Oroszi Dániel az aranyra hajt

– Mi volt a célkitűzés Kiskunfélegyházán az idény előtt? 

– Minden évben a bajnoki cím megszerzése a kitűzött cél, ez nem is lehet kérdés. Ezzel a csapat minden tagja tisztában van már a rajt előtt is, és ennek tudatában készülünk a bajnokságra és minden meccsre. Az ellenfeleink is jól tudják, hogy a Félegyháza az első helyet célozza meg minden évben. Az elmúlt két évben ezt sajnos nem sikerült megvalósítani, a tavalyelőtti szezonban ebben persze a vírus is jelentős mértékben közrejátszott.

– Jó ideje az a vád éri a Félegyházát, hogy öreg ez a csapat. Mi a véleménye? Okafogyottá vált volna ez a minősítés? Fiatalodik a keret? 

– Ezt a vádat már valóban sokszor megkaptuk az előző szezonokban. Azonban másfél évvel ezelőtt elkezdődött egy jelentős változás a csapat háza táján, éppen a fiatalítás érdekében, és úgy fest, hogy ennek a pozitív hatásai kezdenek már megmutatkozni, és a csapat mérlege is javul. Annak az újfajta munkának a gyümölcse, amit másfél éve kezdtünk el Némedi Norbert vezetőedzősége mellett, kezd beérni a pályán mutatott teljesítményünkben. Erre az utóbbi másfél éves időszakra már határozottan igaz az, hogy megtörtént bizonyos mértékű fiatalítás. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a rutinos, idősebb játékosoknak is nagyon nagy és fontos szerepük van a csapatban, így elengedhetetlen az ő játékuk és jelenlétük.

– Melyik volt a legemlékezetesebb meccse az ősszel, és miért? 

– Számomra mindenképpen a Kecelen aratott 7–1-es győzelem a legemlékezetesebb, de szerintem a csapat számára is. Nekem a győzelem mellett a saját teljesítményem, a góljaim, gólpasszaim miatt is. Nem kis szerepet játszott abban a remek eredményben, hogy a Kecel meccset megelőzően sokat beszélgettünk a srácokkal arról, hogy akkor már több olyan mérkőzés volt mögöttünk, amikor a játék képe nem jött ki a végeredményen, illetve nem úgy jött ki, ahogy szerettük volna, vagy ahogy az általunk kidolgozott helyzetek száma alapján kellett volna alakuljon. Ez a negatív tendencia, érzésem szerint, a keceli meccsen tört meg.

– Melyik őszi meccs a legkellemetlenebb emléke? 

– Talán a Jánoshalma elleni mérkőzés. Akkor én nem is játszottam, a sérülésem miatt nem tudtam segíteni a csapatot, és azon az egy meccsen szenvedtük el az egyetlen vereségünket. Kívülről borzalmas érzés volt megélni, ezért az a meccs a legkellemetlenebb emlék a számomra.

– A félegyházi gólok egyik biztos receptje, ha Oroszi Dániel megkapja a félpályánál a labdát. Onnantól ugyanis nem lehet megállítani, és lazán kilövi a hosszú sarkot is, ha éppen az kínálja magát. Világéletében támadó volt? 

– Igen, mióta az eszemet tudom, mindig támadó voltam, utánpótlásban még szélsőként is sokat játszottam, és nagyon szerettem azt a posztot is.

– Van-e olyan játékhelyzet, amiben ha megkapja a labdát, azonnal érzi, hogy ezt be fogja rúgni? 

– Nem mondhatom, hogy lenne bennem ilyen érzés ígéretes helyzetben. A játék hevében ösztönösen cselekszik az ember. Próbálok minden helyzetben arra törekedni, hogy értékesíteni tudjam az adott ziccert, egyúttal arra is figyelni, hogy van-e esetleg valaki nálam jobb helyzetben, hogy vele rúgathassam be a helyzetet. A lényeg, hogy gól legyen.

– Pályafutása során melyik az a volt edzője, akire szívesen emlékszik vissza, mert sokat kapott tőle? 

– Szerintem az utánpótlás, az U17-18 környéki korosztályban kaptam legtöbbet edzőimtől, mint például Vin­cze Istvántól. Szakmailag és emberileg ő egy igazi példakép volt számomra. Rettentő jól tudott bánni a csapat tagjaival és nagyon jól meg tudta magát értetni játékosaival. Sok tanácsot és segítséget kaptam tőle, amiket később hasznosítani is tudtam a pályán. Ezeket nagyon köszönöm neki, illetve hálával emlékszem vissza a többi utánpótláskori edzőimre is.

– A télen várható-e változás a keretben? 

– Jelentős változásra nem lehet számítani, hiszen szeretnénk, hogy megmaradjon ez a csapategység, ami kialakult. Szeretnénk továbbvinni az őszi eredményességet a tavaszi szezonra. Várjuk, hogy sérültjeink felépüljenek és ők is tovább tudják segíteni a csapat sikeres menetelését.

– A dobogón a kérdések gyakorlatilag teljesen nyitottak maradtak. Az első három egy kicsit meg is lépett a mezőnytől. Tavasszal a két nagy rangadót, a Kiskőrös és a Jánoshalma ellenit idegenben vívják meg, de amint az őszi mérlegük mutatja, önöknél nincs különösebb jelentősége, hogy hol van a meccs. Milyen eredménnyel lenne elégedett a tavasz végén, és mi lenne az a végeredmény, aminek örülne? 

– Úgy gondolom, hogy a bajnokság teljesen nyitott maradt. Nagyon sok erős csapat van a bajnokságban és nagyon sok a meglepetés. Ahogy mondtam, számomra mindenképpen a bajnoki cím megszerzése az elsődleges cél, és erre törekszik a csapat minden tagja is. Reméljük, hogy a sok belefektetett munka, amit az elmúlt időszakban végeztünk, meg fog mutatkozni a bajnokság végén elért helyezésben.

– Varga Ferenc, a megyeszerte közismert és közkedvelt technikai vezetőjük az interjú előtt megkért, hogy hívjam föl az ön figyelmét a góllövőlista állására. Véleménye szerint Feri bácsi mit akarhatott ezzel üzenni? 

– Feri bácsi szerintem arra célozhatott, hogy köztem és az első helyen álló Sibalin Dániel között nem túl nagy a különbség. A támadót általában a góljai minősítik. Én is minden meccsen arra törekszem, hogyha helyzetbe kerülök, azt mindenképpen gólra váltsam. Ha a következő félévben még nagyobb százalékban sikerül gólra váltanom a helyzeteimet, akkor oda is érhetek akár az első helyre is. Erre fogok törekedni, Feri bácsi efelől tehát megnyugodhat, de alighanem az a kijelentés sem aggasztja őt túlságosan, hogy nem ez a legfontosabb számomra, hanem az, hogy sikeres legyen a csapat és megnyerjük a bajnokságot.

Idegenben sem jön zavarba a csapat

A Kiskunfélegyháza az ősszel idegenben hat meccset játszott, ezek közül négyet nyert, két találkozót döntetlenre hozott, 14 pontot vitt tehát haza idegenből. A hat hazai mérkőzésen négy győzelem, egy döntetlen, egy vereség a mérleg. Jelentős különbség tehát nincs a szerzett pontok tekintetében, de már az is feltűnő, hogy idegenben lényegében ugyanolyan teljesítményt nyújt a csapat, mint hazai pályán. Az együttes a 4. fordulóban még a 4. helyen tanyázott, azt követően egészen az utolsó előtti fordulóig a 3.-on állt, a zárófordulóban pedig előre­lépett a 2. helyre.

Így látja Oroszi Dánielt a névrokon

Oroszi Tibor, a Félegyháza kapusa, Oroszi Dániel csapattársa elmondta, sokan kérdezik tőle, hogy van-e a két Oroszi között rokoni kapcsolat, de nincs, tehát csak névrokonok. Arra a felvetésre, hogy mit szólna, ha nem egy csapatban játszanának, és ezentúl Oroszi Dániel az ő kapuját támadná, elmondta, hogy a feltevés szerencsére nem állja meg a helyét, ugyanis a csatár remekül érzi magát a Félegyháza csapatában, hiszen az utóbbi években egy nagyon erős és összetartó közösség alakult ki. Hozzátette, hogy ő nagyon is elégedett ezzel a helyzettel. – Úgy gondolom ugyanis, hogy jelen pillanatban Dani az egyik legjobb, ha nem a legjobb csatár a megyében. Mind fizikailag, mind technikailag kiemelkedik a mezőnyből, és gyakorlatilag bármikor benne van a váratlan megoldás, ami egy támadó esetén kiemelten fontos. Azt, hogy milyen különleges képességekkel rendelkezik, van szerencsém tapasztalni hétről hétre, mind az edzéseken, mind a meccseken. Úgy gondolom, hogy kapusként és a védelemnek is egyaránt rendkívül nehéz lenne ellene játszani, ezért is örülök, hogy nálunk lövi a gólokat és nem nekünk. Bízom abban, hogy még sokáig fogunk ugyanahhoz a csapathoz tartozni.