Egy ősi mesterségnek, a hímzésnek hódol Fekete Erzsébet

A Megtartó Hagyomány című kiállítás különlegessége, hogy Fekete Erzsébet aktív éveiben a Népi Iparművészeti Gyűjtemény munkatársa volt, ott vált szenvedélyévé a hímzés. Ma már nyugdíjas, de továbbra is az intézményben működő Díszítő Szakkör tagja. A megnyitón örömmel köszöntötték hímzőtársai, barátai.
 

A tárlat megnyitóján részt vett dr. Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester, aki megtekintette az alkotóművész gyönyörű hímzéseit. A közönséget Kriskóné Dávid Mária, a Népi Iparművészeti Gyűjtemény vezetője köszöntötte, majd Barta Dóra, a Hírös Agóra ügyvezetője, a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek ügyvezetője  mondott beszédet. Hangsúlyozta:

 a tárlatot erős szeretet hatja át, hatalmas élményt nyújt. 

A gyűjtemény mindig is fontosnak tartotta a kreatív értékek bemutatását, melyre ez a kiállítás is jó példa. A hagyományok végigkísérték gyerekkorunkat, ott vannak a gondolkozásunkban. Fontos megőrizni, ápolni értékeinket. Köszönet illeti minden alkotó munkáját, így Fekete Erzsébetét is, aki egy ősi mesterségnek, a hímzésnek hódol. 

Az alkotó, Fekete Erzsébet munkásságát Kriskóné Dávid Mária méltatta. 1984-ben lettek munkatársak, a gyűjtemény megnyitásakor. Erzsébet a napi munkája mellett egyre nagyobb érdeklődést mutatott a néphagyományok, a múzeumban látható értékek iránt. Volt teremőr, tárlatvezető és kézműves foglalkozás vezető egyaránt. Bekapcsolódott az intézményben működő Díszítő Szakkör munkájába, hímzett és kutatott egyaránt. Tagja lett a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesületnek. Táborokban adta át és adja át mai napig a tudását.

1998-ban kapta meg a Népi Iparművész címet. Több zsűrizett munkája van, és számos díjat kapott. Az évek alatt több csoportos kiállításon mutatkozott be, ez a mostani az első önálló tárlata. 

A hímzés mai napig meghatározza a mindennapjait. Az élet nehéz pillanatain is átsegíti, enyhíti szomorúságát. Az alkotómunkából merít erőt. 
Fekete Erzsébet a kiállítás kapcsán mesélt magáról. Kiemelte két tanítómesterét, Nagy Györgynét és Varga Ferencnét, akiktől rengeteget tanult. Mielőtt a gyűjteményben kezdett dolgozni, már amatőr szinten hódolt a hímzésnek, de nekik köszönhetően mindezt magasabbra szintre emelhette. Nincsenek kedvenc motívumai, mindent szeret. Elsősorban a hercegszántói, a hartai, a kecskeméti suba motívumokat készíti, de mindig a hétköznapokban is használt textíliáknál alkalmazza. Például függönyöknél, terítőknél, ágytakaróknál, tésztás zacskóknál. 
 

Ma már nyugdíjas, így minden szabadidejét a hímzésnek szenteli. Feltölti és örömet szerez számára minden egyes perc, melyet a szenvedélyének szentelhet. Tiszta forrásból meríti az ötleteit, melyhez a táborok személyes élményei is hozzájárulnak, ahol még élő művészektől tanulhat.