Veszélyben az ivóvízkészlet: tervezetten kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal

A tudományon keresztüli tudás és megértés megteremtése felkészít bennünket arra, hogy megoldásokat találjunk napjaink vízügyi kihívásaira. Mivel egyetlen ország sem képes egyedül megvalósítani a vízbiztonságot, szükség van nemzetközi tudományos együttműködésekre. Ezt a célt szolgálja a Víztudományi Karon létrejött UNESCO Tanszék (UNESCO Chair) – közölte honlapján az intézmény.

Az UNESCO Tanszék olyan projekt egy felsőoktatási intézményben, amely a szervezettel együttműködve fejleszti a tudást és a gyakorlatot egy olyan területen, amely mind az intézmény, mind az UNESCO számára prioritást élvez. „Alapvető célja, hogy az ilyen tanszékkel rendelkező intézmény nemzetközi kapcsolatokon és hálózatépítésen keresztül egy bizonyos területen a kutatásban élenjáró hely legyen” – fogalmazott  Szöllősi-Nagy András, a VTK Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének professzora, akinek ötlete és munkája nyomán alakult meg idén februárban az UNESCO Tanszék a VTK-n. Itt vízkutatásra és -gazdálkodásra, a kapcsolódó oktatásra és kapacitásfejlesztésre, valamint a vízkonfliktusok kezelésére irányul a kezdeményezés. 

– A víz nem csak az élet forrása, a víz kérdésköre szinte mindennel összefügg. Napjainkban egyre inkább felértékelődik az édesvízhiány és a vízszennyezés okozta problémák kezelése, ami a jövőben csak fokozódni fog. Jelenleg 750 millió ember nem jut tiszta ivóvízhez, és ez a szám néhány évtizeden belül hárommilliárdra emelkedhet. A borúlátóbb forgatókönyvek még ennél is messzebbre mennek: ezek szerint másfél év múlva az emberiség több mint a felének nem lesz elegendő ivóvize, ezért tudatosan, tervezetten kell gazdálkodnunk ezzel az erőforrással. Egyre jelentősebbek a világban a különböző vízkárok, sőt a katasztrófák jelentős része is a vízhez köthető. Ráadásul számos fegyveres konfliktus középpontjában is a víz áll, így a vízdiplomácia jelentősége is egyre inkább nő. Nekünk, vízügyi szakembereknek, szoros együttműködésben több más diszciplína képviselőivel kell választ adnunk a vízbiztonsági kihívásokra lokálisan, regionálisan és globálisan – fejtette ki Szöllősi-Nagy András.

Közös gondolkodás, szakképzett munkaerő

A vízrendszerek változásának gyorsuló üteme új és egyre nagyobb kockázatokat jelent a társadalom számára. Ezzel párhuzamosan a víz iránti kereslet nemcsak a háztartási felhasználás terén fokozódik, hanem más ágazatokban is, főleg a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, de az energetikában és az iparban is. A vízbiztonság megteremtéséhez szükséges a közös gondolkodás és a szakképzett munkaerő a vízügyi ágazat terén. Ebből is látható, mekkora a szerepe a vízdiplomáciának, amely egyre fontosabb lesz – állítja a professzor.

 A VTK nemzetközi vízpolitika és vízdiplomácia mesterképzése éppen a nemzetközi vízügyi együttműködési kihívások kezelésére készíti fel a vízügyi szakembereket hazai és nemzetközi kontextusban. Ez az angol nyelvű képzés azért hiánypótló a professzor szerint, mert lefedi a globális és vízgyűjtő szintű nemzetközi együttműködés valamennyi lényeges politikai, intézményi, jogi és diplomáciai aspektusát. A komplex vízpolitikai kihívások, döntések és konfliktusok szakszerű kezelésére teszi képessé a szakembereket. 

„Az NKE-nek presztízst jelent ez a tanszék, mivel elősegíti az egyetemek közötti nemzetközi együttműködést és a hálózatépítést, hogy az intézményi kapacitásokat a tudásmegosztáson és az együttműködésen keresztül növelje az oktatás, a kutatás és a gyakorlat révén. Utat nyit a globális felsőoktatási és kutatói közösség számára, hogy az UNESCO-val közösen hozzájáruljanak a fenntartható fejlődési célok eléréséhez” – foglalta össze az UNESCO Tanszék jelentőségét a professzor.

(Víz)háború vagy béke?

Az UNESCO ugyanis hosszú távú megoldásokban gondolkodik, és hisz abban, hogy a háborúk, diktatúrák hatékony ellenszere nem a fegyveres konfliktus és a háború, hanem a kultúra, az oktatás és a tudományos együttműködés útja – ezek segítségével lehet és kell rendezni a vitás kérdéseket. „Ennek az egyik megvalósulása annak elősegítése, hogy az egyetemi oktatáson keresztül egyetemi kutatóhelyek egymással hálózatszerűen épüljenek ki közös kutatásokat végezve, közös oktatási programokat létrehozva, ezáltal csökkentve a vízháborúk kirobbanásának kockázatát” – hangsúlyozta Szöllősi-Nagy András. Az édesvizek mennyisége, hozzáférhetősége, minősége mindig is központi kérdés volt a nemzetközi politika számára. Számos hidrológiai problémával kell szembenézni világszerte. Elég, ha csak a Kék-Nílusra épített gát miatti vitára gondolunk Etiópia és Egyiptom között. 

Ahhoz, hogy a vízkonfliktusokra megoldást találjunk, nem elég csak a mérnöki tudomány, meg kell értenünk az adott társadalom és a víz kapcsolatát, azt, hogy milyen kölcsönhatásban van egymással a kettő – emelte ki Szöllősi-Nagy András, aki a Magyar Tudományos Akadémia doktora, és számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor. Korábban az UNESCO Vízügyi Tudományok Osztályának igazgatója és egyben a párizsi székhelyű szervezet kormányközi Nemzetközi Hidrológiai Programjának főtitkára is volt. Korábban a hollandiai Delftben székelő UNESCO-IHE Institute for Water Education rektora volt. Fő kutatási területe a sztochasztikus hidrológiai rendszerek és a rekurzív előrejelző algoritmusok, valamint a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás hidrológiai hatásai.