Szövevényes nyomozásra várja a nézőket a Kecskeméti Nemzeti Színház

– Mi a titka az Agatha Christie történeteknek?

Sipos Imre: – A nagyszerűsége egyrészt abban rejlik, hogy olyan korszakot idéz fel, amire nosztalgiával tekintünk. A 19. és a 20. század fordulóján indul el az a klasszikus értelemben vett nyomozói munka, amelynek során a bűntetteknek már jogi értelemben is utánajárnak, felszínre kerülnek a motivációk, indítékok. Létrejön egyfajta szinteződés a bűncselekmények megítélése között, külön válik a szándékosság, az önvédelem, az aljas indokból elkövetett bűntett és még sorolhatnánk. Agatha Christie tehát abban a korszakban írja történeteit, amikor az egésznek egy erős társadalmi beágyazottsága lesz, a krimi pedig már egy kiforrott műfaj. Ez adja az általa írt művek sikerét, és az érdeklődést irántuk.

– Miért a Pókháló című darabra esett a választás?

– A Pókhálót Magyarországon még nem vitték színpadra, sőt a legnagyobb Agatha Christie-rajongók sem igazán ismerik ezt a művét, ami nem véletlen. Ez az alkotás ugyanis nem jelent meg regényként, hanem a szerző kifejezetten színpadi, illetve filmes forgatókönyvnek írta, éppen ezért nem is teljes mértékig kidolgozott. Az általunk ismer Agatha Christie-darabok az én meglátásom szerint sokkal egységesebbek, lineárisabbak, a Pókháló azonban végtelenül szövevényes és bonyolult. Pontosan ez az, ami alkotóként számomra izgalmassá teszi, azzal együtt, hogy ez a darab kiváló lehetőséget kínál arra, hogy egyszerre mutassuk meg a kriminek mint műfajnak a színét és fonákját. A Pókháló ugyanis azon ritka művek egyike, amely a krimi és a vígjáték határán táncolva, precízen ötvözi a két műfaj előnyeit. Van benne egy kis huncutság, így ha ezeket az összetevőket megfelelően keverjük, akkor a krimi szerelmesei, a vígjátékok rajongói és a kikapcsolódni vágyók is egyaránt nagyon jól fogják érezni magukat az előadáson.

A darab főszerepét, a mindenki által körberajongott, álmodozó fiatalasszonyt Märcz Fruzsina alakítja, akit korábban az ... és már senki sem!című Agatha Christie-darabban is láthattunk. 

– Mi adja ön szerint ezeknek a krimiknek az élvezetét?

Märcz Fruzsina: – Egyrészt Agatha Christie olyan brit humorral ír, ami a maga szofisztikált, kifinomult stílusával az én humorérzékemhez is közel áll, másrészt nagyon értette a műfajt. A történeteit rendkívül aprólékosan építette fel, a színpadi változatok esetében minden részletet, minden nyomot észlelhetően rejtett el, így a néző a szereplőkkel együtt nyomoz, és ha jól figyel, akkor kiderül számára a történet kulcsa. Gyakori elem – a korábban játszott ... és már senki sem! esetében is így volt –, hogy egy nagyobb társaság jön össze, akik között ott a potenciális gyilkos. A kör folyamatosan szűkül, egy adott ponton mindenki gyanússág válik. Igyekeztünk színészileg is tovább fokozni ezeket az izgalmakat azzal, hogy minél több olyan pillanatot, kétértelmű mondatot, gyanús mozdulatot rejtettünk el, ami segítheti vagy éppen megbonyolíthatja a nézők nyomozását. 

– Mit kell tudni a főhősről?

– Clarissa Hailsham-Brown egy külügyminisztériumi dolgozó felesége. Háziasszony, akinek szép, de unalmas gyerekkora volt, ezért konfabulál, vagyis úgy nő fel, hogy folyamatosan meséket talál ki magának. De ez alatt nagyon ártatlan történetekre, ugratásokra gondoljunk, sosem az a célja, hogy másokat becsapjon vagy átverjen, egyszerűen szórakoztatja őt a meséinek az eredménye. Nagyon szereti az izgalmas pillanatokat, és amikor valójában egy ilyen helyzetbe kerül, hogy talál egy igazi holttestet a nappaliban, akkor a rendőrség kihagyásával, saját maga fog a rejtély megoldásába. Mindenre van egy vészforgatókönyve, hiszen gondolatban ezekkel már ezerszer eljátszott, de ezzel persze kicsit össze is kuszálja az egyébként is szövevényes szálakat.

– Mi jelentett kihívást a karakterben?

– Clarissa a társaság közepe, egy valódi grácia, akibe az összes körülötte lévő férfi titkon szerelmes. Koncentrikus körök alakulnak ki körülötte, és a hozzá közelállókkal bizalmi kapcsolatban van, fel sem merül benne, hogy bárki gyanús lehet közülük. A karakterépítésem során az jelentett kihívást, hogy ez a lány mindenkivel kedves, árad belőle a jókedv és a flört, könnyen kapcsolódik az emberekkel, ugyanakkor ez nála teljesen ösztönösen jön, nincs mögötte semmilyen számítás. Ahogyan a rendező, Sipos Imre fogalmazott: ez a lány mindenhol gömbölyű. Nekem pedig meg kell találnom annak a határát, ahol még nem válik antipatikussá, hanem megmarad egy önmagában lenyűgöző jelenségnek. 

A darab tehát szépen lavíroz a műfajok határmezsgyéjén, egyszerre hordozza a krimik súlyosságát és a vígjátékok könnyedségét, őrzi az angol humor karakterjegyeit, de nem veszít a krimi komolyságából. A Pókháló című darab premiere közös nyomozásra várja tehát a nézőket szombaton 19 órakor, a Kelemen László Kamaraszínházban.