Elmesélte szívszorító történetét a pilóta, aki 56-ban nem volt hajlandó a tömegbe lőni

Éppen hatvannyolc éve annak, hogy 1956-ban Magyarországon forradalom tört ki a kommunista rendszer ellen. Ma már alig élnek azok közül, akik cselekvő résztvevői voltak az eseményeknek. Akik élnek, és még emlékeznek a történtekre, nagyon idősek. Közéjük tartozik a Kecskeméten élő 95 éves Mészáros László, akit MiG–17-es repülőgépével a tiszakécskei légi támadást elrendelő parancsnok a Tisza-parti város légterébe vezényelt. Ő azonban géphibára hivatkozva visszatért Kecskemétre. A katonai vezetés azt a hírt kapta akkoriban, hogy Tiszakécskén október 27-én a forradalmi tömeg akasztani készült a párttitkárt, a tanácselnököt. A vezetés meg akarta menteni az életüket a repülősök közbelépésével. Végül csak egy repülő – Takács Géza hadnagy – vett részt a vérengzésben. A pilóta 17 embernek oltotta ki az életét, több mint százan megsebesültek a támadás következtében. Az illető három év múlva egy különös fegyverbaleset következtében meghalt. 

Imádott repülni, de a légi támadás megváltoztatta az életét

Az idős, egykori vadászpilóta, Mészáros László az eseményeket úgy idézte fel, mintha tegnap történtek volna. Már a bevonulás előtt vitorlázó-, majd motoros repülő volt. Ahogy fogalmazott, imádott repülni, úgy vonult be, hogy tudták a sorozók, hogy ő a tiszti főiskolára megy. 1953. november 6-án tisztté avatták a Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskolán. Kecskemétre vezényelték, ahol előbb MiG–15-ös vadászgépen repült, majd 1956-ban az akkor a világ egyik legjobb gépének tartott MiG–17-re kapott kiképzést a fiatal hadnagy.

1956. október 23-a után, amikor kiderült, hogy Kecskeméten is megjelentek a fegyveres felkelők, a repülőtéren másodfokú készültséget vezettek be. Ez azt jelentette, hogy a pilótáknak folyamatosan bent kellett tartózkodniuk a bázison, a gépek felfegyverezve, kigurulásra vártak. (A harmadfokú készültség azt jelentette, hogy a hajózók a gépben ülve várják a felszállási parancsot.)

Teltek a napok, és október 27-én felderítő repülést kellett végrehajtaniuk Kiskunfélegyháza térségében, majd a harcálláspontra olyan információk érkeztek, hogy tömegek mozognak Kiskőrösön. Ekkor felszállt egy két gépből álló raj, és elrepült a kis város felé. Majd Mészáros László és társa, Takács Géza is parancsot kapott délelőtt 11–12 óra között, hogy szálljanak fel. Ezt követően kaptak utasítást, hogy repüljenek Nagykőrös és Cegléd környékére, derítsék fel, vannak-e megmozdulások. Nem láttak semmi különlegeset, ám ekkor érkezett a szörnyű parancs, hogy Tiszakécske fölé kell repülniük, mert ott a tömeg akasztani akarja a tanácselnököt és a párttitkárt. Rögtön ezután hallotta a repülős belső rádióban, hogy Kiskőrösről visszarepültek a társaik, és ott géppuskázás történt.

A döntés pillanata

Ekkor egy pillanat alatt beugrott neki, hogy Tiszakécske felett is lőparancsot kaphatnak. Eldöntötte, hogy a környékére sem repül, nem fog a tömegbe lőni. Jelentette, hogy géphibát észlelt. Szerencsére olyan tiszttől kapott parancsot a visszatérésre, aki nem kérdezte azt, hogy a 711-es lajstromszámú gépnek mi is baja.

– Megkönnyebbültem, hogy visszatérhetek Kecskemétre – emlékezett vissza Mészáros László.

– Azonban Takács Géza parancsot teljesítve Tiszakécske felé vette az irányt. Így a két tagú rajból csak a társam repült oda. Valószínűleg ugyanakkor landoltam, amikor a társam a folyóparti település légterébe érkezett. Magam annyit hallottam, hogy azt kérték tőle, jelentse mekkora tömeg van a község központjában. Ő 400 méter magasan repülhetett ekkor. Én azokban a pillanatokban állítottam le a gépemet, kiszálltam, megszakadt a belső rádiókapcsolat, majd a repülőt egy hadnagy vette át. Bementem a laktanyába, sehol nem jelentkeztem, senki nem szólt nekem, sehol sem mondták, hogy jelentkezzem. Én a nagykapu felé vettem az irányt, és azonnal elhagytam a repteret. A nőtlen tiszti szállóra mentem, a lakásomra, de ekkor már nős voltam. Leültem a szobám székére, és ekkor jött ki rajtam az idegesség. Ugyanabban a percben szirénázó mentők húztak el a szálló alatt. Ekkor tudtam már, hogy Takács hadnagy belelőtt a tömegbe – mesélte Mészáros László. 

Az egykori pilóta úgy gondolja, hogy talán az a bizonyos hetedik érzék segítette, hogy eldöntse mit tegyen. A katonai eskü arra kötelezte, hogy megvédje a fennálló rendet mind a külső, mind a belső ellenségtől. De az esküben arról is szó esett, hogy népellenes cselekedet nem tesz. Márpedig a tömeget megtámadni népellenes cselekedet volt.

A kecskeméti parancsnokságon kitört a pánik, mert Tiszakécskéről jelentették, hogy rengetegen meghaltak és megsebesültek, még a bázis mentőautói is rohantak Tiszakécskére. Ezt követően minden repülést leállítottak Kecskeméten. Időközben bekövetkezett egy baleset Csongrádon, ahová szintén egy felderítő raj repült volna. Az egyik gépről azt jelentette a pilótája, hogy nem lehet felszállni vele. Ő így nem repült, de a tiszttársa, Istenes Elemér felszállt, ám egy műszaki hiba folytán lezuhant és a pilóta elhunyt. A város és az ártér között zuhant le, a MiG–15-ös BIS típusú gép kormányhidraulikája hibásodhatott meg – mondta a 95 éves egykori pilóta.

A történtek után leszerelt

Az 1956-os forradalom leverése után Mészáros László nem csatlakozott ahhoz a tiszti különítményhez, amely a városi rend fenntartása miatt alakult meg. Beadta a leszerelési igényét. Bár csodálkoztak az elöljárói, mégis elfogadták, így 1957 januárjában leszerelt Mint mondta, nem bánta meg a döntését. Bár imádott repülni, mégis le kellett erről mondania. Ha ugyanis egy vizsgálat bekövetkezik, akkor kiderülhetett volna, hogy a repülőgépének semmi baja sem volt. Semmiféle műszaki oka nem volt annak, hogy ne repüljön Tiszakécske fölé. Ő azonban így még a látszatát is elkerülte annak, hogy valami köze legyen a szörnyű eseményekhez. Kérdés, hogy a megtorlás éveiben ezt hogy tolerálta volna egy hadbírósági döntés.

Miután megkapta a leszerelési papírokat, azonnal Tiszapalkonyára ment, ahol a bátyja dolgozott technikusként az erőmű építésén. Ott kitanulta a villanyszerelői szakmát, és a feleségét, Erzsike nénit is vitte magával, aki irodai munkát végzett. Amikor érkezett a gyermekük, visszaköltöztek Kecskemétre. A hírös városban dolgozott a Fémmunkás vállalatnál, az MHSZ-nél, és a zománcipariban.

Mészáros László ma egészségesebb, mint egy hasonló korabeli társa, igaz, bottal jár. Jó kedélyű ember, aki nagy idők szemtanúja volt, és az élete talán legjobb döntését hozta meg 1956. október 27-én a levegőben, abban a MiG–17-es gépben, amelyről azt jelentette, hogy géphibás. 

A forradalom halálos áldozatai

Bács-Kiskun vármegyében, ahogy az ország több településén is, a forradalmi tömeg megmozdulásaira a fegyveres erők gyakran válaszoltak fegyverekkel. Ez történt például Kecskeméten, Kalocsán Kecelen, Kiskőrösön, Kiskunhalason, Kiskunmajsán, Lajosmizsén, Baján, Dunavecsén, Szabadszálláson. Minderről a Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont oldalán lehet olvasni, alább onnan idézünk néhány érdekességet.

Kiskunhalas

A városban október 27-én több ezren tüntettek a főtéren. Követelésükre a tanács vezetői is részt vettek a magyar hősi emlékmű megkoszorúzásán, ahol több szónok a tanácselnök és a kormány lemondását sürgette. A nagygyűlésen tapasztalt fenyegető hangulat hatására a tanácselnök átadta a hatalmat a helyőrség katonai parancsnokának. Este újabb tömegtüntetés bontakozott ki, a tüntetők azonnali, kézzelfogható változásokat követeltek, illetve fegyvert a katonáktól, hogy Budapestre mehessenek harcolni. Miután a helyőrségparancsnok eredménytelenül próbálta lecsillapítani a tömeget, parancsot adott katonáinak, hogy füstgyertyák és könnygázgránát használatával oszlassák fel a megmozdulást. Ez is eredménytelen volt, sőt, az emberek őt is megtámadták – ekkor tűzparancsot adott katonáinak. A sortűzben ketten meghaltak, hárman megsebesültek. A helyőrségparancsnok a város területére elrendelte az ostromállapotot.

Kecskemét

A megyeszékhelyen október 26-án délelőtt gyári munkások kezdeményeztek tüntetést, miután munkahelyükön eltávolították az önkényuralmi jelképeket. (…) A szovjet emlékműtől a tüntetők a megyei börtön elé vonultak, követelve a politikai foglyok elengedését. Az erről folyó tárgyalás közben elmérgesedett a helyzet, mire a tüntetők betörve a kapukat erőszakkal hatoltak be: a fegyőrök és a védelmükre kirendelt katonák fegyvereiket hátrahagyva elmenekültek. Az összes rabot szabadon engedték. A börtön elfoglalásával egy időben egy másik csoport a városi kapitányság elé gyűlt: átadták pontjaikat, és fegyvert követeltek. A rendőrség fegyvert nem adott, de ígéretet tett arra, hogy felfegyvereznek civileket, akiket bevonnak a rend fenntartásába. A tüntetők ezzel nem elégedtek meg, behatoltak a kapitányságra, és megszerezték a fegyverek egy részét. A rendőrség felmentésére küldött katonai egység Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsára levegőbe leadott ágyúlövésekkel oszlatta fel a tüntetést. Ekkor már a város központjában a tüntetőkre is lőttek: az ottani sortűznek öt halálos és tizenkilenc sebesült áldozata volt. 

Baja

A Duna-parti városban október 27-én folytatódott a kommunista funkcionáriusok eltávolítása a város vezetőségéből, akik október 28-ra virradó éjjel ellentámadásra szánták el magukat. Bevezették a katonai diktatúrát, feloszlatták a forradalmi szervezeteket, őrizetbe vették a forradalom helyi vezetőit, katonai tanácsot állítottak fel a városi tanács mellé. Visszaállították a statáriumot, gyülekezési és kijárási tilalmat hirdettek. A puccs ellen a városháza előtt tiltakozó tüntetőkkel szemben a katonaság fegyvert használt: egy ember meghalt, többen megsebesültek. A nap folyamán szórványos összetűzésekre került sor, ezek során hárman meghaltak, heten megsebesültek.