A kecskeméti Simonyi Antal apró fotói láthatók a kiállításon – galériával

Címkék#Simonyi Antal #magyar fotográfiai múzeum #kiállítás

A XIX. századi Magyarország egyik legjobb és legnagyobb formátumú fényképésze volt Simonyi Antal, akinek fényképeiből pénteken nyílt kiállítás Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A kecskeméti születésű fotográfus fényképeit Borda Márton Áron gyűjtő jóvoltából láthatja a nagyközönség.

Sebestyén Hajnalka

A Magyar Fotográfiai Múzeumban az Apró képecskék a világ bámulatára című tárlaton sokan voltak kíváncsiak a nem mindennapi fotográfiákra, melyek színésznőket, költőket, írókat, politikusokat örökítettek meg egykoron. A legtöbbjük kis méretű.

Kecskemét, fotó, kiállítás — A kecskeméti Simonyi Antal apró fotói láthatók a kiállításon
Fotó: Bús Csaba

Jókaitól Aranyon át Madáchig

Simonyi Antal műtermében készültek az első felvételek többek között Deák Ferencről és Jókai Mórról. Azóta ikonikussá vált Arany János, Madách Imre, Szendrey Júlia portréi sokak számára ismertek.

A kiállítás megnyitóján köszöntőt mondott Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója. A tárlatot Farkas Zsuzsa művészettörténész, kurátor nyitotta meg és méltatta Simonyi életútját, majd maga a gyűjtő, Borda Márton Áron külön is bemutatott néhány számára kedves fotót.

Kecskeméti gyökerek

Bár Simonyi Antal kecskeméti volt, több műtermet is működtetett, de ebből egyet sem a városban.

Ahogyan a kiállítási tablón is olvasható: Alig van magyar ember, aki ne ismerné Simonyi Antalnak (1821-1892) legalább néhány fényképét, ha nem is tudja róluk, ki a készítőjük.

Kecskeméten született, édesapja Simonyi János városi tanácsnok, jegyző, országgyűlési képviselő, édesanyja Sántha Anna volt. Mérnöki végzettsége után 1842-ben festészetet tanult a bécsi Akadémián, ösztöndíjasként képezte tovább magát Velencében, majd itáliai tanulmányút után Párizsba érkezett. 1847-ben tért vissza Magyarországra. A pesti Műegylet kiállításán többször szerepeltek festményei.

Párizsi világkiállítás

Fényképész pályájának kezdete ködbe vész; feltehetően külföldön, az 1850-es évek első felében sajátította el a fényképezés tudományát, csak elméletek vannak róla, ki(k)től. Simonyi Kecskemét város anyagi támogatásával utazott el a párizsi világkiállításra 1855-ben, ahol pillanatfelvételeit aranyéremmel jutalmazták. Ezek a fényképek azonban mára elvesztek.

Műtermek

1856-ban Pesten nyitotta meg fényirdáját a Váci utcában. 1861-ben a Deák Ferenc tiszteletére készült díszalbum az ő műtermében készült. Az ugyanezen évben összehívott, majd év végére feloszlatott országgyűlés tagjainak többségét lefényképezte. Második pesti műtermét az Al-Dunasoron vásárolt házában nyitotta meg. Debrecenben 1863-65. között fiókműtermet tartott fent. Később eladta műtermeit, és 1870-ben házat vásárolt Budapesten, a Sebestyén téren, amelyet három emeletesre bővített, legfelül reprezentatív üvegműtermet rendezett be. Az új műterem kialakítására nagy kölcsönt vett fel. amelyet eleinte nehezen, később már sehogyan sem tudott törleszteni. Végül tönkrement.

Fotóit gyűjtő őrzi

A közönség Simonyi Antal fotóit a Budapesten élő Borda Márton Áron gyűjtőnek köszönhetően láthat. A neves antikvárius családból származó gyűjtő jól ismert szakmai körökben, hiszen az általa működtetett fenyiratok.hu internetes oldalon található recto/verso fénykép katalógus nagy népszerűségnek örvend.

Borda Márton Áron elmondta: közel húsz éve gyűjti a XIX. századi fényképeket. Nemcsak maguk a fotók ragadták magukkal, hanem a képeket hordozó kartonok is. Ezeknek az előlapján (recto) jelenik meg cégjelzés, de a hátoldalon (verso) is elterjedt a nyomtatott szöveg. Sok közöttük a fényképtől függetlenül is megállja a helyét, mint művészeti alkotás. Nemcsak gyűjti a régi fényképeket és fényfeliratokat, hanem kutatja is a múltjukat.