Elismerik Beke József irodalmi szótárait

Beke József neve nem ismeretlen a kecskemétiek körében. Évtizedeken át tanított és igazgatóhelyettes volt a Bányai gimnáziumban. Szabadidejében alkotta meg az írói szótárakat. Munkássága elismeréseként tavaly az Arany János költői nyelvéből összeállított írói szótárát beválasztották a magyar örökségek közé, a közelmúltban pedig a magyar szépirodalmi hagyomány fennmaradását szolgáló értékőrző munkájáért átvehette a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést.

– Mikor kötelezte el magát a magyar irodalom iránt?

– Nagykőrösön születtem, Arany-kultuszban nőttem fel. Kecskeméten, az akkori Kereskedelmi Középiskolában végeztem el középfokú tanulmányaimat, ahol Kiss István irodalomtanár nagyon nagy hatással volt rám. Szerettem, ahogyan tanít, azonnal tudtam, hogy a nyomdokaiba szeretnék lépni. Utam a szegedi egyetem bölcsészkarára vezetett, egyszakos magyaros voltam.

– Kecskemétre azonnal visszatért?

– Volt néhány éves kitérőm, nyolc évig Kunszentmártonban, az akkor fejlődő gimnáziumban tanítottam feleségemmel együtt, aki szintén irodalomtanár volt. 1964-ben költöztünk Kecskemétre, itt a Bányai gimnáziumban tudtam elhelyezkedni.

– Meddig dolgozott a Bá­nyai­ban?

– 1995-ig, a nyugdíjazásomig. Amellett, hogy magyartanárként dolgoztam, 1966-tól 22 évig az igazgatóhelyettesi posztot is betöltöttem.

– Milyen emlékeket őriz a gimnáziumról?

– Nagyon érdekes időszakot éltünk meg már rögtön az elején. 1964-ben még a régi helyünkön kezdtem, az Újkollégium épületében. 1966-ra készült el a vadonatúj épület, melyben mind a mai napig működik a gimnázium. Alig voltunk ott néhány hónapot, vissza kellett költöznünk az Újkollégiumba. Történt ugyanis, hogy az Izsáki úti kórház szülészetét sürgősen ki kellett költöztetni az épület veszélyes állaga miatt, és kézenfekvő volt, hogy higiéniai okok miatt egy szinte új épületbe helyezzék át a szülészetet. Az ígért néhány hónapból évek lettek, végül 1970-ben költözhettünk vissza. Tizennégy évvel később már jöttek olyan diákok a gimnáziumba, akik örömmel újságolták el, hogy ők ebben az épületben születtek.

– Igazgatóhelyettesként milyen fontosabb feladatai voltak?

– Már rögtön az elején, 1966-ban tanteremhiánnyal álltunk szemben. Az én feladatom volt kisakkozni, hogyan férjünk el az új, de kisebb épületben. Aztán elkezdődtek a szakosodások: különböző tagozatos osztályok indultak. Újabb kihívásokat jelentett, amikor még az egészségügyi szakközépiskolát is nálunk indították el, hogy biztosítsák az ápolónőket az épülő új megyei kórházhoz.

– Melyik volt az első írói szótára?

– Katona József Bánk bán című művéhez készült el az első írói szótáram. Még a ’80-as évek közepén adta hozzá az ötletet az, hogy az egyik diákom megkérdezte, mit jelent az a szó, hogy „pártütés”, mivel a drámában többször is szerepel. Hozzáteszem, azokban az években idegenül hangzott ez a kifejezés, hiszen sok mindent lehetett a párttal csinálni, csak éppen ütni nem. Elmagyaráztam neki, mit jelentetett a középkorban ez a kifejezés: szó szerint is főbenjáró bűn volt. Aztán újabb szavakat kérdeztek, és éreztem, bizony mindegyik magyarázatra szorul.

– Mennyi idő alatt készült el?

– Kereken öt év alatt, hiszen az iskolai elfoglaltságom mellett csak hétvégeken és szünetekben tudtam vele érdemlegesen foglalkozni. Először körülbelül 13 500 cédulán írtam ki a dráma szavait, és a szótár 1991-ben, Katona születésének kétszázadik évében jelent meg.

– Hogyan fogadta a szakma?

– Nagyon jól. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság a következő évben nekem ítélte a Toldy Ferenc-díjat. Emellett felkértek, hogy Zrínyi Miklós munkásságából is készítsek szótárt. Először a megbízásom a Szigeti veszedelemre szólt, majd kiegészült Zrínyi versei­vel, később prózai műveivel, levelezésével.

– Bírta egyedül?

– Ehhez már kellett a segítség. Bajtai Mária kolléganőm csatlakozott hozzám elsőként, majd ahogy bővült a feladat, feleségem, Beke Józsefné és a Katona Gimnáziumból Kristóf Antónia is részese lett a szótár elkészítésének. A cédulázást négyen csináltuk, 1995-re fejeztük be. A 135 ezer cédulát a diákjaim segítettek ábécérendbe rakni.

– Még mindig kézzel írták a cédu­lákat?

– Azt igen, de a ’90-es évek közepére már lett számítógépem, így a Zrínyi-szótár szócikkeit már azzal írtam meg. Nagy segítség volt, hiszen így sokkal könnyebben ment a gépelési hibák javítása.

– Mi volt a következő feladat?

– Immár nyugdíjasként sokkal jobban ráértem. Mivel közeledett Radnóti születésének századik évfordulója, így az tűnt kézenfekvőnek. Ráadásul Arany után mindig is ő volt a második kedvenc költőm.

– Az évek során gördülékenyebbé vált a munka?

– Igen, egyrészt számítógépen írtam, másrészt a Radnóti-­műveket megkaptam lemezen, így a monitoron egyszerre láttam a művet és a készülő cédulát. 2009-ben, az évfordulón meg is jelent a szótár.

– Ezután következett az Arany-szótár, mely valamennyinél nagyobb és jelentősebb feladat?

– Igen. 2008-ban, 74 évesen kezdtem hozzá Arany költői szókincsének feldolgozásához. Nagy rizikót vállaltam, hiszen már nem voltam fiatal, nem tudhattam, sikerül-e befejeznem. Mindennap reggel fél héttől este fél hétig dolgoztam, csak enni álltam fel, és néha elmentem sétálni. Végig nagy akaraterővel kellett dolgoznom. Nagykőrösi Arany-hívőként úgy éreztem, illik megcsinálnom, ráadásul az írói szótár módszertanába is elég jól belejöttem már. Nyolc évbe telt, mire elkészült, három nagy kötet lett belőle. A szótár ügyét az Anyanyelv­ápolók Szövetsége karolta fel, és adta ki 2017-ben, Arany születésének kétszázadik évfordulójára.

– Hány cédula készült?

– Ennél cédulákra már nem volt szükség, de összehasonlításként: 280 ezer felett kellett volna.

– Most pihen, vagy újabb szótáron dolgozik?

– Mivel már régóta nem kapható a Bánk bán-szótár, és többen keresték nálam is, úgy döntöttem, elkészítem az átdolgozott változatát, immár számítógép segítségével. Jelenleg ezen dolgozom.

– Hihetetlen lelkesedését, kitartó értékőrző munkáját a szakma és a magyar állam is elismerte.

– Arany szellemi ereje emelt engem abba a magasságba, hogy a magyar állam az Arany Érdemkereszttel tüntessen ki. S ha lehet ezt mondani, még nagyobb elismerésnek érzem azt, hogy az illetékes bírálóbizottság méltónak találta arra az Arany-szótárt, hogy egy évvel ezelőtt magyar örökséggé nyilvánítsa.