Bajkó Bence: A selyemfestésnek helye van a népi mesterségek között

A mai rohanó, zűrzavaros és folyton változó világban fontos, hogy mindenkinek legyen egy biztos pont az életében. Ez lehet egy személy, a kultúra, a hit vagy bármi más. Utunkra csak úgy indulhatunk, ha van biztos támaszpont, ahová mindig visszatérhetünk. Ezeket a gondolatokat ajánlja a fiatalok figyelmébe a nagybaracskai Bajkó Bence selyemfestő, akinek tanulmány a minap látott napvilágot a témában. A tehetséges fiatalembert terveiről, munkájáról kérdeztük.

– A tanulmányában azt boncolgatja, hogy a selyemfestésnek helye van a népi mesterségek között. Ez a mű központi gondolata?

– Köztudott, hogy a magyar népviseletek közül az egyik legdrágább és legdíszesebb a sárközi népviselet. Száz évvel ezelőtt Sárköz (Tolna, illetve Baranya vármegye) még virágzó, paraszti tradícióit őrző tájegység volt, hagyományos öltözetdarabjaikat készítették, viselték. A női ruházat egyik legszebb alapanyaga a mázolt selyem volt, mely a brokát selyemre sablonokkal festett színes virágos selymet jelenti. Felvetődik a kérdés, mellyel korábban eddig senki nem foglalkozott, hogy miért kezdtek el sablonokkal virágokat festeni az önmagában is szép selyemanyagokra? A válasz nem egyszerű. Kutatásaim szerint feltehetően azért, mert a kevésbé módos parasztok utánozni próbálták a nagyon drága, Franciaországból származó borotvált selyemanyagokat. Tanulmányomban igyekszem rámutatni, hogy a mázolt selyem a szerb népviseletben jelent meg először, megkísérlem nyomon követni, hogy onnan miként került Magyarországra (Bácska, Sárköz és Kalocsa vidékre), ahol a díszes ünnepi viseletek szerves részévé vált. Tanulmányomban bemutatom, miként készül ez a nemes alapanyag, illetve miként vált részévé az ünnepi női sárközi viseletnek.

– Az elmúlt fél év kihívásokkal teli időszak volt az ön számára.

– Sok minden változott az idei évben, diplomát szereztem, eggyel több ország porában táncoltam, és nem utolsó sorban megjelent az elmúlt három év kutatásait bemutató tanulmányom. Év elején Ament Éva, a régi, ritka mesterségek bizottságának akkori elnöke megkeresett a lehetőséggel, hogy a népi selyemfestést lehetőség lenne felvetetni a népi mesterségek közé, azonban tekintettel ezen szakma összetettségére és kutatottságának hiányára, szükséges volt egy tanulmány, amely bizonyítja ezen mesterség helyét a népi mesterségek között. Majd rövidesen lehetőség nyílt, hogy egy általam készített ruha részt vegyen a Szívvel-Lélekkel kiállításon februárban, itt megtekinthették azon szakértők is a munkámat, akik majd közbenjárásukkal segíthetik a mesterség felvételét a jegyzékbe. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a közös munkám a pécsi Jannus Pannononius Néprajzi Múzeummal, akik lehetőséget nyújtottak az elmúlt három év kutatási eredményeinek összegzésére. Sok embernek tartozom köszönettel mindezért. A köszönetek mellett elnézést kell kérjek mindazoktól, akikkel az elmúlt időszakban nem tudtam annyi időt tölteni, amennyit megérdemeltek volna. Ígérem, hamarosan választ kap minden megválaszolatlan üzenet, minden nem fogadott hívás, és összejön minden megbeszélt találkozó. A következő, ettől sokkal nagyobb projekt már körvonalazódott, s egy rövid pihenés, és a mesterdiplomás szakdolgozat elkészítése után arról is hallhatnak majd.

– Milyen tapasztalatok birtokában vág neki majd az újabb projektjének?

– Mint mondtam, érdekes és sok tapasztalattal járt az elmúlt év. Főként az útjukat kereső fiataloknak szánom azt, amit az elmúlt időszakban megtanultam. Az, hogy a népi kultúra az életemben van, nagyon meghatározó, a barátaim, a hobbim, a vállalkozásom, minden a kultúrához köt, ez az én biztos pontom. A mai rohanó, zűrzavaros és folyton változó világban fontos, hogy mindenkinek legyen egy biztos pont az életében. Ez lehet egy személy, a kultúra, a hit vagy bármi más. Utunkra csak úgy indulhatunk, ha van biztos támaszpont, ahová mindig visszatérhetünk. Az utakról pedig annyit: ha nem tudod még merre kellene menned, akkor az is egészen mindegy, merre mégy, csak menj, nem tudsz eltévedni. Meg ne állj, mert ha túl sokáig állsz egy helyben, akkor elfelejted, merről jöttél. Ha elég sokáig haladsz, megtalálod azt a helyet, ahonnan már nem kell visszatérned a támaszhoz.