Szuperprodukcióval zárja az évet szilveszter este a Kecskeméti Nemzeti Színház

– Hogyan került Kecskemétre?

– Bori Réka: – Már az egyetem alatt figyelemmel kísértem a Kecskeméti Nemzeti Színház munkáját, nagyon tetszett a repertoár is, de sajnos nem sok időnk volt eljárni előadásokra. Diploma után belekerültem a Tesla című produkcióba, aminek Károly Kati (a Kecskeméti Nemzeti Színház zenei tagozatának vezetője) volt a zenei munkatársa, és egy beszélgetésünk alatt megemlítettem neki, hogy Kecskemét mennyire szimpatikus hely számomra. Egy héttel később telefonon beszéltünk meg Cseke Péter igazgató úrral egy személyes találkozót. Anno a Chicago című darab kapcsán jártam itt meghallgatáson Roxy szerepére, és emlékeztek rám. Megállapodtunk az Egy csók és más semmi darabban Annie szerepére, amit Vörös Edittel váltásban játszottunk. Ez volt az első munkám Kecskeméten, amely alatt sikerült megismerkednem a színházzal és a kollégákkal.

– Az első szerepből végül társulati tagság lett...

– Nagyon jól éreztem magam itt az Egy csók és más semmiben. Javában tombolt a pandémia, és a mi ágazatunk lelkileg és pszichésen is nagyon megszenvedte a vírushelyzetet. Nehéz volt hónapokra leállni, nemcsak a bizonytalanság, hanem a tétlenség miatt is, hiszen normál esetben állandó pörgésben élünk, és ebből a nihilbe zuhanni nagyon frusztráló volt. Ennek a kellős közepén kezdődtek meg a próbák, ami azt hiszem, még közelebb hozott a kollégákhoz. Az első perctől kedves és segítőkész volt velem mindenki a színészektől a fodrászokig, sosem éreztem magam egyedül. Rengeteget foglalkoztunk az előadással és elégedettek voltunk az eredménnyel. Szerencsére a színház vezetése is, így az új évad tervezésénél Cseke Péter igazgató úr újabb két szerepajánlattal keresett meg, majd pedig azt a lehetőséget is felkínálták, hogy az idei évadtól már a társulat tagjaként dolgozzak a színháznál. 

– Milyen érzés pályakezdőként sorra főszerepeket játszani?

– Sokszor emlékeztetem magam rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Már az egyetemről úgy kerültem ki, hogy az első munkám a győri színház Elisabeth előadásában volt Sziszi szerepe. Ezt követte az Egy csók és más semmi, a kecskeméti Elisabeth előadás és most a Cirkuszhercegnő. Egy pályakezdő színésznőnek hatalmas dolog, hogy ekkora bizalmat kap. Néha felmerül bennem a kérdés, hogy vajon tényleg alkalmas vagyok-e rá, de ezt muszáj elfelejtenem, nem ülhet rá az emberre a kételkedés terhe. Azt gondolom, hogy ehhez a szakmához egyrészt óriási szerencse kell. Másrészt pedig a teljesítmény, mert hiába a szerencse, ha a munka színvonala nem jó, akkor egy idő után nem hívják többet az embert. Mindent megteszek azért, hogy megérdemelten kapjam ezeket a lehetőségeket és feladatokat. A pályája elején lévő emberként természetesen nincs annyi tapasztalatom, mint azoknak, akik 20 éve a színpadon állnak, ezért nyitottan és örömmel megfogadom a jó tanácsokat a kollégáktól, és igyekszem minden rendezőtől olyat tanulni, amit beépíthetek a későbbi munkámba.

– A Cirkuszhercegnő az eddig legnagyobb kihívás?

– Az Elisabeth is nagyszabású produkció volt, de sokat segített, hogy már játszottam Győrben a szerepet, így a zenei anyag biztonsággal a kezemben volt. A Cirkuszhercegnő az első nagyoperett, amiben primadonnát játszhatok és énekelhetek, ez hangilag is nagy kihívást jelent, sokat dolgoztam rajta, hogy betonbiztos legyen. Ugyanakkor a színház számára is fontos előadás, hiszen itt is ez az első klasszikus nagyoperett. Fedora orosz hercegnőt játszom, akinek egy éve halt meg a férje, és a gyászidő után most először mozdul ki. A szentpétervári cirkuszba megy, és teljesen elvarázsolja a cirkusz világa. Fergeteges műsorszámával őt is lenyűgözi a titokzatos Mister X; de a kegyeire nem tartja méltónak a mutatványost, ahogyan a szintén felbukkanó Vlagyimir nagyherceget sem. A sértett férfiak bosszúja képében lép be Fedora életébe Korozov herceg, s kezdetét veszi az igaz érzelmek hazugsággal felfegyverkezett csatája. Egy izgalmas, talányokkal teli szerelmi háromszög bonyodalmait követhetik végig a nézők, megfűszerezve az operett sajátságos és lehengerlő humorával, amiben a színészkollégák Sirkó László, Nagy Sándor és Aradi Imre brillíroznak. A rengeteg bonyodalom szinte már kibogozhatatlannak látszik, de az igazi szerelem végül egymáshoz hajtja az összetartozó szíveket.

– Hogyan zajlott a munka Eszenyi Enikő rendezővel?

– Mindenféle prekoncepció nélkül, kíváncsian vártam a közös munkát és megnyugtató volt számomra, amikor a próbák során kiderült, hogy Enikővel nagyon hasonlóan gondolkodunk az operettről. Örülök, hogy benne sem a szép ruhában, szépen éneklő, statikus primadonna víziója élt, ami szerintem már idejétmúlt, hanem folyamatosan együtt gondolkodtunk azon, hogy hogyan lehetne izgalmasabbá tenni a figurákat, a konfliktusokat és a helyzeteket, ezáltal nem csupán zeneileg, hanem színészként is kihívást jelent a szerep.

– Mitől válik igazán nagyszabásúvá a produkció?

– Nagyon fontos szerepet kap a fény, remekül irányítja a figyelmet és autentikus hangulatokat alkot vele. Az egész történet egy varászlatos világba ágyazódik azzal, hogy a cirkuszban játszódik. Ugyanakkor nem egy tipikus cirkuszi miliő jelenik meg, hanem egy olyan keserédes, utópisztikus világ, ahol beláthatunk a kulisszák mögé is. Egy kis ízelítőt kapunk abból, hogy a fény és a csillogás mögött milyen áldozatok, tragédiák és sorsok rejlenek. Mindez olyan színpadképekkel lesz megtámogatva, ami nagyon látványossá teszi a darabot. Emellett a színház zenei tagozata és a Kecskemét City Balett táncosai is tovább emelik az előadás fényét. 

Az idei évadban szintén harmadik főszerepét játssza Koltai-Nagy Balázs a Cirkuszhercegnő főhőseként. 

– Más típusú felkészülést igényelt a Cirkuszhercegnő?

– Koltai-Nagy Balázs: – Az Elisabeth-ben játszott Halál egy misztikus karakter volt, akinél arra kellett figyelnem, hogy egy emberfeletti lényt hogyan ruházzak fel emberi tulajdonságokkal. A Terrorban alakított Lars Koch vadászpilótánál egy nagyon szabálykövető, pedáns katona megformálása volt az izgalmas. A Cirkuszhercegnő című darab esetében a nagyoperett műfajból adódóan egyrészt technikai kihívások vannak, másrészt Eszenyi Enikő egy egészen különleges rendezői vízióval érkezett, amit meg kell valósítanunk. A darab Szentpéterváron játszódik és az oroszoknál nagy kultusza van az űrutazásnak, így annyit talán elárulhatunk, hogy a cirkusz és a Mars bolygó különös világának násza egy lenyűgöző atmoszférát teremt, amelyet rakéták, vetítések, lovaglás és artistamutatványok is tarkítanak. 

– Ki fogja bemutatni ezeket a mutatványokat?

– Mister X, azaz én. Mister X a cirkusz legnagyobb attrakciója. Egy keserű fiatalember, aki a családi örökség és a beteljesületlen szerelem terhe alól a cirkuszba menekül, és mivel jó lovas, Mister X néven sztárrá válik. Itt megtalálja azt a boldogságot, ami az előadások idejére elfeledteti vele a bánatát, és hogy maga mögött tudja a múltját, létrehoz egy inkognitó karaktert. Csakhogy a szerelem elől mégsem tud menekülni, hiszen Fedora (Bori Réka/Vörös Edit) ismét betoppan az életébe, és a szintén Fedora kegyeire pályázó nagyherceg (Nagy Sándor/Aradi Imre) bevonja Mister X-et a cselszövéseibe. Ebből a szerelmi háromszögből és a hamis alteregókból aztán a nézők számára élvezetes, szórakoztató, már-már krimibe illő bonyodalom támad. 

– Hogyan készült fel az artista elemekre?

– Az egyetemi tanulmányaimnak köszönhetően gördülékenyen zajlott ezeknek a megtanulása, hiszen Uray Péter, a volt osztályfőnököm nagy hangsúlyt fektetett a mozgásszínházra. Hálás vagyok Eszenyi Enikőnek, amiért leszervezett számomra egy lovaglást, és teret adott nekem Mister X karakterének a kibontakoztatására. A cél egy újszerű, sokoldalú figura létrehozása volt, amelynek megformálásánál nagyon sokat jelentett a felém irányuló bizalom. Szintén nagy öröm számomra, hogy hosszabb idő után ez ismét egy olyan produkció lesz, ahol gitározni fogok a színpadon. Gyerekkorom óta szeretek énekelni, zenélni, az egyetemen is kaptam ilyen irányú képzést, és az évek során saját magam is fejlesztettem ezen a téren.

– Mire számítanak a szilveszteri premieren?

– Szerencsére azt tapasztaljuk, hogy újra él és aktív egy nagy rajongói magja a színháznak. Az emberek egyre felszabadultabbak és a hosszú szünet után ki vannak éhezve kikapcsolódásra. A Cirkuszhercegnő a legjobb választás, hogy az évet önfeledt szórakozással zárjuk!