A nemzetőrök is koszorúztak a Hősök napján Kiskunhalason

A szervezők az eseményt nem hirdették meg, csendes megemlékezés volt. Ahogy Végső István történész fogalmazott: „a háborúk, a szabadságharcok és a világháborúk magyar áldozataira emlékezünk, koszorúk és virágok elhelyezésével.”

A megemlékezésen Kiss Ferencné szavalt, aki nagyapját az első, édesapját pedig a második világháborúban veszítette el. Az eseményen részt vett és virágot, illetve koszorút helyezett el Bognárné Nagy Éva, a halasi képviselőtestület Fidesz-frakciójának tagja, valamint Brassó Imre Albert, a KDNP halasi szervezetének elnöke, Harkakötöny polgármestere is. A megemlékezésen koszorúztak a Magyar Nemzetőrség kiskunhalasi tagjai is.

Már a világháború első hónapjaiban hatalmas emberveszteséggel kellett számolni: a sebesültek több mint 85%-a halálos sérülést szenvedett. A katonák között egyre többen suttogták, hogy szeretnének méltóképpen elbúcsúzni társaiktól. Holttestüket gyakran még csak haza sem tudták szállíttatni. A szóbeszéd hamar eljutott Abele Ferenc vezérkari őrnagy fülébe, aki 1915 februárjában szorgalmazta a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság megalapítását, továbbá egy központi megemlékezés megtartását.

Az őrnagy törvényjavaslattal is élt, miszerint városonként állíttassék emlékmű a világháborúban elesett hősöknek. A kezdeményezést kiemelt fontossággal kezelte gróf Tisza István is, így született meg az 1917. évi 8. törvénycikk, amely kimondta: az utókornak kötelessége hálás kegyelettel megőrizni a hősi halottak emlékét.

Így május utolsó vasárnapját a Hősök Emlékünnepévé nyilvánították.