Csikós Ábel nem csak a ringben oktathatna

Nem csak a karantén ideje alatt, hanem már korábban is fel-feltűnt ismerősei kellemes meglepetésére a legnépszerűbb közösségi oldalon Csikós Ábel egy-egy házi készítésű felvétele, amelyen a mester tét nélkül, a saját örömére gitározik, általában közismert sztenderdeket használva alapnak. A néző, akinek módja van rá, nem görcsös szerepelni vágyás fűtötte felvételeket láthat, ezek a pillanatfelvételek önfeledt muzsikálás közben örökítik meg egy-egy roma szving sláger meggyőző erővel és játékossággal történő előadását.

Pulius Tibornak, a Kecskeméten zenészkörökben közismert gitárosnak, aki a könnyűzene megannyi műfajában otthon van, egyúttal Kecskemét egyik legszínvonalasabb fúziós-jazz zenekarának a gitárosa volt, és megannyi tanítvány került ki a keze alól – kis túlzással jószerével a teljes kecskeméti könnyűzenei mezőny megfordult a keze alatt – mutattuk meg a vezetőedző egyik előadását azzal a kéréssel, hogy értékelje a produkciót a hivatásos zenész szemével.

– A felvétel meghallgatása után meglepett a tény, hogy ezt egy a szó eredeti értelmében amatőr készítette – értékelt idősebb Pulius Tibor. – Hiszen ez a gitáros csak abban az értelemben mondható amatőrnek, hogy nem a zenéből él, egyébként a zenei megoldásai abszolúte profira vallanak. Érezhető magabiztossággal, egyúttal oldottsággal vezeti elő a főtémát, majd az improvizációs skálákat is virtuóz módon használja, eltérve az eredeti dallamoktól, izgalmas rögtönzésekkel gazdagítva azokat.

Arra a kérdésre, hogy Csikós Ábelre mint potenciális tanítványra vagy inkább mint zenészkollégára tekintene a meghallgatott felvétel alapján, ha egyszer az ökölvívó edző gitárral a kézben bekopogtatna hozzá, egyértelműen az utóbbi mellett voksolt. – Eme egyetlen felvétel alapján is egyértelmű, hogy a mester ebben a stílusban különösebb próbák nélkül, egy kisebb előadói esten, értő közönség előtt is megállná a helyét.

Hamar kiderült, hogy nem véletlenül tud remekül gitározni a mester. – Egészen kisgyermekkoromban kezdtem a gitározást, nem tagadom, hogy eredetileg zenésznek is készültem. Jártam szépen, szorgalmasan az Állami Zeneiskolába, amelynek az igazgatója akkoriban Palotás József volt, a klasszikus gitár tanárom pedig Sajti Péter. Ezzel nagyjából egy időben elkezdtem bunyózni is, és jó ideig egyszerre műveltem a zenét és az ökölvívást. Azt már az elején is tudtam, hogy hosszú távon a kettő nem fér össze, de úgy voltam vele, hogy majd amikor abbahagyom a bunyót, csak gitározni fogok, tehát arrafelé hajlottam, hogy inkább zenész legyek, hiszen bunyózni nem lehet idősebb korban, csak fiatalon, a zenélésnek azonban nincs korhatára. Az élet azonban átírta a terveimet. Pedig gitár szakon felvettek a konzervatóriumba is, csakhogy akkorra már az ökölvívás vette át a domináns helyet az életemben. Talán érthető is, hiszen hosszú éveken át voltam válogatott kerettag, és annak köszönhetően járhattam be a világot, a döntést tehát emiatt utólag sem bánom. De ökölvívóként is mindig, mindenhova vittem magammal a gitárt, edzőtáborokra, versenyekre egyaránt. A hangszerhez nem lettem hűtlen.

Társakkal is szokott gitározni, amikor akadnak, de azért főként a saját örömére penget. – Nálunk a családban elég sokan zenélnek, a fiamat is megtanítottam gitározgatni, tehát van, hogy többen is összejövünk és elmuzsikálgatunk, de inkább az a jellemző, hogy egyedül, a magam szórakoztatására játszom. Az egyik kedvencem a Rosenberg Trió, egy világhírű francia csapat, őket szoktam föltenni alapnak, és szólózgatok, imrprovizálgatok a dalaikra. A Rosenberg Trió a Django Reinhardt által kialakított, és elsősorban a franciák által kultivált roma szving stílus műveli. Ez a kedvenc műfajom. Repertoárt nem alakítottam ki, elhallgatgatok egy-egy számot, aztán megkeresem az alapot, vagyis az akkordokat, és eleinte kísérem a dalt, majd elkezdem pengetni a témát, aztán pedig rögtönzök is rá. A videómegosztón portálon szerencsére ma már minden olyan világsztárt megtalálok, aki ezt a műfajt műveli, a Rosenberg Trió no meg a mester, Django Reinhardt mellett nagy kedvencem Angelo Debarre. Tőlük szoktam tanulgatni, ellesni ezt is, azt is, és idézőjelben velük zenélek együtt, hozzájuk szállok be.

Elmondásából kiderült, hogy nem csak az ismerősei láthatják a közösségi portálon a felvételeit, hanem bárki megtekintheti, hogy hogyan boldogul a hathúros hangszeren a vezetőedző, ugyanis a videómegosztó oldalra kis kitett néhány felvételt, az érdeklődő a nevén megtalálhatja. Óhatatlanul adódik a kérdés, hogy ilyen tehetség birtokában közönség előtt fellép-e. – Az az elismerés, amit Pulius Tibor mondott, hogy akár fel is léphetnék, nagyon jólesik, az nagyon nagy elismerés, hiszen nem kis név ő a gitárosok között, de nekem az otthon gitározás a természetes közegem. Ráadásul azért sem akarnék fellépni, mert a profik azért napi négy-öt órát gyakorolnak, ez máshogy azért nem megy. Mert a hibáimat azért látom, hiszen vannak jócskán. Márpedig ebben a bunyó és a gitározás hasonlít. Aki bárhol föllép, emberek elé kiáll, annak hibáznia már nem szabad. Igaz a bunyóra is és a zenészségre is, ha kiáll vele az ember, akkor már száz százalékot kell beleadni.