Világhírű mesterszakács vált a vajdasági Paskó Csaba atyából

– Gasztronómiai érdeklődésem gyermekkorom óta megvan. Öt-hat éves lehettem, amikor azt mondtam, vagy pap leszek vagy szakács. Végül pap lettem. A zenei indíttatásom a családból ered, mindkét nagyapám zenével foglalkozott. Elvégeztem Pécsett a hittudományi főiskola mellett a karvezetést és az énekszakot, majd Ausztriában, Grazban a zeneakadémiát. Tizenöt éve szereztem szakács végzettséget a Hanságiban, majd továbbképeztem magam – idézte fel pályájának legfontosabb állomásait Paskó Csaba. 

Ahogy fogalmazott, élete legnagyobb áldása, hogy mindig a legjobb emberekkel hozta össze a sors. – A zenében Tillai Aurél Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar karnagy, Dobos László karnagy, Graz-ban pedig Johann Trummer volt a tanárom. A gasztronómia területén is olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, mint Varga Károly, olimpiai- és világbajnok mesterszakács. Ő motivált engem abban, hogy ne maradjak meg egy „lisztpazarló rántáskavarónak”, hanem próbáljak meg mélyebb vizekre evezni. Az Erfurti Szakácsolimpián 2016-ban már háttérsegéd voltam, két évvel később a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség jóvoltából elindulhattam a gasztronómiai világbajnokságon Luxemburgban, ahonnan ezüst éremmel jöttem haza. Az idei évben 8 Régió Magyar Gasztronómiai Egyesület csapatának tagjaként a Németországban megrendezett 26. IKA szakácsok olimpiáján bronz érmes lettem –mondta az atya.

Paskó Csaba cukrászdát és pékséget is nyitott

A megszerzett tudást Paskó Csaba kiválóan tudja kamatoztatni, Kelebián megépítették a Márton Áron erdélyi katolikus egyház püspök nevét viselő közösségi házat. A plébánia mellett egy jól felszerelt konyhát is létrehoztak. Ennek köszönhetően nem csupán lakodalmakra vagy keresztelők utáni ünnepi ebédekre, hanem borvacsorák szervezésére is van lehetőség. A plébános ma már nem csak a helyiek kedvére süt-főz, a település valóságos gasztro-turisztikai célponttá vált.

– Hétfőtől csütörtökig iskolában dolgozom tanárként, a hétvégeken plébánosi feladataim látom el, emellett felveszem a séfkabátot is. A gasztronómiát be lehet vonni a közösségépítésbe is. Tematikus programokat tartunk a hagyományok, a gasztronómia, a kultúra, a zene jegyében. Emellett borvacsorákat, pálinkaversenyeket is rendezünk. A gasztronómia iránti szeretetem a pasztorációs munkámban is megjelenik. A hozzánk szervezett táborokban főzni tanítom a gyerekeket. Szabadkán három éve egy, a Caritas keretein belül cukrászdát és pékséget nyitottam európai uniós támogatásból, ami Blaha Lujza nevét viseli. Célom, hogy megőrizzem a szakácsmesterség imidzsét, így is kamatoztatva szakmai tudásom. Emellett tizennégy embernek tudunk munkát adni, lelassítva ezzel is a délvidékről való elvándorlást. Édesanyám mestersége nem kikapcsolódás, vagy kedvtelés, hanem szakma. A gasztronómia a kultúra szerves része, nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy az ember egy vers üzenetét megértse, és mesterszakácsnak sem kell lenni ahhoz, hogy felfedezze egy étel ízességét – vallja Paskó Csaba.

A vajdasági pap nevéhez három szakácskönyv is fűződik. Az első a Paskó atya konyhája – Bácska ízei címet kapta, amiben úgy fogalmazott: Ad majorem Dei gloriam, azaz Mindent Isten nagyobb dicsőségére! Ezt én szó szerint értem, miszerint a mandulával töltött csokigolyóval is lehet magasabb célokat szolgálni.