Nyolc hónap alatt küzdötte vissza magát az élmezőnybe a tassi parasportoló

Kis Gábor egy év leforgása alatt kétszer nézett farkasszemet a halállal. Tavaly júniusban kiderült, daganat van a jobb veséjén. A műtét után gyorsan felépült, szeptemberben a tervezett berlini maratonon ugyan nem indulhatott, de nyolc kilométeren kísérte a mezőnyt kerekesszékével. Az év elején újabb egészségügyi problémája adódott, szívelégtelenséget diagnosztizáltak nála az orvosok.

– A hír nagyon mellbe vágott, úgy éreztem, hogy most aztán tényleg vége az életemnek és a sportkarrieremnek. Három hónapos gyógyszeres kezelés után úgy éreztem, talán van remény arra, hogy ismét nyeregbe szálljak. Fokozatosan terheltem magam, aminek néhány hónap után meg is lett az eredménye. Augusztusban a jótékonysági mentőfutáson teljesítettem a 21 kilométeres távot Szabadszálláson. Szeptember 10-én a budapesti Wizz Airen negyedikként értem célba a félmaratoni távon. Két hét sem telt el, már a Balaton-parti Futónapon álltam rajthoz – mondta el a baon.hu érdeklődésére a parasportoló.

Kis Gábor nagy lelkesedéssel vágott neki a harmincegy kilométeres távnak, ám a szerencse ezúttal elpártolt mellőle. Tíz kilométer után kézikerékpárja defektet kapott, így fel kellett adnia a versenyt. A „kudarc” nem szegte kedvét a parasportolónak, benevezett a 38. SPAR Budapest Maratonra. A futófesztiválra több mint 23 ezer futó érkezett 96 országból és 945 hazai településről. A mezőny tizenhárom fokban vágott neki a távnak.

– Az idő ideálisnak tűnt, ám a start után néhány perccel cseperegni kezdett az eső. Nem sokkal később sínt fogtam. 

Nagy tempót diktáltam, olyan sebességgel haladtam át az egyik ellenőrzőponton, hogy elhagytam a kulacsom, amiért vissza kellett tolatnom. A szűkös fordulópontok is feladták a leckét. A handbike-nak ugyanis nagy a fordulási szüge. Egy kivételével a rendőrök és barátaim fordítottak irányba. A táv felénél úgy éreztem, hogy egyre romlik a komfortérzetem. Azt gondoltam, hogy a szívem rendetlenkedik, így némileg visszafogtam tempót. A célban jöttem csak rá, hogy a rossz közérzetem oka az volt, hogy túlöltöztem – sorolta Kis Gábor.

– Nem vagyok elégedett magammal. Főleg az bosszant, hogy minden technikai adottságom megvolt ahhoz, hogy jobban teljesítsek. A versenyen egy professzionális versenysportra tervezett, szuperkönnyű carbonbike-kal indultam, amihez a Suhanj! Alapítvány jóvoltából jutottam hozzá. Ez lett volna a premier, ami nem úgy sikerült, ahogy vártam. Eredményeimen a jövő év áprilisában tudok javítani a Telekom Vivicittá városvédő futásán. A legnagyobb kihívásnak az NN Ultrabalaton ígérkezik, itt 211 kilométert kell teljesítenem. Ennek okán a téli hónapokban a felkészülésre helyezem a hangsúlyt – fogalmazott Kis Gábor.