Kecskemét legrégebbi utcanevei közül több még ma is megtalálható

Kecskemét történelmét ezúttal is a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján idézzük fel, melynek forrása a levéltár holnapján is olvasható Erdélyi Erzsébet A politikus térhódítása a kecskeméti utcanevekben című tanulmánya volt. A múltidéző séta képi világát Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékában található képeslapok illusztrálják.

Első hivatalos utcanevek

Erdélyi Erzsébet írásában olvasható: a magyarországi első hivatalos utcanevek 1850-ben, a Bach-rendszer kezdeti intézkedései között születtek. A hivatalnokok nagyrészt rögzítették a nép ajkán élő elnevezéseket, amelyekre az egyszerűség és természetesség volt jellemző, s amelyek létrejöttét kizárólagosan a tájékoztató, informáló funkció motiválta. 

Az emlékállítás, tiszteletadás vágya, amely kezdettől fogva egyfajta politikai üzenetet is hordozott, mindössze néhány évet váratott magára, kezdett beszivárogni a névadásba, mígnem szinte teljesen kiszorította a természetes indítékokat. Nem volt ez másként Kecskeméten sem.

Levéltári források őrzik a régi jegyzeteket

Az első kecskeméti hivatalos utcanevek születési körülményeit levéltári források őrzik. Megmaradtak ugyanis azok a vázlatok, tervezetek, amelyeket a tanácsnokok vetettek papírra akkor, amikor feladatul kapták, hogy a tizedükben használatos utcaneveket gyűjtsék össze, a névtelen utcákat pedig nevezzék el. A meghatározásban általában az utcát nyitó és záró háztulajdonos vagy a város közönsége előtt is jól ismert, valamely jeles, tisztelt lakó nevét tüntették fel. Egy-egy nevezetesebb építmény, létesítmény is segítette a lokalizálást.

Ihletet adott a természeti és épített környezet is

Mesterséges elnevezések is létrejöttek, amelyeket nem a spontaneitás, hanem a tudatos névalkotás hívott életre. Kapcsolatban voltak a tájjal, az ott élő emberekkel, jellegzetes építményekkel. A tanácsnok javaslatára, mintegy „hivatalból” születtek.

A spontán névadással keletkezettek között szinte a legtermészetesebb nevet a városból a szomszédos vagy távolabbi településekre kivezető utak viselték, amelyek általában tekintélyesebbek voltak városban maradó társaiknál. 

Az állatnevek kapták a legtöbb bírálatot

Az első utcanevekkel már az 1860-as évek magisztrátusa sem volt elégedett, folyamatosan kísérletet tett megváltoztatásukra. A legtöbb bírálatot az állatnevek kapták, mint a liba, tyúk, kakas, kácsa, szarka, tehén, bika, ürge, varjú, veréb, béka, sáska. Rangon alulinak érezték a polgáriasodni szándékozó lakók. A cégszimbólumok, mint a sas, páva, illetve a különlegesebb állatok, a borz, gyík, kígyó, őz, szarvas, csóka, fecske, fürj, galamb, pacsirta, rigó ellen azonban ekkor még nem merült fel kifogás.

Tiszteletadást is jelentett egy-egy utcanév

A spontán, közösségi névadással keletkezett, de idővel „szalonképtelenné vált” állatnevek helyére a tiszteleti nevek kategóriája lépett, pontosabban az emlékállító típusúaké. Ebbe tartoztak a természetes névadással keletkezettek. Például az utcában lakó jeles, mindenki által nagyra becsült ember foglalkozásáról, majd személynevéről elnevezettek. Ilyen volt az Orvos utca, mely később Szlemenics utca lett, vagy a Költő utca, a későbbi Mátyási utca. Voltak a mesterséges névadás kategóriájába tartozók. Például, ha a hatóság tudatosan olyan emberről nevezte el az utcát, akinek semmilyen kapcsolata nem volt a tájjal. 

Múltidéző séta folytatódik

Nosztalgia sorozatunkban folytatjuk majd a régi utcanevek történetét. A következő írásunkban a 20. század eleji körképet mutatjuk majd be.