Szárnyukat bontogató alkotók mutatkoztak be a Szecsődi Udvarházban

Mint arról mi is beszámoltunk, Csernus Erzsébet és Molnár Anita akvarell-, pasztellképeivel, grafikáival ejtette ámulatba a műértő közönséget a napokban.

Mindkettőjük életében, művészeti pályájában sok közös vonás fellelhető. Mindketten a pedagógiát választották hivatásul. Az alkotásra néhány éve adták fejüket, mesterük Szappanos István festőművész.

– Gyermekkorom óta érdeklődöm a művészetek iránt. A húszas éveimben autodidakta módon megpróbálkoztam olajjal festeni farostlemezre, de ez akkor abbamaradt. Kilenc évvel ezelőtt ismerkedtem meg Szappanos Istvánnal, tőle sajátítottam el a festészet mesterfogásait – mondta Csernus Erzsébet.

– Elsőként az akvarelltechnikával ismerkedtem meg, ami nagyon jó alapnak bizonyult. Ez egy nagyon szép, és talán a legszabadabb technika. A nehézsége abból adódik, hogy a csúcsfényeket és a fehér részleteket a papír fehérsége adja, s ha már leteszünk egy sötétebb színárnyalatot a papírra, akkor az már nem visszavehető, nem korrigálható.

Nagyon szeretek belegyönyörködni a táj szépségeibe, csodálom a természet változásait, a különleges fényhatásokat, tükröződéseket. Kezdetben csendéleteket készítettem, később tájképeket is festettem. Ma már szinte valamennyi technikát alkalmazom, akvarellel, pasztellel dolgozom, illetve szénrajzokat és grafikát is készítek. A témáim a portrék, csendéletek, tájképek. A célom az, hogy egyre jobb technikával minél szebb képeket alkossak. Első bemutatkozásom az iparkamarában volt. Azóta is leginkább csoportos kiállításokon veszek részt.

Molnár Anita a képzőművészet szeretetét apai nagyapjától örökölte, aki akvarellfestő volt. A kecskeméti tanítóképzőben ismerkedett meg Szappanos István festőművésszel. Ő javasolta, hogy művészeti pályát válasszon. A fiatal leány akkor nem érzett magában annyi késztetést, hogy belevágjon.

– Óvónő lettem, ám képzőművészettel mindig is foglalkoztam, híres festők életpályáit olvastam és kiállításaikra jártam. Négy éve találkoztam újra egykori tanárommal, akinek a biztatására fogtam ecsetet a kezembe. A festészethez laza csukló kell, ez nekem nagyon hiányzott és ezért először pasztellel kezdtem el rajzolni. Jelenleg leginkább akvarellel dolgozom, mert ebben tudom leginkább kifejezni önmagam, átadni a gondolatiságom. Kedvenc témáim a táj, a fák, a virágok, de gyakran festek épületeket, templomokat is – vázolta pályájának legfontosabb állomásait Molnár Anita.

A kecskeméti alkotó ez idáig csoportos kiállításon mutatta be képeit. Újabb kihívást számára az olajfestés technikájának elsajátítása jelent.

– Célom, hogy képeimmel másoknak is örömet szerezzek, átadjam érzéseimet, azt a teljes felszabadulást, amit alkotás közben megélek

– tette hozzá Molnár Anita.