A dusnoki Rónai Antal tiszteli a Nádudvart, de meg akarja nyerni a derbit

Rónai Antal, a Dusnok középpályása, aki a vármegyei másodosztályú bajnokság góllövőlistáján jelenleg hat góllal a vaskúti Nagy Szabolccsal és a nemesnádudvari Schindler Józseffel holtversenyben az 5. helyen áll – a dusnoki házi góllövőlistán pedig a második –, bár Baján született, de egész életében Dusnokon élt és él ma is, így aztán száz százalékig dusnokinak tartja magát. – Arra ugyanakkor azért nagyon büszke vagyok, hogy szerepelhettem a szülővárosom, Baja csapatában is még NB-s szinten – tekintett vissza Rónai Antal. – Egyébként egyáltalán nem vagyok egy vándormadár típus, a labdarúgó pályafutásom Kalocsán indult, majd a Bajai LSE csapatánál folytatódott, 2014 óta pedig a Dusnok csapatában szerepelek. Nagyszerűen érzem itt magam, remek társaság ez, nem is vágyom én innen sehova, tehát a terveim szerint minden bizonnyal itt is fejezem majd be a labdarúgást, remélhetőleg minél később, azaz néhány jó év még szerintem van előttem, ismétlem, dusnoki színekben.

Ebben reménykednek a dusnoki csapattársak és a dusnoki szurkolók is, hiszen nem csak a közösségnek hasznos tagja Rónai Antal, hanem gólerős játékos is. A kalocsai és a bajai éveket is beleszámítva 342 mérkőzésen volt hivatalosan kezdő, és a nyilvántartásban szereplő 355 mérkőzésen – ebben a számban azok is benne vannak, amikor csereként állt be - 194 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába. – Manapság már nem támadó poszton szerepelek, hanem a pálya közepén játszom, belső középpályásként, jó három-négy évvel ezelőtt pedig a bal futó poszt volt az enyém – jelentette ki a játékos – A gólszerzéssel ugyanakkor valóban nem állok hadilábon. Szerencsére van nálunk egy igazi, főállású góltermelő, Bolvári Zoltán, de én sem panaszkodhatom, a házi góllövőlistán rendre befutok mögötte a második helyre.

Dusnoki labdarúgóként tehát közel egy évtizedes múlt áll mögötte, emlékezetes idényekben tehát volt része bőven, ám azon a kérdésen, hogy melyik volt a számára legemlékezetesebb, nem kellett sokáig gondolkodnia. – A 2018-2019-es bajnoki szezon volt a számomra a legemlékezetesebb. Akkor egy nagyon erős mezőnyben sikerült megnyernünk a bajnokságot, nem is akárhogyan. Az utolsó pillanatokig folyt a végletekig kiélezett harc a bajnoki címért, és az utolsó fordulóban, egy Baján aratott győzelemmel szereztük meg a bajnokságot. Csak a győzelem volt elfogadható, hiszen a legfőbb riválisunk, a Géderlak behúzta a hazai meccsét. Így aztán nem túlzás, hogy az a mérkőzés több száz dusnoki szurkoló és lakos emlékezetébe örökre beleégett mint gyönyörű, felejthetetlen emlék, és méltán. Hiszen az utolsó, bajai mérkőzésen közel ezer ember előtt sikerült nyernünk a számomra hazai pályának számító Vasváriban.

A dusnokiak azon a mérkőzésen jó négyszázan képviseltették magukat, ami nem akármilyen szám, hiszen azt jelentette, hogy mivel Dusnok jó háromezer fős település, tulajdonképpen Dusnok nagyjából közel negyede ott szurkolt, majd ünnepelt a 3–0-ás győzelem után ünnepelt előbb a Sugó-partján, aztán otthon. Rónai Antal abban reménykedik, hogy az idén újra megszerezhetik az aranyérmet. – A most folyó, 2023/24-es szezonban újra képesnek tartom a csapatot arra, hogy megnyerje a bajnokságot, és ami engem illet, természetesen csakis az első helyezéssel lennék elégedett az ősz végén, de azt már most megmondhatom, hogy a tavaszi záráskor is. A nyáron nem történtek nagy változások a keretben, Novotnik Gábor és Szarka Balázs érkezett Érsekcsanádról, ők igazi erősítésnek számítottak, és valóban be is váltak. Nagy kár, hogy a Gábor most éppen sérüléssel bajlódik, várjuk vissza minél előbb, mert valóban erősségei lettek a csapatnak.

Akárcsak a legemlékezetesebb meccsen, azon a kérdésen sem kell sokat gondolkodnia, hogy melyik volt a számára a legemlékezetesebb, Nemesnádudvar elleni meccs. – Ha jól emlékszem, a 2015-2016-os szezonban vívtuk azt a meccset, amikor győztünk Nádudvaron, és az a meccs nem csak azért emlékezetes a számomra, mert 8–1 arányú győzelemmel söpörtük be a három pontot, hanem azért is, mert három góllal sikerült kivennem a részemet a sikerből. Ugyanakkor szerencsére nagyon sok derbit fel tudnék még emlegetni, megannyi emlékezetes meccset játszottunk a Nádudvarral, és volt bőven, amelynek a végén győztesen jöhettünk le a pályáról. Hosszú évekre tekint már vissza ez a derbi, történelme van, és teljes joggal nevezik szomszédvári derbinek, de úgy is lehet fogalmazni, hogy a rácok és a svábok csatája ez.

A hétvégi mérkőzésen is nagy csatára számít, és arra, hogy otthon tartják a három pontot. – Az előbb egy emlékezetes, nagyarányú győzelmünket emlegettem. Most jó formában van a Nádudvar, nagyon együtt vannak, így aztán ezúttal szoros meccsre számítok, de meggyőződésem, hogy ha jó napot fogunk ki, és kihozzuk magunkból a maximumot, akkor kizárt dolog, hogy ne a miénk legyen a három pont. Vagyis természetesen a győzelem a cél, nem csak én mondom ezt, hanem az egész csapat. Annyit tennék hozzá, hogy az a lényeg, hogy legalább egyetlen apró góllal rúgjon többet, mint a vendégek, és akkor én már elégedett leszek.