A Kunbaja végzett a Déli csoportban az élen

Nem csoda, hogy egy elmaradt mérkőzés már nem oszt nem szoroz a 2020/21-es őszi idény zárásánál, és hogy ki lehet hirdetni a Kunbaját őszi bajnokként, a csapat ugyanis száz százalékos teljesítménnyel áll az élen: negyvenegy rúgott és tizenegy kapott góllal mind a tíz eddigi mérkőzésüket megnyerték. Ráadásul úgy sikerült a csapatnak hibátlannak maradnia, hogy az ősszel az összes mérkőzését idegenben játszotta. S hogy miért? – Ennek egyszerű a magyarázata, készült a hazai pályánk, amelyet egy 140 millió forintos beruházás keretében újítottunk fel – nyilatkozta Nagy István, a Kunbaja elnöke. – A munkálatok keretében teljes gyepcserére került sor, megújítottuk a lelátót, rendbe tettük a pálya világítását. A világításnak köszönhetően nyáron így tudunk majd késő esti meccseket is rendezni. Mindezzel már elkészültünk, de a biztonság kedvéért úgy mentünk bele az őszbe, hogy a tavaszi idény előtt már nem használjuk a hazai pályánkat, ezért játszotta a csapat az ősz folyamán minden mérkőzését idegenben.

Amelynek a szereplése voltaképpen nem meglepetés a vezetőség számára. – Arra, hogy tíz forduló után is száz százalékos lesz a csapat, nem számítottunk, nem is volt elvárás. Arra azért igen, – különösen azután, hogy a Baja és a Géderlak távozott ebből a csoportból – , hogy az első vagy a második helyre befut a csapat a végére – tért át a nyáron a csapat elé kitűzött célokra az elnök, majd magyarázatot adott a keret sajátos összetételére is. – Tavasszal történt nálunk egy edzőváltás. A csonkára sikerült tavasz folyamán egyszer egymás után két vereséget szenvedett a csapat, és az addigi edzőnk, Szalai Tibor, aki évek óta a felnőtt csapat edzője volt, a Tompa elleni vereséget követően lemondott. Mi sajnáltuk ezt, mert nagyon szeretjük a Tibort, de szerencsére nem távozott tőlünk, sőt, a lemondásával ugyanakkor nyert is a klub, hiszen kaptunk a személyében egy kiváló utánpótlás edzőt. Miután ő lemondott, arra gondoltunk, hogy mivel amúgy is sok a szerb, illetve vajdasági játékos a keretben, hozzunk ide egy olyan edzőt, aki mentalitásban a lehető legközelebb áll hozzájuk, ezért esett a választásunk Velibor Loncarra. Ő kiváló választásnak bizonyult, tud fegyelmet tartani, kézben tartja a játékosokat. Alapelve, hogy meccseken csakis olyan játékos játszhat, aki rendszeresen jár az edzésekre. Viszont mivel a mi pályánkat a nyár és az ősz folyamán nem tudtuk használni, így a szerbiai Bajmokon bérelünk pályát, este hattól. Oda viszont a magyar játékosok a munkahelyi elfoglaltság miatt nehezen tudnak átérni edzésre, illetve még ha átérnének is, a határt este hétkor lezárják, tehát hazajönni nem tudnának. Ezért született meg az a döntés, hogy az idény előtt néhány helyi játékost inkább ideiglenesen elengedtünk más, környékbeli csapatokba, és vajdasági játékosokkal egészítettük ki a keretet.

– A szakmai munka kiváló, hiszen a keretnek Velibor Loncar meglehetősen sok edzést tart, hiszen nálunk a heti három edzés a minimum, ennek köszönhetően pedig nagyon összeállt a csapat. Ebből kiindulva éreztük úgy, hogy reális célkitűzés az első vagy a második hely megszerzése. A csapat magja egyébként adott. Tizenöt fős a felnőtt keretünk, a kezdő tizenegy szinte hétről-hétre nem is változik, csak kényszer hatása alatt, ha sérülés vagy kiállítás jön közbe. Tehát jó, ütőképes csapat alakult ki, amelyet a maroknyi szurkolótábor szívesen kísér idegenbe is – mondta Nagy István.

Ez az állapot, hogy magyar, illetve helybéli játékos nem is szerepel a csapatban, tavaszra a tervek szerint változni fog, hiszen akkor szeretnék hazahozni a helyieket. Arra kérdésre, hogy egy ilyen szárnyalás ismertében terveznek-e osztályváltást, az osztályváltás akadályait sorolta az elnök, fenntartva, hogy azt a lépést sem zárta ki.

– Van ilyen dilemma, tehát nem zárnánk ki egy esetleges följebb lépést, de egyelőre ez nem célunk. Egy ilyen lépésnek ugyanis vannak komoly akadályai. A közhiedelemmel ellentétben nálunk sincs kolbászból a kerítés, nem találtunk sem aranyat, sem olajat Kunbaja határában, és egy esetleges feljebb lépésnek komoly anyagi vonzata lenne. A másik akadály az, hogy az idén ifi csapatot még nem is tudtunk indítani. Vannak helybéli játékosaink, tehát van tizenkét, tizenhárom bevethető ifi játékosunk, de ez a létszám kevés ahhoz, hogy egy teljes bajnokságot végigjátsszanak, az idén ezért nem is mertük őket benevezni, inkább elengedtük őket, egyelőre a közeli települések csapataiba. De vannak terveink az ifivel is. A harmadik akadály az, hogy a jelenlegi, összeszokott, jó társaságot képező keretben legalább négyen negyven fölött vannak, tehát ők egy megye egyes szereplést már nem vállalnának, viszont annyira fontos tagjai a közösségnek, hogy őket nem szívesen veszítenénk el, nem szívesen borítanánk meg a csapategység egyensúlyát. Ráadásul jól tudjuk, hogy egy keret hangulata szempontjából nagyon nem mindegy, hogy hétről-hétre nyer, vagy hétről-hétre sorozatosan kudarcok érik, ez is egy olyan szempont, amit mérlegelni kell. Úgyhogy egyelőre úgy állunk, hogy a bajnokságot szeretnénk megnyerni, és ha az sikerül, akkor utána még egyszer elkezdenénk számolni, kalkulálni, hogy maradjunk-e a másodosztályban, vagy esetleg följebb lépjünk, de ez még a jövő zenéje. A hangsúly most a hétvégi, Dusnok elleni rangadón van.