Jánoshalmán az első hely a cél

A 2020/21-es idény minden Bács-Kiskun megyei első osztályú csapat számára szinte példátlanul hosszúra nyúlt, de az idény hosszúsága tekintetében a csúcstartók között mindenképpen ott van a Jánoshalmi FC. Január 30-án már az első bajnoki fordulót rendezték meg a megyei első osztályban, de azt természetesen már Jánoshalmán is felkészülés, illetve előkészületi mérkőzések előzték meg, az idei naptári évet pedig egy megyei kupaforduló miatt elmaradt bajnoki mérkőzés pótlásával – a mezőny többségével szemben, akik november 13-án már letehették a lantot – csak november 28-án zárták egy hazai bajnokival. Eközben lejátszottak több megyei Magyar Kupa-meccset is, de a nyáron is alig volt szünete a keretnek, hiszen a bajnokság zárása után ott volt számunkra az idei legkeményebb próbatétel, az NB III.-as osztályozó is, ez kétmérkőzéses párharc volt, június elején. 

– Valóban nem sok ideje volt sem a keretnek, sem a szakmai stábnak az idei évben a pihenésre, erre gyakorlatilag csak másfél hét jutott a nyáron. Azaz az osztályozók után szinte azonnal újrakezdtük a munkát, az őszi idényre és a kupameccsekre való készülést – tekintett vissza a szokatlanul hosszúra nyúlt menetelésre Sarok Attila, a klub technikai vezetője. A nyáron ugyanakkor meglehetősen jelentős volt Jánoshalmán a játékosmozgás, ugyanis kilencen távoztak a felnőttkerettől. Érkezett ugyanakkor Kujundzic Kristian, Sasa Safran, Busa Vajk, Popovic Goran és a kapus, Velic Duro. 

– Ennyi játékos beépítésére természetesen idő kell, pontosabban idő kellett, hiszen a beépítésük véleményem szerint megtörtént – jelentette ki a technikai vezető. – Nem ment zökkenőmentesen és nem is ment pillanatok alatt. A fiatal Safrannak szoknia kellett a felnőtt foci légkörét, ugyanakkor mivel a nyáron mind a két szélső futóvédőnk távozott, az ő helyükre kellett beépítenünk a Kujundzicot és a Safrant. Ez is némi időbe telt. De ha a tabellára néz valaki, akkor minden bizonnyal hihetően hangzik az az állításom, hogy ezt a feladatot sikerrel megoldottuk. Bár egyáltalán nem volt könnyű, hiszen az új igazolások megérkezése után szinte azonnal indult a bajnokság, tehát lényegben még a bajnokikon is folyt a csapatépítés. 

A fiatalok beépítése is megkezdődött az ősszel Jánoshalmán. 

– Hajdú Hunor volt az egyik játékos, akit beépítettünk, ő egyébként közben ki is öregedett az ifiből, mellette pedig főként Tusori Gergő és Fenyesi Bálint kapott lehetőséget, nem is keveset. Azt pedig, hogy milyen szépen megállták a helyüket tétmeccseken is, egy konkrét eredménnyel is tudom igazolni. A kiskunfélegyházi rangadón ugyanis, amelyen a mester, Florin Nenad sem tudott jelen lenni betegség miatt, és egyébként is igen kevesen voltunk, Tusori Gergő jó hetvenöt percet kapott, pályára lépett Hajdú Hunor is, és kitűnően ellátták a feladatukat. Meg is nyertük azt a pokolian nehéz mérkőzést 2–1-re, tehát eredményes is tudott lenni a csapat a fiatalokkal a keretében. 

Nem mondható tehát sikertelennek a fiatalítás, amit egyébként folytatni is tervezünk, ha lehetséges, már mindjárt tavasszal. Az őszi idény értékelése során hamar kiugrottak a hullámvölgyek. 

– Az első három meccsünket megnyertük, utána pedig következett egy nem is annyira hullámvölgy, hiszen csak egy vereség volt az a megtorpanás, inkább egyfajta kisiklás. Akkor Akasztón kaptunk ki, és nyugodtan kijelenthetem, hogy ennyire gyengén még soha nem láttam játszani a csapatunkat. Kész rémálom volt az a találkozó, az az érzésem, hogy ha még mindig tartana a meccs, akkor se tudtunk volna még mindig a kapuba találni. Ezután ismét jött egy négy győzelemből álló sorozat, majd következett a Kiskőrös elleni elveszített rangadó, illetve a Kalocsa ellen hazai pályán döntetlenre hozott meccs, majd a kecskeméti pontosztozkodás. Az előbbi két meccsen inkább az volt a fájó, hogy mind a két alkalommal előnyben voltunk, mégsem sikerült megnyerni a mérkőzést. A Kiskőrös fordítani tudott, a Kalocsa pedig pontot rabolt. A fiatal kecskeméti csapat vendégeként megszerzett pont ugyanakkor látszatra kevésnek tűnik, de a mérkőzés képe alapján mégis értékesnek mondható. Azt követően egy jó őszi hajrával, a Kiskunhalas és a Tiszakécske II. elleni győzelemmel végül a hányattatások ellenére is odaértünk a dobogóra, sőt, mindössze egy pont a hátrányunk az éllovas Kiskőröshöz és a második Kiskunfélegyházához képest. Semmi okunk tehát elkeseredni, egy jó tavasszal mindenképpen meglehet a bajnoki cím, és ez is a célunk, mindenképpen szeretnénk megismételni 2020/21-es sikerünket. 

Ami a keretet illeti, télről lévén szó, jelentős mozgás nem várható, de azért lesz. 

– Ilyenkor viszonylag nyugodtabb az átigazolási piac, de azért tervezünk változtatásokat, alighanem lesznek távozók és érkezők is. Megvannak már a kiszemeltjeink, de csak akkor hozzuk nyilvánosságra, hogy kikkel óhajtjuk megerősíteni a cél elérése érdekében a csapatot, amikor már rákerül a játékosok igazolására a pecsét, erre minden bizonnyal január elején kerülhet sor. A felkészülés kezdetét és a menetét már pontosan kidolgozták Jánoshalmán. – Január 21-én indul a felkészülésünk, és mindjárt másnap, azaz január 22-én játszunk egy előkészületi mérkőzést az NB III.-as Moháccsal, hazai pályán. 29-én mi utazunk idegenbe, Hódmezővásárhelyre, február 6-án pedig újra vendégszereplésre kerül sor, akkor Szekszárdon meccselünk. Február 13-án a Szegedi VSE csapatát fogadjuk, február 19-én pedig a Kecelt látjuk vendégül, a szó képletes és valódi értelmében is, ugyanis nem csak edzőmérkőzést vívunk velük, hanem egy közös ebédre is vendégül látjuk őket. Február 27-én Miskovicz Bálint érkezik hozzánk, a Tolna megyei első osztályban szereplő Bölcskével, február 6-án pedig már indul a bajnokság, a Soltvadkert elleni találkozóval.