Jó hajrában bízik a Kecel

– Az őszt egy erős hajrával zártuk, a szoros mezőnynek köszönhetően felugrottunk az előkelő 5. helyre – tekintett vissza Pandur László. – Aztán abban a reményben kezdtük meg már január 17-én a felkészülést, és szerveztük le az előkészületi meccseket, hogy a tavaszt azzal az ősz végén megszerzett lendülettel tudjuk majd folytatni. Bizakodóak voltunk. A tavasz elején a toronymagasan listavezető Kiskunfélegyházától elszenvedett hazai vereség tulajdonképpen belefért, ezt egy kalocsai győzelemmel korrigáltuk. Utána azonban jött egy zsinórban ötmeccses vereség-sorozat. Ez persze nem hiányzott, de ebből mintha kezdenénk kilábalni. Elkeseredve nem voltunk, kerestük persze az okokat, és az egyik oka a gyengébben sikerült tavasz elejének mindenképpen az, hogy nagyon rövid lett a kispadunk, sorozatban egy-két cserével tudtunk kiállni. 

– Elsősorban sérülések és betegségek miatt fogyatkozott meg jelentősen a bevethető keret, amely eredetileg a céloknak és a feladatoknak megfelelő, tizennyolcas létszámú volt. Így aztán gyakran voltunk kénytelenek ifiket vagy a második csapatunk játékosait bevetni, akik egyébként becsülettel megállták a helyüket. Elkeseredésre ugyanakkor azért sincs okunk, mert a vármegyei kupában helytállt a csapat, és nem csak hogy címvédőként mindmáig versenyben van, de a MOL Magyar Kupa 2023/24-es országos táblájára már ki is jutott. Nem volt könnyű a kupamenetelés sem. A Kisszálláson aratott győzelem után Borotán játszottunk egy a végletekig kiélezett meccset, ahol a 93. percben egyenlítettünk, majd a hetedik körben döntöttük el a magunk javára a büntetőpárbajt, majd Soltvadkerten sikerült győzelmet aratnunk. A kupaszereplés miatt tehát eleve nincs okunk elkeseredésre. Ami bajnoki hajrát illeti, olyasmire van szükség, amilyen hajrát ősszel kivágtunk, és erre véleményem szerint van is esély. A hátralévő négy mérkőzésen tehát szeretnénk minél jobb eredményeket elérni, és mivel a mezőny továbbra is meglehetősen szoros, egy eredményes hajrával oda tudunk érni a mezőny fölső felébe, a soltvadkerti, múlt hétvégi bajnokin aratott győzelem ad alapot erre a reményre, és reményeim szerint ad lendületet az eredményes hajrára. És ahogy mondani szokás, a végén kell jó helyen lenni.

– Ami a hétvégi mérkőzést illeti, a Lajosmizsét jól ismerjük, ősszel kikaptuk a vendégükként egy olyan meccsen, amit kapufával nyitottunk, majd egy olyan félórás fölény után, amelynek a vége felé nem hittem volna annak, aki azt mondja, hogy 3–1 lesz a vége. Tavaly a kupában is találkoztunk velük, nem is akárhol, hanem a döntőben, büntetőpárbajban sikerült rajtuk felülkerekednünk. Harcos, jó, taktikus csapat a Lajosmizse, amely türelmesen kivárva képes az ellenfele hibáit kihasználni. Ezzel együtt ezen a hétvégén mindenképpen szeretnénk otthon tartani a három pontot, hiszen csakis ezt a három pontot is begyűjtve tudunk olyan eredményes hajrát kivágni, amilyenben reménykedünk.