Megjelent a „Mit tegyek a kütyüre kattant gyerekemmel?” című könyv

Miklya-Luzsányi Mónika író, pedagógus, teológus évek óta kutatja, hogyan változtak meg a gyerekek a digitális világ hatására. Erről ír a könyv első ré­szében. – Az ezredforduló könyékén vettük észre, hogy azok a módszerek, melyekkel a gyerekeket tanítjuk, nem működnek. Elkezdtem kutatni, hogy miért tanulnak, gondolkodnak másként a mai gyerekek és azt tapasztaltam, hogy a digitális kultúraváltással megváltozott a gyerekek információszerzési módja. A gyerekek zöme már igazán kicsi kortól audiovizuálisan szerzi az információkat, ami teljesen másfajta agyi munkát jelent. Ez a változás azonban a pedagógusoktól is másfajta módszert igényel, ahhoz, hogy át tudják adni számukra a tananyagot – részletezte a szerző.

– Szülőként, pedagógusként látni kell, hogy mire való az internet, a virtuális kultúra. Semmiképpen sem arra, hogy a gyerekek a számítógép előtt töltsék a szabadidejüket és gyilkolós játékokat játszanak, majd pedig olyan dolgokkal vezessék le az energiájukat, amitől nem épül a személyiségük, nem épülnek a kapcsolataik – hangsúlyozta a szerző, aki szerint nagyon fontos, hogy a szülők és a pedagógusok megtanítsák a gyerekeket az okos internethasználatra. Hogy olyan dolgokat csináljanak az interneten, ami építi a személyiségüket, ami előreviszi őket.

Miklya-Luzsányi Mónika azt is elmondta, a leggyakoribb szülői kérdésre, miszerint mennyi időt töltsön a gyerek a számítógép előtt, nem lehet egyértelmű választ adni, hiszen ez korosztálytól függ. A mai gyerekek számára a virtuális világ teljesen hétköznapi dolog és szükségszerű. Sokkal nagyobb a virtuális igényük, mint a szülőké, mert nemcsak szórakoznak, nemcsak tanulnak, és a baráti ügyeiket is a virtuális világban élik. Az egyharmad-kétharmad törvényt szoktam javasolni a szülőknek, ami nyilván most, a karantén idején nem biztos, hogy betartható. A lényege az, hogy ahány percet tölt a gyerek az interneten, annak a kétszeresét töltse el egyéb tevékenységgel. Focizzon, sétáltasson kutyát, segítsen a házimunkában – javasolja a szerző, aki a könyv második részében olyan praktikus, kézzel fogható tanácsokat ad a szülőknek, melyekkel segíthetnek gyermekeiknek abban, hogy szívesen és örömmel tanuljanak.

– A jelenlegi hazai iskolai oktatás csak a klasszikusan vett verbális, matematikai és logikai intelligenciára épít. Viszont ma már tudjuk, hogy nagyon sokféle intelligenciatípus létezik és mindenkinek minden megtanítható, ha a saját intelligenciáján keresztül közelítjük meg az adott témát. A könyv utolsó harmada a különböző intelligenciatípusok szerint ad feladatokat, ötleteket ahhoz, hogyan dolgozzák fel a gyerekek azt a házifeladat-mennyi­séget, amit az iskolában kapnak – részletezte Miklya-Luzsányi Mónika.

Szöveggyűjteményt szerkesztenek

Az ötgyermekes íróházaspár, Miklya-Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt küldetésének tartja, hogy megszerettesse a gyerekekkel az olvasást. Ezért is tesznek eleget a Református Tananyagfejlesztő Csoport felkérésének és állítanak össze a 3. és 4. osztályosok számára egy olyan irodalmi szöveggyűjteményt, amit a gyerekek szívesen olvasnak majd. A szöveggyűjteményhez pedagógiaprogramot is készítenek. Olyan oktatási módszertant adnak a pedagógusok kezébe, amellyel az életre készíthetik fel a gyerekeket. Ez a tevékeny pedagógia alapja. A kutatások és a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a digitális generáció számára a tevékenység alapú, felfedező tanulás lehet hatékony – számolt be jelenlegi munkájukról Miklya-Luzsányi Mónika.

Elmondta, az általuk szerkesztett könyvet a pilot-program keretében eddig 25 pedagógus 800 gyerekkel próbálta ki. A visszajelzések alapján elmondható, hogy a gyerekek szívesen olvassák a gyűjteményeket, amelyek évszakokra lebontva 800 magyar szerző műveit dolgozzák fel.