2 órája
A temetőlátogatás egyfajta tiszteletadás – a halottak napja kapcsán pszichológussal beszélgettünk
Október végén, november elején sokan gyertyát gyújtanak és imádkoznak az elhunytak üdvéért. Halottak napja közeledtével egyre többen keresik fel a temetőket, hogy rendbe tegyék és virággal díszítsék elhunyt szeretteik sírjait. De, hogy milyen indíttatásból – kötelességtudatból, tiszteletből vagy csupán megszokásból tesszük ezt, arról dr. Domján Mihály pszichológussal beszélgettünk.
Gyökerek nélkül nem tudunk élni. Ezért is fontos és nem csak külső formaság halottak napja alkalmából a temetőbe járás, a hálaadás, a köszönet az elhunyt családtagnak, akin keresztül az életet kaptuk – hangsúlyozta dr. Domján Mihály. A pszichológus hozzátette: az emlékezés módját azonban magunknak kell megteremteni. Sokféleképpen tudjuk megélni az élet és a halál egységét. Van, aki ilyenkor odahaza fényképeket vesz elő. Van, aki temetőbe jár. Van, aki olyan településeket, házakat keres fel, ahol szerettei éltek. Van, aki ilyenkor előveszi azokat a régi porcelánokat, amik az elhunyt szeretteire emlékeztetik. Néhányan pedig ilyenkor olyan ízeket, recepteket használnak, amelyek az elhunythoz kapcsolódnak – sorolta a szakember.
Fotó: Beküldött fotó
Az elhunyt szeretteink továbbélnek bennünk
Elmondta, a temetőlátogatás szokása neveltetésből is fakad. Sokan csupán ilyenkor, az évnek ezen a napján mennek ki a temetőbe, amivel nincs semmi probléma, hiszen az élőket kell választanunk nem a halottakat. Az elhunyt szeretteink továbbélnek bennünk. Egészséges folytatása az életnek, hogy továbbvisszük szüleink, nagyszüleink jó vagy akár rossz tulajdonságait.
A temetőlátogatás egyfajta tiszteletadás az elhunyt szeretteinkkel szemben. Ilyenkor átgondoljuk, hogy milyen volt a kapcsolatunk az elhunyttal. Mit adtam, mint kaptam, mit vétettem, ő mit vétett. Ez a négy kérdés dolgozik bennünk akár tudatosan, akár tudattalanul. Ha nem volt jó az emberi kapcsolatunk, akkor nagyon nehéz a lezárás, a számvetés, a halál elfogadása – fűzte hozzá a pszichológus, aki szerint egyre több az olyan család, ahol a halottak napjával kapcsolatban semmilyen szokás nincs. Nem beszélgetnek erről a témáról, leértékelik ezt a tradíciót. Sokan egyáltalán nem mennek ki szeretteik sírjához. Van, aki úgy tesz mintha meg sem történt volna a halál. Ennek többek között az az oka, hogy azok a társadalmi erők, amelyek ezeket a szokásokat kellene, hogy támogassák, sokszínűbbé váltak és egyre kevésbé vannak irányító elveink.
Másfelől pedig azt látjuk, hogy vannak, akik presztízskérdést csinálnak a temetőbe járásból. Abból, hogy minél nagyobb legyen a koszorú és a gyertya.
Olyanok is vannak, akik elhunyt szeretteik hamvait otthon tartják. Ez is elfogadott ma már, de azt gondolom, hogy az élőket kell választanunk, nem pedig a halottakat. Tradicionális dolog, hogy a halottak a temetőben nyugszanak – húzta alá a szakember.
A halottak napja, az emlékezés az élőknek fontos
Dr. Domján Mihály szerint azt kellene megérteni, hogy az emlékezés nem az elhunytaknak fontos, hanem nekünk, élőknek. Minket az gazdagít, ha tudunk emlékezni rájuk. Nem a halottaknak teszünk jót, hanem magunknak. Nekünk jó, hogy tisztelhetjük, ápolhatjuk a szeretteink emlékét.
A halál keretet ad az életnek, és szembesülni kell azzal, hogy mi is meg fogunk halni. A halál üzenete, hogy szeress! És ne a halál után, hanem most. Akit szeretsz, annak ma mondd el, mert lehet, hogy holnap már késő – fogalmazta meg pszichológus.
