Boldog is, de szomorú is a megye három déli bajnoka

–Mi volt a célkitűzés a tavalyi szezon rajtja előtt?

–Az előző évben, tehát a 2017/18-as szezonban a 2. helyen végeztünk. Az akkori harmadik, a Kunbaja – élve az MLSZ feltöltési szabálya adta lehetőségével – a másodosztályba adta be a nevezését, és ősszel feljebb is léptek, mi pedig, a csapat keseregtünk, hogy mi miért nem éltünk azzal a lehetőséggel. A klub vezetősége akkor azt monda, hogy mi csak bajnokként váltanánk osztályt, de ha megnyerjük a következő bajnokságot, akkor lehet róla szó. A cél így aztán a bajnoki cím megnyerése volt, és a feljutás, bajnokként. A bajnokságot meg is nyertük, a vezetőség aztán a bajnokság hajrája táján a körülményeket, a magasabb osztály támasztotta igényeket alaposan mérlegelve mégsem vállalta a feljebb lépést, elsősorban amiatt, hogy nem vagyunk elegen, legalábbis a felnőtt keretben. Érthető a vezetőség racionális gondolkodása, hiszen nem kis vállalás a megye háromból a megye kettőbe felmenni, ám mivel az osztályváltás elmaradt, nem tudtunk felhőtlenül örülni a sikernek.

–Hogyan értékeli a bajnokságot? Hogyan teljesített a csapat? Voltak hullámvölgyek?

–Hullámvölgyek természetesen voltak, egy bajnokságot anélkül nem lehet végigjátszani. Jönnek közbe piros lapok, elfoglaltságok, amik miatt nem tudom úgy összeállítani a csapatot, ahogy szeretném és még sorolhatnám. Ősszel a 3. helyen zártunk, aztán tavaszra nagyon összeállt a gárda, amit az is mutat, hogy tavasszal csak egyetlen egy vereséget szenvedtünk el. Jó kis menetelés.

–Milyen a keret összetétele?

–֪A mi csapatunk túlnyomórészt helyi játékosokból áll. Vannak idősebb játékosaink, László Zoli és Szemerédi Imre például negyvenhét éves, de Antal Töki is átlépte már a negyedik ikszet. Ők az egyik véglet, aztán ott vannak a fiatalok. A védelemben Szemerédi Imre mellett csupa tizenhét, tizennyolc éves srác focizik. Nagyon egyben is volt ez a csapatrész, nagyon szépen összeért. De vannak 25-30 évesek is, tehát korosztály szempontjából meglehetősen vegyes a csapat.

–Van-e olyan, akit kiemelnél?

– A csatárunkat, Kerezsit Ferit mindenképpen, aki gólkirály is lett a bajnokságban. Ez persze nem csak az ő érdeme, hiszen egy csatár nem tud anélkül boldogulni, hogy ki ne szolgálna a csapat. Persze ő is megteremtett magának is nagyon sok helyzetet, de László Zoli, akinek nagyon jó lába van, Bakai Olivér meg a többiek is rendre tömték is jó labdákkal. A két szélső védőm is támadó szellemű játékos, ők is följártak a támadásoknál, tehát segítették a gólszerzést. És bár mos kiemeltem néhány nevet, az egész csapatom teljesítményével elégedett vagyok.

–Önök számára melyik az a szomszédvári rangadó, amelyet még akkor sem hagyna ki semmi pénzért a szurkoló, ha egyébként nem érne rá?

–Itt van a szomszédban Vaskút, velük játszunk évek óta vérre menő meccseket, ez a párosításra rá is ragadt a déli megye hármas el classico megnevezés. Ez a párosítás mindig nagy rangadó, függetlenül attól, hogy melyik csapat hol áll a tabellán. Őket mindig mindenképpen le akarjuk mindig győzni, és ők is így állnak hozzá az ellenünk vívott meccsükhöz.

–Mekkora nálatok a nézőszám?

–Megfelelő, hiszen százötven, kétszázan is összejöhetnek egy-egy jó meccsre. Jártam sok más pályán is, nem csak játékosként, hiszen mi is nézzük a többi csapat meccseit is, és úgy látom, hogy nézőszámban elég jól állunk. Én annak külön nagyon örülök, hogy egyre több gyerek van kint a pályán. Nem biztos, hogy konkrétan a meccset nézik, de az is jó, hogy jelen vannak, elfocizgatnak a hátsó pályán, játszanak, jól érzik magukat.

–Volt olyan meccs, amire nem szívesen emlékszel? Amit szívesen kitörölnél a történetből?

–Hazai pályán játszottunk a Rém ellen egy döntetlent, amikor kihagytuk még a kihagyhatatlant is, aztán a Kelebia kettő vendégeként is mi voltunk az esélyesek, vezettünk is 2–0-ra, mégis ott hagytunk egy pontot. Ki ugyanakkor nem retusálnám utólag sem ezeket a meccseket, mert egyáltalán nem baj, hogy van ilyen meccs, amikor leblokkol a csapat, hiszen ebből is sokat lehet tanulni. Ha megy szekér, és közben jön egy meccs, amikor kap egy pofont az ember, az arra hasznos, hogy az megmutatja, hogy mire kell jobban odafigyelni, miben kell javítani.

–Melyik volt a legemlékezetesebb meccs?

–Tavasszal úgy fordultunk, hogy öt pont hátrányunk volt az éllovas Kisszállással szemben. A tavaszi egymás elleni meccsünkön ők a legjobb összeállításukban érkeztek hozzánk, de itthon sikerült simán, 5–2 arányban legyőznünk őket. Az nagyot dobott a csapaton. Az a meccs nem csak olyan szempontból számított sokat, hogy a ponthátrányunk csökkent, hanem az önbizalomnak is nagyon jót tett. Így aztán hazai pályán, a lelkes hazai közönségünk előtt be is daráltunk mindenkit.

–Mi lehet ősszel a cél? A címvédés? Együtt maradt a keret?

–Sajnos nem maradt együtt, így aztán nem is lehet a címvédés a célunk. A két csatárunk elment, Kerezsi Feri Bajára, Antal Dávid pedig Vaskútra. Főleg a Kerezsi Feri nagyon fog hiányozni. Akit igazolni szerettem volna, ő sem vállalta így, hogy maradunk a háromban. Egy-két új játékosunk azért lesz, és ha a bajnoki címért nem is, de a dobogóért azért harcolni fogunk. Jövőre is szeretnénk érmet szerezni.