymásnak, nagy meglepetéseket nem tudnak okozni. Ennek fényében tettük fel a kérdést, hogy milyen mérkőzésre számít.

– Ez így van. Nagyon jól ismerjük egymást a szomszédvárral, újat szerintem se tudunk már mutatni egymásnak. Egy ilyen rangadón egyik csapatnak sem lehet más célja, csakis a három pont megszerzése. Úgy gondolom, hogy az előző évekhez hasonlóan egy kemény, küzdelmes, hajtós mérkőzést láthatnak majd a kilátogató nézők és szurkolók, amelyen bármi megtörténhet.

A rácok és a svábok csatája tehát igazi presztízsviadal. Arra a felvetésre, hogy milyen a mérkőzés utóélete, különösen ott, ahol családi szálak is összefűzik a csapatot, – Vinter Zoltánnál ez maximálisan fennáll, hiszen a dusnoki elnök és a dusnoki csapat erőssége, Bolvári Dávid a sógora – megnyugtató választ adott. – Lehetséges Dusnok-Nádudvar rangadó után is családi ebédet szervezni. Természetesem békés keretek között,kulturáltan szoktuk megbeszélni a meccseket, családi vonalon nincs semmilyen ellentét vagy veszekedés emiatt. Meg hát a sógorom félig nádudvari, lehet vele beszelni.

Bár már az őszi idény felénél tartanak a bajnokságok, de a végkimenetelt megjósolni még akkor is igen korai lenne. Így aztán amikor az iránt tapogatóztunk, hogy vajon milyen helyezésre tartja képesnek a csapatok, Vinter Zoltán dolgát annyiban megkönnyítettük, hogy tettünk egy megszorítást: a naptári év végére milyen helyezést néz ki illetve vár el a társaságtól.

– Úgy gondolom, hogy a jelenlegi jó formánk alapján természetesen csakis a dobogó elérése lehet a célunk. Annál is inkább, mert minél jobb pozícióból várhatjuk majd a tavasz idényt, annál nagyobb önbizalommal állhatunk bele a folytatásba.