Pálinkás Gergő egy percre sem adta fel a hitét

Pálinkás Gergő alaposan megküzdött azért, hogy eljusson egyáltalán a profik közé, hiszen egy nagyon pici faluból indult el, amire viszont a mai napig nagyon büszke a 26 esztendős támadó. 

– Terem annak a pici, 700 lelkes Szabolcs megyei községnek a neve, ahonnan származom. Sajnos édesapám már nem él, édesanyám pedig azóta elköltözött Pápára, de testvéremék a mai napig ott élnek, így ha ritkán is, de mindig szívesen megyek vissza. Innen már óvodás koromban feljártam gyakorlatilag az iskolások közé futballozni, majd amikor elkezdtem a sulit, különböző tornákra is eljutottam. Az iskolai csapatból aztán előbb Nyírbátorra, majd Nyíregyházára kerültem – tekintett vissza Pálinkás Gergő a kezdetekre. 

A Nyíregyháza akkoriban a régió első számú klubjának számított, ráadásul az élvonalban. Pálinkás Gergő a felnőttek közt edzett már, amikor 2015-ben jött a nem várt fordulat: kizárták a nyírségieket az NB I.-ből, így csak az NB III.-ban folytathatták. Ezzel együtt Pálinkás elkezdett játszani, sőt igen rutinos játékosok maradtak csapattársai, a nyíregyházi búcsú azonban mégsem sikerült szépre. Az NB II.-ben már nem érezte a bizalmat. 

– Abban a szezonban már az NB I.-es kerettel készültem, de még nem tudtam bemutatkozni sajnos, ami aztán a következő szezonban már nem is történhetett meg. Jött a kizárás, az NB III.-ban viszont lehetőséget kaptam, azonnal bajnokok lettünk és fel is jutottunk a másodosztályba. A pozitív oldalát próbáltam nézni a dolognak, hiszen azt azért tudni kell, hogy akkor Nyíregyházán az NB I.-es keretből nagyon sok játékost megtartottak, tele volt rutinos futballistával a keret. Rengeteg mindent megéltek ezek a játékosok addigra, én pedig folyamatosan azon voltam, hogy tanuljak tőlük. Nem volt tehát jó élmény azt megélni, hogy a klubot kizárják, de a személyes fejlődésem szempontjából ebből is próbáltam a legtöbbet kihozni. Kicsit kaotikusan zárult számomra sajnos a hosszúnak mondható nyíregyházi pályafutásom. Akkor jött be a „fiatalszabály” az NB II.-ben, s bár lehetőséget kaptam, legtöbbször nem is a saját posztomon játszottam, hanem balhátvédnek raktak be. Csúnya szóval fogalmazva, szinte „el akartak dugni” a pályán. A megszerzett tapasztalatokat  Nyírbátorban tudtam kamatoztatni, ahol már rendszeres játéklehetőséget kaptam. 

Pálinkás Gergő nem lett tehát azonnal csatár, az utánpótlásban szélsőt játszott, később pedig balhátvédet, a fordulat Jászberényben következett be, ahol már csak centerként számoltak vele, ez meg is adta neki a kellő önbizalmat. Első évében 9, míg a másodikban 16 gólig jutott a jászságiaknál, emellett bronzérmes lett a harmadosztályban. 

– Voltam balhátvéd, de az utánpótlásban gyakorlatilag végig szélsőt játszottam. Amikor elkerültem Nyírbátorba Nyíregyházáról, akkor kezdtem el egyre többet centerként szerepet kapni, végül Jászberényben fordult ez át teljesen oda, hogy csak ott számítottak rám, amit szerencsére gólokkal is sikerült meghálálni. Mondhatni, hogy pályafutásom szempontjából a jászberényi váltás döntőnek bizonyult. Név szerint is mondhatom Német Gyulát, aki már centerként adta meg nekem a bizalmat az elejétől fogva. Nagyon jó közösségbe kerültem, akkoriban egy harmadosztály szintjén erősnek számító gárdában szerepelhettem, az eredmények is jöttek. Nem mellesleg a gólok is, kezdtem elhinni, hogy centerként tényleg lehet jövőm – tette hozzá Pálinkás. 

Igazán nagy példakép nincs, de ma már elsősorban úgy nézi a meccseket, hogy a csatárok mozgását figyeli. Mindenkitől lehet tanulni, és ő szeretne is folyamatosan fejlődni. 

– Mindig érdemes figyelni, mit lehet eltanulni. Ma már főleg úgy nézem a meccseket, hogy a centerek mozgását elemzem, de konkrét példaképem nincs.
Jászberény után Dorogon még nem jött ki neki a lépés a másodosztályban, de fél év után eligazolt a feljutási terveket szövögető Kazincbarcikához, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Az NB III.-ban és az NB II.-ben is 10 gólt szerzett. 

– A dorogi kitérő nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, ennek személyes okai is voltak, fejben nem voltam ott teljesen. Kellett a váltás, a Kazincbarcika pedig nagyon kitartó volt, mert már akkor szerettek volna megszerezni, amikor végül a Dorog mellett döntöttem. A Barcika kiesett, a Dorog másodosztályú csapat volt, szerettem volna magam a másodosztályban megmutatni. Fél évvel később is hívott azonban még a KBSC, éreztem a bizalmat, így szívesen mentem. Szép és sikeres másfél évet töltöttem el a klubnál, újra jöttek a gólok is – mondta a csatár, akit a barcikai teljesítménye alapján igazolt le most nyáron a Kecskeméti TE. 

– Szerintem minden játékosnak van egy nagy álma, amit el akar érni, ez a válogatottság. Ez teljesen természetes, hiszen mindenki azért kezd el futballozni, hogy egyszer a hazájáért játszhasson. Ettől függetlenül nálam a célok meghatározása mindig máshogy működött. Nem úgy kezdtem, hogy én most NB I.-es vagy válogatott játékos akarok lenni, hanem mindig egy adott lépést tűztem ki. Amikor az sikerült, akkor jöhetett a következő. Talán látva a pályafutásomat, ezért is juthattam el az NB I. kapujába is. Centerként ez a gondolkodásmód egyszerűbb lett, hiszen szezon előtt volt egy kimondatlan célom, amit csak én tudtam. Babonás típus vagyok ilyen szempontból, mint sok más csatár, én sem szeretem előre elmondani, mennyi góllal lennék elégedett, de ettől függetlenül vannak elvárásaim magammal szemben. Most az a rövid távú célom, hogy minél több játéklehetőséget kapjak, amit gólokkal szeretnék viszonozni – mondta terveiről a csatár. 

Bár 26 évesen jöhet csak számára a debütálás a legmagasabb szinten, nem csalódott, a hitét sosem adta fel. Tisztában volt vele, hogy későn érő típus, de keményen dolgozott és dolgozik a mai napig. 

– Tipikusan a későn érő játékosok közé sorolom magam, ugyanakkor mindig bíztam benne, hogy jönni fog egy lehetőség, amikor megmutathatom magam az NB I.-ben. Tudni kell rólam, hogy a nyíregyházi akadémián töltött négy évemből is kettő és felet a kispadon kezdtem, az nem volt egyszerű időszak számomra. A hitemet viszont sosem veszítettem el, most Kecskeméten megkaptam azt az esélyt, amire vártam és amiért kitartóan dolgoztam, ezzel szeretnék élni – mondta a támadó. 

Fejlődni akar, akkor is, ha első három meccsén egyaránt betalált a felkészülés alatt. Főleg taktikailag érzi úgy Pálinkás Gergő, hogy előre kell még lépnie. 
– Egyelőre álomszerű a kezdés, de ezek még „csak” felkészülési meccsek. Taktikailag még bizony van hova fejlődnöm, ez egyértelmű. Bízom benne, hogy ugyanilyen sikeres leszek a kapu előtt a szezon során, de ahogy mondtam is, játékban mindenképpen szeretnék és kell is előre lépnem – tette hozzá önkritikusan eddig teljesítménye kapcsán. 

– Sejtem, hogy mire számíthatok, mert sok videót néztem már meg, illetve a tavaszi szezon utolsó meccseit én is követtem. Biztos vagyok benne, hogy ez a támogatás és szurkolás továbbra is végig fog kísérni minket, amit remélhetőleg mi jó eredményekkel tudunk majd meghálálni – mondta Pálinkás Gergő. 

A Kecskeméti TE a héten zárja a felkészülést, pénteken 16 órakor előbb az NB II.-es Ajkával, majd 18 órakor az NB III.-as Hódmezővásárhellyel találkoznak zár kapuk mögött a lila-fehérek.