Koltai-Nagy Balázs: Jókait alakítva teljesen más minőségben léteztem

– Nem minden mozgóképes tapasztalat nélkül játszotta el Jókait, hiszen már több cím is szerepelt filmográfiájában, amikor megtalálta a szerep.

– Az első a Bátrak földje volt az RTL Klubon, amit 2019-ben forgattunk és a következő évben vetítették. Utána jött egy nagyjátékfilm, Az almafa virága, ami tavaly debütált, majd a Szembesülés című kisfilmben szerepeltem, ami egész sok díjat nyert nemzetközi fesztiválokon. Ezt követte a Most vagy soha! forgatása két éve. Tavaly nyáron volt szerencsém forgatni Pacskovszky Józseffel Herczeg Ferenc Fehér páva című regénye tévéjáték-adaptációját Majdnem menyasszony címmel.

– Felkérték Jókai szerepére vagy castingon vett részt?

– Szerencsére megtalált a megtisztelő lehetőség, hogy Jókai szerepére keresnek színészt a filmbe. A pandémia miatt személyes meghallgatásra nem volt lehetőség, ezért otthon kellett egy videót készíteni. Szerencsére tetszett a készítőknek, és így kaptam meg a szerepet. Ezután egy érdekes előkészületi folyamat következett, amikor mi, márciusi ifjak két hónapon keresztül heti kétszer találkoztunk, ami az egymásra hangolódást, összecsiszolódást szolgálta. Majd 2022. április 20-án elkezdtük a forgatást, ami szeptember végéig-október elejéig tartott. Hatalmas forgatás volt, óriási stábbal, statisztériával és elképesztő díszletkomplexummal. Ez jóformán akkora volt, mint egy városrész, amit Fót mellett építettek fel. A díszlet állandó módosítási lehetőséget kínált, mely az egyik jelenetben a Pilvax kávéház volt, a másikban már teljesen más díszeletelemmé vált. Itt van velem, soha nem felejtem el, milyen csodás élmény volt a forgatás.

– Milyen volt a fiatal írófejedelmet alakítani?

– Hatalmas megtiszteltetés, hiszen Magyarország egyik legnagyobb íróját személyesíthettem meg. A színművészekben él az a vágy, hogy maradandót alkossanak, és én sem vagyok kivétel. Szeretnénk olyan szerepeket, illetve olyan alakítást nyújtani, amit sokáig, akár évekkel később is emlegetnek a nézők. Bízom benne, hogy ez olyan lesz.

– Hogyan készült a szerepre?

– Elengedhetetlen, hogy a felkészülés alatt jóformán mindent megtudjunk arról, akit alakítunk. Jókai csupán 23 éves volt 1848-ban, tehát csak élete első 23 esztendejét kellett nagyon alaposan megismernem a szerephez. Mikor ő Pestre került, fiatalon, nagyon ambiciózus volt az írással kapcsolatban, míg a jogi pályát ekkorra elengedte. Azt is figyelembe kellett vennem, hogy elvesztette édesapját, és az milyen hatással lehetett rá. Más szempontból az is meghatározta az alakítást, hogy az alkotók azt akarták láttatni, hogy ezek a fiatalok olyan fiatalok voltak, mint mi: egészséges gondolkodásúak, bohémek, szerették a nőket és mulattak, míg azt, ahogyan cselekedtek, az adott történelmi szituációból való szabadulás vágya motiválta.

– Milyen kapcsolódási pontokat talált a fiatal Jókaihoz?

– Talán a rá jellemző racionalitást, különösen a forradalmár Petőfivel összehasonlítva, aki a lánglelkűséget, a forrófejűséget képviselte. Jókai is rebellis, de ő kimértebb, megfontoltabb módon. Sokkal inkább a földön jár, nem úgy vezeti a szíve, mint Petőfit. Ő ésszel, körültekintően mérlegeli a következményeket. A forgatás során úgy tekintettem Jókai karakterére, mint a márciusi ifjak egységének alkotórészére. Az általa képviselt látásmód kiegészíti a többi nézőpontot. Az ő racionalitása mellett ugyanúgy ott volt a szív, a szerelem vagy épp a bohém létezés. Jókai egy ilyen szélsőséges helyzetben is összekapcsolódott másokkal és hozzásegítette a többieket, hogy egységesen haladjanak előre.

– Ha a racionalitás a kapcsolódási pont, akkor ezek szerint ön racionális színésztípus? Ha van ilyen egyáltalán.

– Szeretném magam annak mondani. Igyekszem minden karaktert úgy megformálni, hogy alátámasszam az alakítással a leírtakat. De az életemben vagyok annyira romantikus, mint Petőfi. Szeretek néha romantikus lenni a szerelem terén, illetve egy ember iránt érzett lelkesedésem nagyon magas hőfokon tud izzani. De vannak olyan karakterek, akik nálam sokkal racionálisabban gondolkodnak, és ezeket is hitelesen kell megformálnom.

– Mennyiben más a kamera előtti játék, mint a színpadi? Eltérő színészi eszköztárból kell építkeznie?

– Jóformán teljesen más a két játéktípus, ugyanakkor egy színművész belső működése ugyanaz a színházi előadás és a forgatás során is. A legnagyobb különbség a gesztusokban, mimikában és hangerőben található, ami jóval visszafogottabb a kamerák előtt. A filmforgatás teljesen másfajta összpontosítást is kíván. A színházi előadásban abban a két és fél-három órában kell rettenetesen koncentráltan megformálni a karakter ívét, szinte egy nagy levegővel nekiindulni és a végén kifújni. A film más, mert ott megadatik a lehetőség, hogyha nem sikerül egy jelenet, akkor megismételjük. Viszont nincs az a felkészülési idő, mint egy előadás próbafolyamatában. A forgatást megelőző napon érkezik egy diszpó, ami az adott nap menetrendjét tartalmazza, és mellé kerül a szöveg, amit előtte megtanulunk, és másnap felvétel. Ez igényel szövegtudást, de mégsem tudunk egy színházi előadáséhoz hasonló felkészültséggel érkezni. Egy film forgatása alatt sokkal kevesebb a keresgélés a működés formájából adódóan, és nagy rugalmasságot igényel a színésztől az, ha a rendező más elképzelés szerinti megformálást vár, mint amilyen elképzeléssel én érkezem. Amit a színházban egy hónap alatt kigyakorlunk, azt a forgatáson lehet, hogy pár perc alatt kell megoldanunk.

– Szíve szerint a filmet vagy színházat preferálná?

– Nem tudom azt mondani, hogy csak színház vagy csak film. Mindkettőt nagyon szeretem, élek a lehetőséggel, ha adódik. Két eltérő világ. Ha egy színházi évad után következik egy forgatás, az pluszenergiát és -időt igényel, és például nem jut lehetőség a nyaralásra, de mégis egyfajta kikapcsolódást jelent, mert teljesen más jellegű a kihívás. Más energiákat kell használnom, eltérő munkamódszereket kell alkalmaznom, így új tapasztalatokra tehetek szert, ami végső soron pihentetően hat rám. Mindebből új energiát is tudok magamhoz venni, amit azután a következő évadbeli szerepeimben tudok használni.

– Milyen volt egy kosztümös szuperprodukcióban részt venni?

– Kosztümös filmet forgatni mindig nagyon izgalmas. Egyfajta időutazás egy olyan korba, ami valaha létezett, de mi nem voltunk része, már csak az emléke él iratokban, könyvekben, festményeken. Ebben létezni a forgatás alatt olyan, mint egy kirándulás a múltba. Főleg, ha minden körülmény ezt szolgálja, mint a Most vagy soha! forgatásán a városrésznyi korabeli díszlet tette. Varázslatos volt. Amikor felvettem a jelmezt, felkerült rám a szakáll, szinte elfelejtettem, hogy ki vagyok, és Jókait alakítva azt éreztem, hogy teljesen más minőségben létezem. Ehhez persze kellett az, hogy minden olyan nagyszabású legyen, ami körülölelt, és elhitette velem, hogy abban a korban vagyok éppen. Minden alkalommal furcsa volt visszazökkenni a mába. Az is felemelő volt, hogy mondhatni belülről éltem át azt, hogy ezek a nagy emberek milyenek voltak fiatalon.

– Vágyik abba a korba?

– Nem hiszem, hogy van legjobb kor. Minden korszaknak megvan az előnye és a hátránya. A mai sok szempontból jobb a korábbiaknál. Úgy hiszem, az ember nem véletlenül születik az adott körülményei közé. Azt gondolom, minden embernek rendeltetése van, és mindenki előbb-utóbb megtalálja a maga igazságát.

– Végig részt vett a forgatáson?

– A forgatás az egész nyarat átívelte, de persze számos jelenetben nem szerepel Jókai. Nem voltam ott, amikor azokat a jeleneteket forgatták, melyekben Petőfin van a fókusz és nincsenek jelen a márciusi ifjak. Ezzel együtt is 55–60 forgatási napom volt. A felvételek eleje beleesett az évad végébe és belecsúszott a következő évad elejébe, de mindig sikerült összeegyeztetni a színházbeli életemet a forgatással.

– Színészként igazán országos ismertségre szert tenni talán a mozgóképes szerepeken keresztül lehet. Gondolja, hogy egy ekkora produkcióban való részvétel megágyaz a további mozgóképes munkáinak is?

– Ez kiderül. Az ismertség pedig attól függ, hogy mi az ember rendeltetése, és az mekkora méretű. Én nem vágyom nagy sikerre, sem világhírnévre. Csak arra, hogy tehessem a dolgom, és őszintén játszhassak akár itt, ebben az ékszerdobozban, a Kecskeméti Nemzeti Színházban, akár mozgóképen. Ha ez azt eredményezi, hogy széles ismertségre teszek szert, az nagyon hízelgő. De nem ezt keresem, hanem az őszinte játék lehetőségét. A nagyobb hírnév nélkül is boldog vagyok.