Türelemre int a Spari kiválósága

Szvitacs Alexa, a Kecskeméti Spartacus Sportkör és Közösségi Tér para-asztaliteniszezője aranyérmet szerzett kategóriájában a tavaly szeptemberben Svédországban rendezett Európa-bajnokságon. Tette mindezt alig egy évvel a súlyos, csonkolásos, életmentő műtétjei után. A helsingborgi siker egyben azt is jelentett a kiváló sportember számára, hogy ott lehet a 2020-as tokiói paralimpián.

A XXXII. nyári ötkarikás játékokra eredetileg idén július 24. és augusztus 9. között rendezték volna, a paralimpia pedig augusztus 25-én rajtolt volna, de a koronavírus-járvány miatt mindkét eseményt a jövő évre halasztották. Az elnevezés továbbra is Tokió 2020, illetve paralimpia 2020 lesz. Előbbi július 23-án kezdődik és augusztus 8-ig tart majd, míg utóbbit augusztus 24. és szeptember 5. között rendezik.

– Várható volt az olimpia és a paralimpia elhalasztása. Ahogy nagyon sokan, én is ezt tartottam a legjobb döntésnek. Amikor viszont hivatalossá vált a halasztás, akkor kicsit elszomorodtam, de utána megtaláltam a pozitívumot: van egy teljes évem a felkészülésre. Nem rég csöppentem bele a para-asztaliteniszbe, így több időm lesz gyakorolni. A járvány végeztével a versenyek is beindulnak, és akkor tétmeccseken tudok készülni, ennél pedig nincs jobb – mondta Szvitacs Alexa, aki Budapesten várja, hogy ismét edzésbe állhasson.

– Pingpongozni sajnos nem lehet, így marad az online kondiedzés, illetve a mentális foglalkozás Vajda Viktor edzővel. Leginkább meccseket elemzünk, illetve a koncentrációt próbáljuk javítani, valamint arról beszélgetünk, hogy kinek miben kell fejlődni. Próbálom úgy felfogni a jelenlegi helyzetet, hogy most töltöm a nyári pihenőmet, aztán, ha jobbra fordul a világ, akkor gőzerővel jön a munka.

Alexa szülei Hajdúszoboszlón laknak, kertes házban. A műtétjei utáni rehabilitációs időt ott töltötte. Akkor az apukája előszedte a régi pingpongasztalt, a kecskeméti klubtól kapott egy adogatógépet, így abban a környezetben kezdte a felkészülést a folytatásra.

– Ott most is tudnék gyakorolni, de nem megyek haza, mert nem szeretném a szüleim veszélyeztetni. Most türelmesnek kell lenni! Nekem ebben már van tapasztalatom, hisz nem oly rég két és fél hónapot az intenzív osztályon – mondhatni karanténban – kellett töltenem. Bízom benne, hogy mihamarabb túl leszünk ezen a rossz időszakon és visszatér minden a régi kerékvágásba – tette hozzá Szvitacs Alexa.