Húsvét: a keresztény egyház legnagyobb ünnepére készülnek

A virágvasárnapot követő héten, a nagyhéten több jeles napot is ünneplünk. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, a közismert szólás szerint a harangok Rómába mentek. Annak emlékére, hogy egykor Jézus az olajfák hegyén virrasztott, nagycsütörtök este az idősebb asszonyok kálváriánál vagy az útszéli keresztnél imádkoztak. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték; ilyenkor a jó termés reményében spenótot, fiatal csalánt főztek.

Nagypéntek Jézus halálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap nevezetes szertartása a csonka mise. A nagypénteki körmeneteket már a középkorban is megtartották. A nagypénteki ájtatosságnak részre volt a kálváriajárás és a szentsír körüli virrasztás. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat. E napon nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert az kővé válna. Nem mostak, mert a ruha viselőjébe villám csapna, nem fontak, nem szőttek. A tilalmak elsősorban a női munkákra vonatkoztak. Ezen a napon a víznek is varázserőt tulajdonítottak. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megmosdik a folyóvízben, azon nem fog semmilyen betegség. A jószágokat is megfürdették, vagy a patakból folyóról hozott vízből töltöttek az ivóvizükbe, abban a hitben, hogy akkor majd egészségesek lesznek. 

Nagyszombat jellegzetes szertartása a tűzszentelés. A katolikus templomban a gyertyát – a feltámadó Krisztus jelképét – az előző évi virágvasárnapi szentelt barkáról csiholt szentelt tűzzel gyújtják meg. Nagyszombat leglátványosabb szertartása a feltámadási körmenet, amelyre este kerül sor.

Húsvétvasárnap a kereszténység legnagyobb ünnepe, e napon ünneplik Krisztus feltámadását. Véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Ezen a napon is fontos szerepet tulajdonítottak a víznek. Piros tojást tettek a mosdóvízbe, és a család abból mosakodott, hogy egészségesek legyenek egész esztendőben. Húsvétvasárnap is munkatilalom volt. A húsvéti szertartásokhoz tartozott az étel megszentelése. A szentelésre vitt jellegzetes ételek: a kenyér, a kalács, a bor, a bárány és a sonka. A szentelt ételek maradékait mágikus célokra használták. A sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára hogy sokat teremjen. Húsvétvasárnaphoz játékok is tartoztak: zöldágjárás (bújj, bújj zöld ág), kakaslövés. 

Húsvéthétfő a locsolás napja. Eredetét több dologra vezetik vissza: a keresztelésre; a Jézus feltámadást hirdető asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni a zsidók; és a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. De hittek a víz tisztító és termékenységvarázsló erejében is. Régen a fiúk a lányokat a kúthoz vitték és egész vödör vízzel öntötték le őket. A két világháború között vált általánossá „a szagos vízzel való öntözés”. A locsolás jutalma a hímes tojás. A tojás ősi jelkép, többek között az örökké- valóság szimbóluma. Így kapcsolódott hozzá Krisztus feltámadása. A tojások díszítésének gazdag hagyománya van.