Elképesztő számok: áramfogyasztási csúcshoz vezetett a nyári hőség

– Az idei nyáron többször is hallhattunk arról, hogy áramfogyasztási csúcs van. Ez mit jelent pontosan?

– A nyári időszakot nézve most sorra döntjük a rekordokat. Látszik, hogy majdnem 7000 MW-os rendszerterhelési csúcsértékeket produkált a magyarországi fogyasztás az elmúlt hetek egy-egy órájában. Ezek elképesztő számok! A tanulságok kettősek a 10–15 évvel ezelőttiekhez képest. Egyrészt, elsősorban a légkondik miatt egy örökérvényűnek tartott trend dől meg: korábban télen produkáltunk kiugró csúcsfogyasztást, így a valaha mért legnagyobb terhelést is januárban sikerült beállítani. Mostanra viszont a nyarakon egyre nagyobb fogyasztási jelleggörbék adódnak, vagyis lassan helyet cserél a téli és a nyári fogyasztás. A másik, hogy a napon belüli csúcsidőszak is arrébb vándorol. Jellemzően ezek a mostani kiugró terhelések ugyanis az esti időszakban jelentkeznek, mivel ekkor minden lakásban mennek az elektromos berendezések, tévék, számítógépek, miközben már a világítás és még a légkondik is üzemelnek.

– Mi okoz áramfogyasztási csúcsot?

– Ezeket a csúcsokat a lakosság produkálja, és nem a nappali órákban fogyasztó ipar. Egyértelműen megugrottak a lakossági elektromos eszközök. Sokkal több a légkondi, és kényelmesebbek vagyunk, mint korábban. 10–15 éve nem éltünk még ennyire digitális életet sem.

– A nem rezsivédett cégek számára a nyári időszak ilyen szempontból jellemzően mennyire megterhelő? Például egy hotel vagy egy pláza számára, ahol a vendégektől elvárás, hogy a teljes épület hűtve legyen?

– Nagyon izgalmas kérdés, mivel itt sok mindenről nem szoktak beszélni. Az egyik, hogy a nagyobb cégek vagy plázák ugye tipikusan éves szerződést kötnek a villanyra, méghozzá hagyományosan úgynevezett teljes ellátás alapút. Ezek viszonylag drága szerződések, mert a mindenkori fogyasztási igényt lefedik valamilyen toleranciasávval. A cégek nem rezsivédettek, vagyis a szabadpiacról vásárolnak, éves fordulónappal. Ebben nagy kiszolgáltatottság van, hiszen a kereskedő biztonsági okból egy évre előre magasan áraz. Nem véletlen, hogy tavaly állami beavatkozás is történt ezekbe a szerződéses villanyárakba. A másik, hogy ezek a cégek igyekeznek saját termelőberendezést – jellemzően tetőre szerelt napelempaneleket – is rendszerbe állítani, ami csökkenti a külső, kereskedelmi áramvásárlás mértékét, és mivel házon belül van, nem terheli az áramot rendszerhasználati díj. Ám akinek van pénze ilyen beruházásra, az is rögtön szembesül vele, hogy a termelési meg a fogyasztási görbe gyakran eltér. Itt nagyon érdemes figyelni kifelé, az elosztó felé, hogy legyen úgynevezett visszwatt-védelem, ami nem engedi a közcélú hálózatra kimenni a feszültséget. Ellenkező esetben hatalmas bírságok lesznek! Fontos figyelni a kereskedővel fennálló szerződésünkre is, mert súlyos alulvételezési kötbér állhat be az év végével, sőt, arra is látni példát, hogy valakinek a kereskedője nem is tette lehetővé a saját napelem kiépítését. Jogilag ott is vannak továbbá bonyodalmak, hogy egy pláza, irodaház vagy akár egy ipartelep milyen módon adja tovább az áramot, ez az úgynevezett magánvezetékes villamosenergia-megosztás és a villamosenergia-továbbadás igen szigorú problémaköre. Ezek a saját villamosenergia-termelés nélkül is sokszor nehézkes szabályok, amikről sokan nem is tudnak, ha pedig felkerülnek a saját napelemek, akkor a saját termelést is át kell vezetni ezeken a szerződéseken. Sok cég esett bele már ennek a csapdáiba.

–Az ország tud alkalmazkodni az áramfogyasztási csúcshoz?

– Az importunk az első hat hónapban 5764 gigawattóra volt, ami rendben van, nagyjából a fogyasztás negyede. Most nyáron viszont ez megugrik. Ebben már rejlik némi kellemetlenség, sőt, kockázat is. Az ok a növekvő arányú megújuló energiatermelésben rejlik, elsősorban a naperőművekben. Ezek nappal termelnek, amikor amúgy is bőven van áram. És a szomszédos országokban, ahonnan importálni lehet, szintén ilyenkor van sok villany. Este, amikor felugrik a fogyasztás, ezek a naperőművek már leállnak a termeléssel itthon, csakúgy, mint a szomszédban. Ilyenkor fáj a feje a magyarországi átviteli rendszerirányítónak, mert nem könnyű az esti csúcsidőszakhoz áramot szerezni, és pláne nem olcsó. Mindez kiegészül a napelemek nappali túltermelési problémájával, ami kis leegyszerűsítéssel az, hogy éjszaka kevés és drága a villany itthon, illetve a régióban is, míg nappal túl sok, annak minden feszültség- és frekvenciaszabályozási nyűgével. Ez az úgynevezett kiegyenlítőenergia-probléma, egyre megterhelőbbé kezd válni a teljes villamosenergia-rendszerre, és vészjósló is a jövőre nézve. Egyre megterhelőbb ez, ahogy egyre megterhelőbbek ezek a csúcsfogyasztási értékek is.

– Mit lehet tenni ez ellen?

– Nem szokás erről beszélni, de a 25–30 százalék körüli áramimport-igényünk azért válhat idővel teherré, mert a jelenlegi 44 TWh éves összfogyasztás az előrejelzések szerint 2030-ra 60 TWh lesz. Ennyit nem lehet importálni, ezért jó, hogy egyre több naperőmű és háztartási méretű panel egyaránt áll üzembe. Viszont: ezek felnagyítják a problémát, amiről beszéltem, vagyis, hogy a növekvő fogyasztási csúcs és a szintén növekvő termelési csúcs nagyon nem esik egybe. Ezért kell nagyon Paks II., ahogy kellenek a modern rugalmassági megoldások is független aggregátorral, szoftveres vezérléssel, keresletoldali válasszal, de ezeknek jelenleg komoly jogszabályi akadályai és korlátjai vannak. Kellenek villamosenergia-tárolók és változatlanul valamennyi gyorsindítású gáztüzelésű erőmű is, nem véletlen, hogy most nyáron néhány fűtőolajos blokkot is újra bekapcsoltak, mint Litér, Sajószöged és Lőrinci. Egyszerűen kellenek ezek a képességek. Kellenek helyi dekoncentrált megoldások is, helyi energiaközösségek, amik tehermentesítik az országos villamosenergia-rendszert. A probléma nem hazai, hanem összeurópai: a növekvő fogyasztás és a növekvő megújuló-termelés egymásra nem találó csúcsai miatt az ENTSO-E, az európai rendszerirányítói együttműködés keretében dolgozó barátaim a következő évekre növekvő áramkimaradásokkal számolnak Európa-szerte. A feladat tehát adott, ahogy a figyelmeztetés is a mostani nagy áramcsúcsokkal, amiről beszélgetni kezdtünk: ezeket ugyanis a naperőművek önmagukban nem tudják kielégíteni, és még kevésbé fogják a jövőben.