Kiskunfélegyháza

2024.01.25. 19:50

Se élelemre, se tűzifára nem telik neki, mégis beteg édesanyjának gyűjt Horváth Márk

Horváth Márk halmozottan hátrányos helyzetű: kerekesszékes, roma és munkanélküli. Nem ritka, hogy éhezik és fázik, de mégsem ez foglalkoztatja a legjobban. Édesanyjáért aggódik, aki súlyos beteg. Most kórházban van, de ha haza engedik, egyedül nem tudja majd gondozni és olyan körülmények között élnek, hogy az nem beteg embernek való.

Vajda Piroska

Az adósság miatt a víz is ki van kötve, így kannával hordják a vizet az utcai kútról

Fotó: Vajda Piroska

Horváth Márkról korábban, mintegy tíz éve már írtunk. Akkor édesanyja kért segítséget fia műtétjéhez. Olvasóinknak hála, az összegyűlt adományokból Márk sorsa egy időre rendeződött. Az eltelt közel egy évtized alatt azonban sok mindenen ment keresztül. Édesapját elveszítette és most az édesanyja küzd a halálos kórral, tüdőrákos. Márk édesanyja külföldi műtétjére szeretne támogatást gyűjteni. Abban bízik, sőt hiszi, hogy az anyukáját külföldön meg tudják menteni  – meséli, miközben megrakja a kályhát, mert most éppen van tűzifája. Leselejtezett raklapokat kapott ajándékba, amit a család barátja hasogatott apróra és hordott be, hogy Márk tudjon mivel fűteni. Mindent eltüzeltek már, nemrég a kutyakennelt szedték szét és aprították fel. De van, hogy rongyokkal fűtik be a szobát.  

Horváth Márk
Fotó: Vajda Piroska

Márk koraszülöttként látta meg a napvilágot a család ötödik gyermekeként. A várandósság hatodik hónapjában született, alig volt több 20 centinél és 700 grammnál. Az orvosok azt mondták, hogy ebből a gyerekből nem lesz semmi. – Azt is mondták Anyunak, hogy ne hozzon ki a kórházból, mert nem fogok néhány napnál tovább élni. Anyu magához vett és elvitt a csepeli kórházba, ahol hónapokig gondoztak. Megmentették az életemet, bár járni soha nem fogok. Többször is megműtöttek, mert nagyon fájt a csípőm. A műtétnek hála a fájdalmak elmúltak, de az egész életemet kerekesszékben kell leélnem. Kerekesszékesként viszont nem találok munkát, amikor meglátnak, egyből elutasítanak. Most az egyik álláskereső portálon több helyre is leadtam a jelentkezésemet, várom a visszajelzéseket. Érettségim és számítógépes karbantartó végzettségem van – összegezte röviden Márk, aki rögtön hozzá is teszi, hogy ebben a történetben az ő helyzete most teljesen másodlagos, édesanyja gyógyulása mindennél fontosabb számára.

Horváth Lászlóné Etelka két éve küzd a tüdőrákkal. Eddig kétszer került kórházba. Először csak rövidebb időre, de most már hetek óta bent van a szubintenzív osztályon. Nagy a baj, mert amikor elvitték, nem kapott levegőt, nem volt magánál, ki kellett hívni a mentőt – idézte fel a történteket Márk, akit jelenleg Rácz József, az édesapa gyerekkori barátja támogat. A kerekesszékes fiú egyedül ugyanis nem boldogul, a családból azonban senkire sem számíthat. 

Márk és az édesanyja, Etelka a kórházban
Fotó: Vajda Piroska

Márk, mióta az édesanyja kórházban van, komoly lelki válságon ment keresztül. – Magamat is okolom, mert két év telt el a diagnózis óta, de nem tettem semmit. A semminél a bármi is jobb lett volna, csak valamerre mozdultam volna. Anyu már több mint két hete kórházban van, nincs a legjobb állapotban, de még kitart. Nagyon szívós asszony, nem könnyen bír vele egy ilyen betegség sem – mondta a fiú. Nagyon aggódik, mert az édesanyját hamarosan hazaengedik a kórházból, de itthon nagyon rossz körülmények várnak rá.

Márk és az anyukája a József Attila utcában, egy belső udvari házrészben élnek. A ház nem a sajátjuk, rokonoké, a korábbi lakók annyi adósságot halmoztak fel, hogy folyamatosan árverés alatt van, vagyis Márk és az anyukája bármikor az utcára kerülhetnek. Az adósság miatt a víz is ki van kötve, így kannával hordják a vizet az utcai kútról. Mosni és fürödni nem tudnak. Márk elárulta, hogy mostanában a kórházban mosakszik, amikor meglátogatja az anyukáját.  

Fotó: Vajda Piroska

Anya és fia havonta alig 70 ezer forintból élnek. A családi pótlékot és Márk rokkantsági nyugdíját próbálják beosztani. Etelka semmilyen jövedelmet nem kap. Ennyi pénzből élelemre és tűzifára is alig futja. Feltöltő kártyás áramot használnak, ha elfogy a feltöltött összeg, akkor kikapcsolják az áramot. Így nem ritka, hogy hó végén már gyertyával világítanak. 

– Ezek a körülmények, amik itt vannak, még egy egészséges ember számára sem jók, nemhogy egy beteg embernek. Ezt az életet nem mindenki bírja ki 

– fogalmazta meg Márk, ami mindezek ellenére optimistán látja a világot. – Megjártam a másik oldalt is, amikor mindenben csak a rosszat, a bajt láttam. Ma már azonban elfogadom magam olyannak amilyen vagyok. Amit a Jóisten lentről elvett, az agyamba és a szívembe tette. Nem számít ha éhezek, ha fázok, megszoktam már. Itt tényleg csak Anyu számít – öntötte szavakba helyzetüket Márk, aki minden segítségnek – élelem, meleg ruha, tűzifa, pénzadomány – nagyon örülne. Bankszámlaszám:11773322-02236247

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában