Fontos feladatnak tartja az irodalmi értékek megőrzését az elnök

– Hogyan látja: van esély arra, hogy a kortárs irodalmi alkotásokat továbbörökítsék hazánkban?

– Sajnos, ma azt látom a világban, hogy számos társadalomban rombolják az anyagi és kulturális értékeket. Gondolok itt például a templomrombolásokra, könyvégetésekre, szobordöntögetésekre. Szerencsére ez hazánkat nem érinti, de ettől független az irodalmi értékek megőrzése nekünk is fontos feladatunk lenne. Gondolok itt elsősorban a hagyatékok kezelésére. Az elhunyt költő és írótársak munkái is a magyar identitásunk része, a nemzeti tudatunk lényeges szegmense. Azt látom országos szinten, hogy a hagyatékok kezelésével nem sokan foglalkoznak. A családtagoknak ez nem mindig fontos.

– Önnek mi a személyes tapasztalata?

– Mivel írogató ember vagyok, érzékenyen érint, főként a verses irodalmi, népi és népies jellegű lírai alkotások sorsa. Több mint 30 éve vezetem a Bács-Kiskun Megyei Írók és Költők Baráti Körét, ez idő alatt sajnos több társunktól is búcsút kellett vennünk. Hozzám nagyon közel álló személyektől is, testvéremtől, Kovács Sándortól és szeretett páromtól, Nagy L. Évától. Én őrzőm az ő hagyatékukat, munkásságukat, hogy az utókor is megismerje írásaikat.

– Mi a tendencia a megyében?

– A tapasztalataim alapján több aggodalmam is megfogalmazódik. Az egyéni életutak végére az alkotó, írogató ember után tetemes mennyiségű és különböző értékű írás halmozódik fel, nyomtatott kötetekben, és kiadatlan kéziratokban egyaránt. A haláluk után nincs, aki gondozza, kezelje hagyatékukat. Sajnos gyakran még a szűkebb család tagjai sem éreznek erre igazi és hozzáértő késztetést. Jó néhány értékes írás megy így a kukába. S ez nagyon szomorú. Jó lenne, ha ez változna.

– Ez csak a család feladata lenne?

– Társadalmi szinten is jó lenne, ha ez változna, és nagyobb figyelmet kapnának ezen hagyatékok. Ne állhasson elő az a helyzet, mely ma túlsúlyban jellemző, hogy ha az író-költő még életében nem gondoskodik a hagyatékáról, akkor halála után elvesznek, kukába mennek.

– Lát megoldást rá?

– Igen, szerencsére vannak előrelépések. Különböző kulturális intézményeknél jól működnek az archiválási rendszerek, de sajnos az értékmegőrzés problémáját teljes mértékben ezek sem oldják meg. Vallom, hogy ezek a hagyatékok valódi értékek, ápolásuk fontos lenne országos és nemzeti szinten is.

– A halottak napja Önnek most különösen nehéz volt, hiszen szeretett párját, Nagy L. Éva költőnőt egy évvel ezelőtt vesztette el. Az ő hagyatékát Ön kezeli?

– Igen, de nemcsak az övét, hanem Sándor testvéremét is. Ez hosszas feladat, de szívesen foglalkozom velük. Nekik nagyon fontos volt, hogy verseken keresztül fejezzék ki gondolataikat, melyek ma is ugyanúgy időszerűek. Szeretném, ha az utókor is megismerné értékes írásaikat. Közben pedig írom saját nagy életművemet.

– Mikorra várható a megjelenése?

– Szerencsére egészségileg jól vagyok, de a 77 évet magam is érzem. Eddig úgy gondoltam, van még rá időm, hogy elkészítsem az életművemet, de szeretteim elvesztése és a járvány ráébresztett, nem biztos. Úgy tervezem, hogy egy-két éven belül megjelenik, de legkésőbb a 80. születésnapom előtt. Mintegy ezer versem öleli majd fel a munkásságom. Ez lesz az én Hattyúdalom.