Csak megfogyatkozott, meg nem tört a Kecel

– Friss kupagyőztesként készültünk az őszi rajtra, megerősített kerettel – tekintett vissza a szakmai igazgató. – A dolgunkat ugyanakkor jelentősen megnehezítette, hogy szinte az utolsó pillanatban távozott két, a tavalyi évben kulcsjátékosnak számító labdarúgónk: Máruska Vitalij külföldre, a tavalyi bajnokságban társgólkirály Sibalin Dánel pedig Hartára. Őket is igyekeztünk pótolni, véleményem szerint ez Gavula-Recte-Mikula Levente személyében sikerült is, ehhez elég ránézni az aktuális góllövőlistára, hiszen függetlenül attól, hogy a tabellán jelen pillanatban hol állunk, ő azt vezeti. Hozzátenném, hogy ha vezetnék a rúgott kapufák számát, véleményem szerint abban a kategóriában is ő lenne az éllovas, saját, hevenyészett számításaim szerint nyolc találattal. Egyszóval a távozókat sikerült pótolnunk, és húszfős felnőtt kerettel bizakodva vágtunk neki az ősznek. És ha végig a teljes keret a rendelkezésünkre állt volna, akkor aligha lettek volna az eredmények tekintetében komolyabb problémák, és nem fordult volna elő olyan, hogy a 10. forduló után a Kiskőrös legyőzésével a sereghajtó pozícióból kelljen elmozdulnunk. Csakhogy jöttek a sérülések, nem kerültek el bennünket a betegségek sem, és két főnél a fegyelmezettséggel is gondok akadtak. Így aztán, miután az őszi idény második harmadában tetőzött a hiányzási hullám, sokat már nem kellett gondolkodnunk a mérkőzések előtt a kezdő összeállításán, inkább csak azon, hogy ki legyen az az ifijátékos, akivel kiegészítjük a csapatot, hogy legalább cserénk legyen egy-egy bajnokin. Megfordult tehát néhány ifjúsági játékos is a felnőtt keretben, és a megye hármas csapatból is kellett olykor felhozni játékost. Nagy szerencse, hogy a szakvezető, Vata Zalán hajlandó volt reaktiválni magát, mert ő is nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy ki legyen a felnőtt keret. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy ebben az idei bajnokságban, ahol egészen elképesztő különbségű győzelmek is születtek, – tíz, nyolc, hatgólos győzelmek –, minket le egyik meccsen sem focizott az ellenfél, mindenkinek a partnerei voltunk, és mindenkit küzdelemre késztettünk az utolsó pillanatig.

Pandur László ugyanakkor elismeri, hogy gyakran egyéni hibák miatt buktak el hozható meccseket, de volt nem egy olyan mérkőzésük is, amelyen a szerencse is elpártolt mellőlük. – A Kiskunfélegyháza elleni rangadó volt az egyik ilyen. 3–0-ás félegyházi vezetésről nagyon szépen feljöttünk 2–3-ra, ám akkor egyenlítés helyett rúgtunk újfent három kapufát, és elúszott az a meccs is. És nem ez volt az egyetlen balszerencsés találkozónk.

Kétségbeesve ugyanakkor nincsenek, éppen azért, mert nincs okuk rá, hiszen pontosan látják, hogy milyen tényezők nehezítették a csapat bajnoki szereplését. – Ezzel együtt a télen szeretnénk még megerősíteni a csapatot, hogy ne vághassa még egyszer ennyire földhöz sem sérülés-, sem pedig betegséghullám. De jelen helyzetben sem feltett kézzel megyünk ki a pályára egyik hátralévő mérkőzésünkön sem, sőt, én azt szeretném, ha mind a három hátralévő mérkőzésünket – a hétvégén a Bajával találkozunk, az utolsó körben a Kunbaját fogadjuk, és azt követően hátravan még egy elhalasztott meccsünk is a Soltvadkert ellen – behúznunk. A Baját ismerjük, jómagam is megtekintettem őket, és tudjuk, hogy nagyon jó csapat, nagyon jó eredményekkel, de mi ellenük is győzni szeretnénk. Azt mondanám, hogy háromesélyesnek tartom a bajai mérkőzést, az a kijelentés viszont azt is magába foglalná, hogy a mi vereségünket is el tudom képzelni. Nos, erről szó nincs, így tehát azt mondom inkább, hogy kétesélyes az a meccs, vagyis legalább egy pontot, de lehetőleg hármat szeretnék elhozni a Sugó-partjáról.