A Csanád küzd, hajt, nem hagyja magát

Vörös Dávid pontosan öt évvel ezelőtt került Érsekcsanádra, akkor az ifjúsági csapat edzői posztját vállalta el, majd úgy hozta az élet, hogy hamar átkerült a felnőtt csapat élére.

– Öt évvel ezelőtt, amikor idekerültem, szinte a megszűnés határán állt az Érsekcsanád. Volt egy viszonylag jó ificsapat, de nagyon fiatalok voltak még a srácok, és volt nyolc-tíz felnőttjátékos. Én elkezdtem a munkát az ifivel, érdekesen alakult az első év. Elkezdtem az ifikkel dolgozni, közben a felnőtt csapat az ősz folyamán mindössze kilenc pontot szerzett, és az edző, Kollár Ádám nem vállalta tovább az edzősködést. Sértődés nem volt, kapusként továbbra is maradt a csapat tagja. Edzőt kellett találni, így lettem én huszonnyolc évesen a felnőtt csapat edzője. Visszahívtam három, négy barátomat Érsekcsanádra, olyanokat, akik vagy már abbahagyták, vagy akkor éppen máshol futballoztak. Jó focisták voltak, dobtak is a társaságon, és az őszi kilenc pont után szereztünk még huszonegy pontot, így végül a 12. helyen végeztünk a tizenhat csapatos csoportban, ami a körülményeket tekintve nem is volt olyan rossz eredmény. Az ifi, akiket párhuzamosan vittem, a harmadik helyre futott be.

– A második éve lett a legszebb, mármint a helyezések tekintetében.

– Kilenc, érsekcsanádi illetőségű felnőtt játékost sikerült hazahoznunk, akkor féltávnál az ifi és a felnőtt is az élen állt. Az ifi végül meg is nyerte a bajnokságot, a felnőtt már nem tudta megtartani az éllovas pozíciót, de az a 4. hely is nagyon szép volt az év végén. Annyira szép, hogy jutalmul a polgármester egy németországi túrát is megszervezett a csapat számára Regensburgba, ahol még meccset is játszottunk a Kastl csapatával. Később fokozatosan erősödött a megye kettő Déli csoportja, és bár az eredmények nem jöttek, a csapat elé kitűzött célokat sikerült tartani.

– Azokat ugyanis öt évvel ezelőtt nem elérendő helyezések formájában fogalmazták meg.

– 2016-ban jelentette ki a polgármester, Felső Róbert, hogy őt abszolúte nem érdekli, hogy melyik évben hányadik helyen végez a csapat, két dolog a fontos, hogy csanádiak futballozzanak az Érsekcsanádban, és hogy maradjunk bent a megye kettőben. Tehát a koncepciónak két alappillére volt: hogy helyiek, helyi kötődésűek legyenek a játékosok, és hogy – a szó igazi értelmében amatőr klub lévén – nem tudunk fizetni idegenlégiósnak, légiósnak. Persze, amatőr ez az osztály, de a költségtérítés és a meccsprémiumok, amik ugyebár nem illegálisak, vonzóak tudnak lenni egy-egy játékos számára, akit megkeresnek olyan klubok, akik mögé mondjuk tehetős szponzor állt, és e tekintetben képesek csábító ajánlatot tenni. Ebben a polgármesteri célkitűzésben maximálisan partner volt a klub vezetősége is, az első időszakban Husti János elnökkel az élen, majd amikor ő távozni kényszerült, Taba Bálint elnökkel és Tarkó Miklós elnökhelyettessel a kormányrúdnál. A vezetőség egyébként nem csak a levegőbe beszélt, hogy azon kívül, hogy fizetni itt senkinek nem tudnak, igyekeznek minden feltételt biztosítani. Amikor én idekerültem Sükösdről, megkérdezték, mi mindenre lenne szükség ahhoz, hogy eredményes legyen az ifi csapatunk, hiszen nyilvánvaló módon abban látták a jövő zálogát. Én akkor összeírtam tizenhat pontot, és egy éven belül mindet teljesítették. Nem kell nagy dolgokra gondolni, olyan apró és egyszerű dolgok szerepeltek azon a listán, mint hogy az edzőpályákon nem volt labdafogó háló, és elmondtam, ha nincs háló, akkor minden gyerek hússzal kevesebbet rúg az edzésen kapura. Vagy hogy a kiskapukon nem volt háló, márpedig arra kell háló, mert az adja meg a gólszerzés örömét. Vagy hogy télen ne szaladjon mindenki edzés után hazafelé azonnal dideregve, hanem kapjon egy forró teát a csapat. Így is lett, és ezek a teázások fontosak lettek, mert a közben kialakult beszélgetések is a csapategységet erősítik. Tehát ilyen apróságokat kértem, és a vezetőség mindet, igen: mindet teljesítette is.

– Érsekcsanádon nagy hangsúlyt fektettek ugyanakkor arra is, hogy az ifiből mindig nyitva legyen az út a felnőtt keret felé.

– Én az ifistáknak rögtön az elején megígértem, hogy ha becsülettel dolgoznak, és nem igazolnak el, akkor idővel lesz helyük a felnőttben. Minden évben volt is négy-öt olyan ifi, akit bármikor be tudtam a felnőttbe állítani. Az elmúlt évben volt, hogy hét olyan játékos játszott a csapatban, aki öt évvel ezelőtt az ifiben kezdett nálam. Ez is nagyon fontos, hogy lássák a fiatalok: van értelme a munkának és a küzdésnek, mert nem lesz olyan, hogy idehozunk helyettük pénzért zsoldosokat, akik elveszik majd a helyüket, amiért ők korábban becsülettel megdolgoztak. A fiatalok számára ez a kiszámítható jövőkép is motiváló erő.

– A csapat az utóbbi években rendre a kiesés ellen küzdött, ennek ellenére azért sikerélményben Érsekcsanádon sem volt hiány, főként úgy, hogy a sikerélményt sem csak helyezésekben számítják.

– A sikerélmények nálunk egészen mások, mint általában. Szokás mondani, hogy egy utánpótlás-edző akkor sikeres, ha minél több embert épít be a felnőttbe. Az az én egyik személyes sikersztorim, hogy az öt év alatt, amióta ott vagyok, az ifi mindig dobogón végzett, kétszer meg is nyerte a bajnokságot. Ez természetesen nem kizárólag az én érdemem, hiszen minden évben egy-egy, Csanádon komoly tekintélynek örvendő helyi játékost kérünk fel az ifi vezetésére, aki igazi példakép lehet a fiatalok számára. Én a 3. helyet értem el a csapattal, Gergity Norbert első lett, Szarka Balázs és Büte Attila is a 3. helyre vezette őket. Az idén minden bizonnyal Schultz Ákos is hozta volna az érmet a fiatalokkal. De a lényeg az, hogy manapság már minden poszton van olyan játékos, aki csanádi ifistából lett felnőtt játékos, és ez mindenképpen biztató a jövőre nézve. Mindenképpen a sikerek közé írhatjuk azt, hogy van egy igen jó kis B közepünk, akik nem csak a hazai meccsekre jönnek ki, hanem elkísérnek minket idegenbe is, márpedig ez hihetetlenül sokat számít. Elég sok vereségünk volt ebben a mögöttünk álló, egyelőre csonka idényben is, de egyszer sem volt olyan, hogy kitömtek volna minket, mindig volt tartásunk. Volt rá példa, hogy még 3-0-ról is képesek voltunk feljönni. A pályán nem ismertünk lehetetlent, csúsztak-másztak a srácok reménytelen helyzetben is, és ez a szurkolóknak is köszönhető, hiszen a játékos hallja, hogy megtapsolják, szurkolnak neki, és így érzi, hogy van kiért harcolnia. A nézőszámra amúgy sem panaszkodhatunk. Egy Sükösd-Csanád meccsen rendre van ötszáz néző, sőt, az idei Nemesnádudvar elleni meccsünkön hatszáz néző volt. 2-2, a 95. percben kaptuk az egyenlítő gólt, mi tagadás, kis híján elszabadult a pokol. Ez a sikersztori nálunk. De én a sikerek közé számítom azt is, hogy folyamatosan meg tudtuk oldani, hogy négy öt cserejátékos rendelkezésre álljon úgy, hogy ne feledjük: Csanád egy mindössze háromezres község.

Vörös Dávid ugyanakkor kudarcokról nem is akar beszélni, inkább frusztrációt okozó tényezőkről.

– Természetesen frusztrációra adhat okot az, amikor sorra jönnek a vereségek, és tudjuk, hogy ennek az is az oka, hogy az anyagi lehetőségek miatt nincsenek teljesen egyenlő feltételek ebben az osztályban, márpedig mivel mi ragaszkodunk az eredeti célkitűzésünkhöz, a tiszta amatőrséghez – miközben a körülmények nem amatőrök, hiszen kiválók a létesítményeink, hiánytalan és jó a felszerelés, kisbuszokkal hozzuk-visszük a csapatot – , ez komoly nehézséget jelent, amikor a riválisok erősítenek. Nem kis munkát igényel tehát az, hogy helytálljunk abban a mezőnyben, amely a mögöttünk álló évadra már egészen elképesztően megerősödött, a megye kettő Délen már nem volt gyenge csapat. Az élen száguld a Géderlak, beszállt a Baja is, nemrég feljutott és jelentősen erősített a Kunbaja, ütős a Borota, és akkor ráadásul még ott vannak azok az örök riválisok, mint a Dusnok, a Sükösd, a Nemesnádudvar és a Hajós, akikkel eleve a végletekig kiélezett meccseket játszunk. Ennek persze van jó oldala is, hiszen minden meccs hihetetlenül éles, de ismétlem, tisztán amatőr csapatnak pokolian nehéz ebben a mezőnyben helytállnia. Frusztrációra ad okot az is, amikor egy-egy idény végén odajön hozzám egy játékosom, és szinte elnézést kér, de elmondja, hogy ne haragudjak, de kapott egy remek ajánlatot, amit őrültség lenne visszautasítani. És persze nincs sértődés, én is megértem, hogy sokszor tényleg nehéz szívvel, de eligazolnak. No, ezek frusztráló és nehéz pillanatok.

– Az utánpótlásukban azonban továbbra is bízhatnak, hiszen az a tehetségek tárháza.

– Nálunk nem csak ificsapat van, hanem összesen öt korosztályos csapat. Vannak a Bozsik programosok, a serdülők és az ifik. Márpedig a gyerekcsapatoknak is nagy a jelentősége, ahol ugyanis csak ifi csapat van, ott már nem sokat lehet kezdeni, hiszen tizenöt évesen nem lehet megtanulni az alapokat. Azt hét-nyolc évesen kell elkezdeni.

Vörös Dávid a mögöttük álló, egyelőre csonka idénnyel sem elégedetlen.

– Tavaly nyáron három játékost hoztunk ide Csanádra, Nagy Zoránt, aki sérülésből tért vissza, Popán Tamást és Töttös Dánielt. Ők rutinos, jó játékosok, sokat segítettek, hasznosak. Jól is érzik magukat nálunk, és tudnak is példát mutatni. Amire nagy szükség is van, hiszen ami nagyon hiányzik a csapatunkból, az a rutin. Jellemző adalék, hogy 21 és 34 év közötti játékosból mindössze kettő van. 34 fölötti van három, az összes többi még nem töltötte be a huszonegyet, ami a jövőre nézve nem rossz hír, csak a jelenben tud kellemetlen lenni.

A válság hatása kiszámíthatatlan, illetve egyetlen tényezőben biztos lehet mindenki: könnyebb nem lesz az egyesületek sora. E tekintetben Vörös Dávid az Érsekcsanádot illetően bizakodó.

– Meggyőződésem, és ezt alapozom mindarra, amit korábban elmondtam, hogy nálunk nem lesz válság. Amikor újra lehetnek edzések, meccsek, akkor egyszerűen kiírom, hogy mikor lesz a következő edzés, és jönnek az emberek. Nem az lesz a téma, hogy ki hova igazol, mert mindenki tudja, hogy itt helye van, hogy itt van a helye. Úgyhogy az elmúlt évben az eredmény tekintetében talán sikertelenek voltunk, ezt aláírom, de abban az értelemben igenis sikeresek, hogy van csapat, van egy élő, igazi, helyi egyesület. Egy szerethető egyesület, amit szeretünk mi is, a szurkolók is. Emiatt nem félek én a közeljövőtől.

Borítóképünk illusztráció.