Harcos mérkőzésen osztozott a pontokon a KLC és a Jánoshalma

Rögtön a kezdést jelző sípszó után férfias küzdelem vette kezdetét a pályán. Enyhe vendégfölény mellett egy minden labdáért megharcoló hazai védelem küzdelmének a jegyében telt az első tizenhárom perc. Akkor szöglethez jutottak a hazaiak, Bozsik a rövid sarok felé tekerte a labdát, Kőrös elé jött és elegáns mozdulattal a hosszú sarokba csúsztatta, 1–0. Még nagyobb energiákat fektetett be a támadásokba a Jánoshalma, de ugyanígy emelték a védekezésre pakolt tétet a kecskeméti játékosok.

Vendég részről sok volt a veszélyes előreívelés, de ezek esetében rendre két-három ember ugrott a labdáért a hazai 16-oson belül, és a fiatal kecskemétiek állták a sarat. Nagy ziccert igazából egyszer dolgozott ki a Jánoshalma. A 37. percben egy vendégbeadást követően Kormos bravúrral tisztázott, a kipattanó labdát jobbról, tíz méterről Kujundzic lőtte kapásból, laposan a hosszú sarok irányába, a hazai kapus már verve volt, a labda azonban az előző légicsatát követően még a földön ülő Cvetkovicban elakadt. Három percre rá S. Juhász hozta föl a labdát, kitette a jobb oldalra Szűcsnek, aki futtából, nagy erővel a rövid felső sarok fölé küldte a játékszert.

A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, vagyis óriási csatával. Az 55. percben nagy tömegjelenet alakult ki a hazai 16-oson belül, Zsoldos igyekezett a földön ülve is tisztázni, a nagy adok-kapokban kapott rúgást is, miközben igyekeztek a vendég támadók kihámozni a labdát, de végül egy labdát is kapott a kezére, a játékvezető pedig 11-est ítélt a vendégek javára. Cvetkovic állt a labda mögé, és a jobb alsóba lőtt, Kormos jól érezte a sarkot, de nem volt esélye a pontos lövés hárítására, 1–1. A játék képe ezt követően sem változott, fizikálisan mindkét oldalon hihetetlenül sokat fektettek a meccsbe a játékosok. A 64. percben egy hazai kontra végén Szűcs adott be jobbról, Gaál középről, 18 méterről hajszállal tévesztette el a bal alsó sarkot. A 70. percben Stojanovic Milos lőhetett szintén középről, 24 méterről, a labda az ő lövése nyomán is hajszállal kerülte el a másik oldalon a bal alsó sarkot. A 71. percben egy vendég labdaszerzést követően Popovic tette ki balra a jó ütemben kiugró Babic elé a labdát, ő kapura lőtt, a közbevetődő Patvaros lábáról a felső lécre, majd szögletre pattant a labda. Hazai szempontból egyszerre volt ez nagy mázli de egyúttal nagy szerelés is. A mérkőzés dinamikáját jól jellemzi a 72. percben látott jelenet. Vendégakció végén egy kipattanó labdát követően Ivanisevic nem vállalkozott kapáslövésre, miután viszont lekezelte, a hazaiak szerelték, és egy szempillantás alatt öt a három ellen vezethettek kontrát, amelyből azonban végül nem alakult ki veszély. A 87. percben Szabó Szilárd sokadik hatalmas bedobását követően az ötösről továbbcsúsztatott labdát Popovic vetődve küldte a bal alsó sarok mellé. Újabb gól nem esett, a nagyon sokat dolgozó két csapat pontosztozkodása igazságosnak mondható.

Nagy Lajos: – Az egyik szemem sír, a másik nevet. Tudtuk, hogy az ellenfelünk jó csapat, teli sok külföldi játékossal, a fiatal csapatom mégis felvette velük a versenyt. Ők birtokolták ugyan többet a labdát, mégis nekünk sikerült a vezetést megszereznünk. A második félidő igazságtalanul alakult. A játékvezető fordítva ítélt meg egy bedobást, és az abból induló akcióból kapott a Jánoshalma egy 11-est, amit értékesített is. Az biztató, hogy akciógólt nem tudott lőni az ellenfelünk, azt mi lőttünk. Összességében elégedett vagyok a csapatommal, gratulálok is nekik. Mindent megtettünk az egy pontért és meg is érdemeltük.

Florin Nenad: – Egy valami meglepett ezen a mérkőzésen, nem számítottam arra, hogy a kecskemétiek ennyire beállnak védekezni. De megtették, így aztán hiába voltunk a labdabirtoklás tekintetében fölényben, ritkán tudtunk helyzetet kidolgozni. A mérkőzés mélypontja számunkra a 13. perc volt, amikor egy rögzített helyzetben kaptunk már megint olyan gólt, amire előre felkészítettem a játékosaimat. Pedig a hazai gárda az első negyvenöt percben lövéshez sem jutott. De küzdöttünk, hajtottunk tovább, az egyenlítést bőven megérdemeltük. A második játékrészben is fölényben játszottunk, ugyanakkor főleg a második félidő második részében a hazaiak is vezettek néhány veszélyes kontrát, így bár nagyon szerettünk volna győzni, de meg kellett elégednünk az egy ponttal. Hihetetlenül hosszú menetelés vége felé közeledünk, hiszen januárban kezdődött a tavalyi tavaszi idény, és azóta nálunk lényegében nem volt pihenés. A nyáron meg is fogyatkozott a keret, és igaz, voltak érkezők is, a szokásosnál szűkebb kerettel fociztuk végig az őszt. Néhányan fiatal játékost is beépítettünk, és bár a télen megerősítésre szorul ez a csapat, büszke vagyok a játékosaimra, hiszen nagy dolog, hogy egy ekkora menetelés végén valószínűleg sikerül a dobogón zárnunk.

Kecskeméti LC–Jánoshalmi FC 1–1 (1–0)

Kecskemét, 130 néző, vezette: Baranyai Dávid(Farkas Attila, Farkas László)

Kecskeméti LC: Kormos – Csordás, S. Juhász, Bálint (Keresztes 74.), Patvaros, Szűcs (Fekete M. 83.), Zsoldos, Kőrös, Kovács D., Bozsik (Szappanos 90.), Major (Gaál 58.). Edző: Nagy Lajos.

Jánoshalma: Veric – Cvetkovic, Popovic, Stojanovic M., Jesic, Stojanovic V. (Busa 83.), Sőreg (Safrani 80.), Kujundzic, Ivanisevic (Tusori 87.), Babic. Edző: Florin Nenad

Gól: Kőrös a 13., illetve Cvetkovic az 57. percben.

Sárga lap: Bálint 48., Bozsik 60., illetve Kujundzic 12., Stojanovic V. 60., Babic 87. perc.