Dunai Rudolf két góllal mutatkozott be a Kiskőrösben

Kezdőként a mögöttünk álló fordulóban mutatkozott be Miskovicz Bálint csapatában, nem is akárhogyan, mindjárt két gólt szerzett.

– Nem olyan régen volt, hogy kijelentetted, hogy számodra egyetlen csapat létezik, az Izsák. Most mégis eligazoltál. Mi miatt változott a korábbi hozzáállásod? A magasabb osztály jelentette kihívás vonzott?

– Pontosan erről van szó, csakis ezért mondtam igent a kiskőrösiek felkérésére, mert magasabb osztályba szólt. Igazából nagyon nehezen hagytam ott az Izsákot, hiszen világéletemben ott fociztam, szeretek ott. A döntés megfontolása idején körbe is kérdeztem az összes barátomat, csapattársaimat, hogy mit tegyek, mert nagyon a szívemhez nőtt Izsák, és a csapat, a társaság is nagyon jó ott, de senki nem akart lebeszélni a váltásról. Lényegében mindenki azt mondta, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet, ha elmegyek. Sír, mert hiányozni fogok, és űrt hagyok magam után a csapatban, ugyanakkor nevet, mert labdarúgóként ez azért komoly előrelépés, hogy egy magasabb osztályban nyílik lehetőségem a bizonyításra. Egyszóval megértőek voltak, támogattak, és azt mondták, hogy ne is gondolkozzak ezen, vállaljam.

– Ez volt az első ajánlatod a megye egyből?

– Nem. Tavaly nyáron már egy-két klub megkeresett, és már akkor is szembe kerültem ezzel a dilemmával, de akkor még a levegőben lógott egy munkahely, ami helyhez kötött volna. Az a munkahely nem jött össze, így télen ez már nem volt akadálya annak, hogy egy magasabb szinten szereplő egyesületnél próbáljam ki magam.

– Mikor keresett meg a Kiskőrös, és meddig gondolkodtál az ajánlaton?

– A kapcsolatot január közepén vették fel velem. Három napra rá újra beszéltünk, akkor megbeszéltük, hogy átmegyek néhány edzésre, megnézem, milyen a társaság, a körülmények, egyszóval, hogy megláthassam, hogy tetszene-e a dolog. Tetszett. Az sokat számított, hogy volt ott egy korábbi csapattársam, a kapus Ámann Márk, jó volt, hogy ismerek valakit. Az első héten, amikor átmentem Kiskőrösre, három edzés volt, részt vettem mind a háromon, aztán elmentem a csapattal egy edzőmérkőzésre is, és végül alapos megfontolás után február első hétvégéjén mondtam igent. Alapos megfontolás, és ahogy említettem, alapos véleményszondázás után.

– A beilleszkedés gyorsan ment? Egyáltalán: sikerült már beilleszkedni?

– Nagyon gyorsan befogadtak a srácok, hamar beilleszkedtem. Edzések, edzőmeccsek után volt olykor egy-egy kellemes, hangulatos vacsora, ahol hamar összehangolódtunk a leendő csapattársakkal, és úgy érzem, ők is azonnal befogadtak. Ebből a szempontból tehát jól sikerült a dolog, és az átigazolásom után már teljes erőmmel csak az edzésekre és a mérkőzésekre koncentráltam.

– Kerekegyházán mutatkoztál be kezdőként, nagyot játszottál. Megszerezted az első gólodat a Kiskőrös színeiben, sőt, mindjárt megszerezted a másodikat is.

– Az első tavaszi meccsen még nem léphettem pályára, mert hiányzott valamilyen papír. A második, hazai meccsünkön már igen, csereként. A végén jutott jó félóra, igyekeztem, de akkor még nehezen bírtam fölvenni a ritmust. A Kerekegyháza elleni idegenbeli rangadón aztán a kezdőbe rakott a mester. Hála istennek ez az önbizalmamnak is jót tett, és minden erőmmel igyekeztem bizonyítani, a mesternek és a csapatnak is meghálálni a bizalmat, és ez össze is jött, hiszen két gólt sikerült rúgnom, de azonnal hozzáteszem, a csapattársaim jóvoltából.

– Ezen a héten bizonytalan ideig felfüggesztették a bajnokságot, sőt, az edzéseket is.

– Így van, és természetesen edzés sincs, hiszen a Kiskőrös is betartja a mindenkire kötelező érvényű rendeletet, hogy minden sporttevékenységet el kell halasztani, és ez persze nem csak a bajnoki, az edzőmeccsekre, hanem az edzésekre is vonatkozik. Így edzéseink sincsenek. A mester, Miskovicz Bálint azonban minden részletre odafigyel, így pontosan megüzente mindenkinek, hogy otthon, vagy bármilyen környezetben, amely alkalmas rá, igyekezzünk megfelelő mennyiségűt mozogni, futni, sportolni. .

– Milyen passzban vagytok? Jókor vagy rosszkor jött a kényszerszünet?

– Véleményem szerint rosszkor. Nem tagadom, az első két meccs meglehetősen nyögvenyelős volt, nem is úgy sikerült, hogy szerettük volna. (Egy 1–0-s vereséget és egy 0–0-ás döntetlent hozott a Kiskőrös számára az első kör. – A szerk.) A kerekegyházi meccsen azonban nem csak jól, hanem remekül teljesített az egész társaság. Rögtön a kezdés után volt egy sajnálatos sérülés, ami után negyedóráig állt a játék. Előtte csak három percet játszottunk, de nagyon sokat volt nálunk a labda, még helyzetet is kidolgoztunk, így már abban a három percben is éreztük magunkon, hogy jó napunk van, nekem is olyan érzésem volt, hogy azon a napon nem lehet baj. Nem is lett. Tehát ez a győzelem most nagy lendületet adott volna nekünk. Abban reménykedem, hogy amennyiben folytatódik a bajnokság, akkor bennünk marad az a lendület, amit a kerekegyházi győzelemmel egyértelműen megszereztünk. A következő körben, ha lesz, a Kiskunfélegyháza látogat hozzánk, és ellenük csak akkor lehet esélyünk, ha ugyanolyan elánnal, ugyanolyan koncentrációval lépünk pályára, ahogy tettük azt Kerekegyházán.