Ma is hódol szenvedélyének a kecskeméti táncművész

– Hogyan került a tánc világába? Gyermekkorától erre készült?

– Egyáltalán nem, bár a sport az életem része volt. Szertornáztam, röplabdáztam, atletizáltam és úsztam magas szinten. Bármily hihetetlen, de 18 évesen, főiskolásként mentem el az első táncórámra. Aztán egymást követték az események, és valóban a legjobbak közé jutottam el.

– Milyen tánccal indított?

– A Tanítóképző Főiskolán óvónőnek tanultam, egyik csoporttársam csalt el az ifjúsági otthonba dzsesszbalettórára. Ekkor 1985-öt írtunk. Szinte azonnal magával ragadott, tehetségesnek bizonyultam. Nem sokkal később az intézmény felkért, hogy tanítsak gyerekeket táncolni. Közben elkezdtem a táncoktatói képzéseket, és később az Országos Rendezvényszervezői Irodától megkaptam a hivatásos működési engedélyemet.

– A rendszerváltás idején a Varga Attilával való párosuk azonnal meghódította a hazai tévénézőket. Hogyan találtak egymásra?

– Attilával, aki később a férjem lett, az ifjúsági otthon táncóráin ismerkedtem meg, és a közös munkából szerelem, majd házasság lett. Showtánc és akrobatikus rock and roll műfajban váltunk kiváló párossá, melyet versenyeredményeink is tükröztek.

– A sztárpárosuk később Európa több országában is bizonyított. Hogyan emlékszik vissza ezen időszakra?

– Az első nagy sikerünk Magyarországon született meg, 1993-ban megnyertük a Ki mit tud? országos tehetségkutatót, mely abban az időben nagyon nagy rangnak számított. 1994-ben a showtánc-világbajnokságon győztünk, majd az Európa-bajnokságon. A kilencvenes évek közepén, amit csak lehetett, megnyertünk. Nagyszerű párost alkottunk. Közben a kilencvenes évek elején tánciskolát alapítottunk Kecskeméten, a mai Grapevine Show Dance elődjét, mely a mai napig sikeres.

– Közben négy gyermekük született. Hogyan tudta összeegyeztetni a karrierjével?

– Donát még 1992-ben született meg, majd Botond 1997-ben, az ikrek, Bendegúz és Attila 1999-ben. Az első kettő fiúval együtt jártuk Európát, nem volt könnyű, de megoldottuk. Több hónapot töltöttünk egy-egy országban, a legemlékezetesebb számomra a Kanári-szigetek volt, ahol hét hónapig táncoltunk. Az ikrek után már nem turnéztunk, csak Magyarországon. Sajnos közben a házasságunk megromlott, és néhány évvel később elváltunk, de mindketten maradtunk a tánc világában, immár szólóban. A Grapevine tánciskolát én viszem tovább.

– A fiúk is a nyomdokaikba léptek. Örült neki?

– Igen, de semmit nem erőltettünk. Ebbe születtek bele, így számukra természetes volt a tánc szeretete, de közben több sportágban – kosárlabdában, vívásban, karatéban – is kipróbálták magukat. Bendegúz és Donát jelenleg a Budapest Táncszínház társulatában táncol. Botond és Attila a Grapevine-ben oktat civil szakmájuk mellett.

– Az évek alatt ön is képezte magát?

– Természetesen, elengedhetetlen a tánciskola vezetéséhez is. 2009-ben régi álmom teljesült, amikor a Táncművészeti Egyetemen modern társas- és showtánc szakon diplomát szereztem.

– Tánciskolája, a Grapevine 30 éves múltra tekint vissza. Hogyan látja, mennyiben mások a mai növendékek?

– A fejlődő szervezet számára mindig is rendkívül előnyös volt a tánc. Kamaszkorban, amikor az izmok még nyúlnak, a végtagok nőnek, pontosan ideális a tánc az egészség szempontjából. Sajnos ma már a fiatalok nem olyan egészségesen étkeznek, több a túlsúlyos, ez utóbbi azonban nem akadály a táncnál. A bajt abban látom, hogy kisebb a teherbírásuk, mivel alig mozognak, alig sétálnak, mindenhova autóval viszik őket.

– Elmúlt ötvenéves. Hogy érzi, meddig tud még táncolni?

– A tánc mondhatni kortalan, csak a megfelelő mozgásformát kell választani. El kell fogadni, hogy bizonyos kor felett az izomzat már nem annyira terhelhető. Ezen a nyáron éreztem először, hogy kicsit visszább kell vennem, már nekem sem megy minden mozdulat. Bár szerintem ez leginkább amiatt van, hogy a járvány idején én is kicsit leengedtem. A nyári táborban vettem észre, hogy vannak mozdulatok, amelyek már nehezemre esnek. Hozzátenném, a szeniortánc vagy balett az idősebbeknek is kiváló, ahol csak annyira mozgatják meg magukat, amennyit elbírnak. Ahogyan az Etka jóga anyja is mondta, sosem szabad leállni, mozogni kell.