Otthon tartott egy pontot a Kecskeméti LC a Félegyháza vendéglátójaként

Jó ideje látszik, hogy a Lakitelekről tavaly nyáron igazolt Erős Gergő remekül megállja a helyét Kiskunfélegyházán, és hogy ennek köszönhetően még az önbizalma is nőtt, arra mindjárt két példát is hozott az első négy perc. Először 35 méterről lőtt egy hatalmasat nem sokkal fölé, majd balról, a 16-os sarkáról vállalt be habozás nélkül egy életerős fejest, jó döntés volt ez is, csak kaput nem talált. Az 5. percben Bessenyei révén jelezte a hazai gárda, hogy ő is a pályán van, a fiatal csatár balról, 25 méterről bombázott mellé. Elképesztően nagy iramot diktált a két csapat, folyamatosan pörögtek a játékosok és cikázott a labda. A 26. percben Ábel ívelhetett be a jobb oldalról szabadrúgást, egy védőről kipattant a labda, Erős kapásból nagy bombát küldött a bal felső sarok irányába, a játékszer azonban a kapufa és a keresztléc találkozásáról visszapattant a mezőnybe. A 30. percben egy hazai szögletet követően egy szintén a védők által kifejelt labdát vállalt el S. Juhász középről, 18 méterről, nem sokkal tévesztette el a bal sarkot. A 39. Ludasi kanyarította be balról az ötös sarkára a labdát, Erős rárajtolt, de a hazai kapus, Kormos is, és szögletre mentett. 

A legnagyobb vendéghelyzet a 44. percben maradt ki, akkor Ábel ívelte ki balra a labdát, a szögletzászló közelébe, Ludasi kapásból középre passzolt, a berobbanó Oroszi Dániel pedig hét méterről hajszállal lőtt fölé. 

A vendégnyomás az utolsó öt percben szinte nyomasztóvá vált, a szünetben az a kérdés foglalkoztatta a nézőket, hogy vajon képes-e a Félegyháza ilyen presszióval folytatni.

Képes volt, a játék fordulatszáma ennek megfelelően továbbra is közel a maximumhoz pörgött. Jellemző volt a meccs lüktetésére az 56. percben látható jelenet. Akkor a hazaiak egyik ritka kontrájánál Oroszi Tibor kénytelen volt a kapujából kifutva fejjel menteni, tíz másodpercre rá pedig már a kecskeméti kapus kényszerült a kapuját lélekszakadva elhagyva fejjel menteni a rárontó csatár elől. Egyre nagyobb nyomást gyakorolt a Félegyháza, Ábel Zsolt jobb oldalról annyiszor ívelte előre a labdát jobbal, amennyiszer talán edzésen sem szokta. Ezeknek a labdáknak rendre szeme is volt, a kecskeméti védelemnek tehát alaposan fel volt adva a lecke. 

A 64. percben egy újabb hazai kontra futott végig a pályán, ám Bessenyei kissé gyámoltalan megoldást választva gurított a bal alsó sarok mellé. 

Az utolsó negyedórába fordulva a mérkőzés egyre inkább versenyfutás lett az idővel: a vendégek azért futottak versenyt, hogy sikerüljön a vezetést, és azzal együtt minden valószínűség szerint a győzelmet is megszerezni, a hazaiak pedig az egy pontért futottak versenyt az idővel. A 80. percben Valkai indult meg és került meg két embert, majd középről, 20 méterről lőtt mellé. Öt percre rá szabadrúgást végezhettek el a vendégek, Ludasi bombája nem sokkal szállt a keresztléc fölé. Két percre rá Bálint eresztett meg középről, futtából, 22 méterről egy egy életerős löketet, a jobb alsó sarok irányába tartó labdát a hazai portás vetődve, bravúrral mentette szögletre. A 92. percben Ludasi fordult le a bal oldalon, és lőtt éles szögből, 15 méterről, a rövid sarok mellé. A 93. percben a hazaiak már a lefújást reklamálták, a vendégek azonban még egy szögletet beadhattak, és a fejesük nyomán a bal sarokba tartó fejest Kőrös mentette fejjel a gólvonalon. Ezután lefújta a játékvezető a mérkőzést, amely kimondottan nagy iramot és az idő előrehaladtával egyre nagyobb izgalmakat, feszültséget hozott. A Kiskunfélegyháza igazolta, hogy miért áll a dobogón, éppen csak a kapuba nem sikerült betalálniuk, Nagy Lajos játékosai pedig küzdésből vizsgáztak jelesre.

Nagy Lajos: – Nagyon örülünk az egy pontnak, hiszen az, hogy a bajnokesélyessel döntetlent játszottunk, nekünk nagy sikernek számít. Véleményem szerint a döntetlen a helyzetek alapján is reális. Volt helyzet mindkét oldalon, ha elöl határozottabbak vagyunk, és még pontosabban végigvisszük az akcióinkat, akkor tudtunk volna előnyt szerezni, viszont megúsztunk egy kapufát, és egy-két meleg helyzetet. Gratulálok mind a két csapatnak, remek, taktikus mérkőzés volt, jól felkészültünk egymásból, az egy pontra mind a két fél rászolgált.

Némedi Norbert: – Nehéz találkozóra számítottunk, ezt a várakozásunkat igazolta is a mérkőzés. Megyei szinthez képest remek iramot produkáltak a csapatok. Próbáltuk föltörni a kecskemétiek védelmi vonalát. Az első félidőben nagyobb lehetőségeink is voltak, eljutottunk a kapufáig is. A második játékrészben az utolsó utáni pillanatig a győzelemre játszottunk. Összességében nem vagyok elégedetlen az egy ponttal, de azt sajnálom, hogy nem sikerült a három pontot megszerezni.

Kecskeméti LC–Kiskunfélegyháza 0–0

Kecskemét, vezette: Szűcs Gábor (Hagymási Attila, Csire Róbert)

KLC: Kormos – Csordás (Ónodi 40.), Balázs, S. Juhász (Terbe 80.), Patvaros, Szűcs, Fekete (Bálint A. 58.), Kőrös, Bozsik Kanizsai 91.), Bessenyei (Kovács D. 71.), Major. Edző: Nagy Lajos.

Kiskunfélegyháza: Oroszi T. – Ludasi, Magony, Valkai, Erős (Csurka 70.), Oroszi D., Szabó D. (Nagy D. 46.), Ábel, Urbán, Kulcsár, Nemesvári (Bálint 73.). Edző: Némedi Norbert.

Sárga lap: Major 53., Ónodi 82., illetve Ábel 37., Kulcsár 59.