Közelgő centenárium: Kelebia talpra állt és túllépett a trianoni döntés szülte kényszerpályás életcikluson

– A falu önállóvá válása előtt a település határában, közvetlen a mai magyar-szerb határ közelében komoly régészeti leleteket tártak fel és a közelmúltban is voltak ásatások. Kelebia területén mikortól származnak az első fellelhető tárgyi leletek, emlékek?

– Valóban, a trianoni békediktátum időpontja előtt, 1913-ban voltak az első ásatások az úgynevezett Csiszári-legelőn, amely terület akkor Szabadka városához tartozott és a népnyelv Templomhegynek nevezett. Akkor Bibó Bige György főgimnáziumi tanár vezette az ásatásokat. A csontvázak között talált pénzérmék 1130-1150-es évek nyomaira utaltak. A kutatások során feltárták a 8 méter hosszú és 4 méter széles Árpád-kori romot, amelyet földárok védett a betolakodók ellen. Az ásatás során még több tárgyi emlék is előkerült, amelyek a világháborúk során eltűntek vagy megsemmisültek. Bibó Bige György ásatása után négy évtizeddel lépett újra régész a kelebiai lelőhely területére. Zalotay Elemér, a bajai Türr István Múzeum munkatársa 1955 júniusában végzett rövid helyszíni szemlét, de a politikai villongások miatt érdemi munkát nem tudott végrehajtani. Több, mint két évtizeddel később, 2020 őszén történt újabb terepi kutatás a kecskeméti Katona József Múzeum részéről. A múzeum régészei Dr. Rosta Szabolcs vezetésével 2022 nyarán három hétig folytattak ásatásokat. Ennek eredményeként feltárták a templom alapfalait, kutatóárkokat ástak és sírokat tisztítottak meg. Ezeken túl megtalálták a templomkereszteket és a templom kulcsát továbbá értékes ezüstpénzeket, kun típusú kengyel és fém használati tárgyak láttak napvilágot.

Az Árpád-kori templom és település vége az 1241-42. évi tatárjáráshoz köthető.

– Történelmi kényszerszülte helyzetben jött létre Kelebia. Ez akkor milyen traumát jelentett a falu lakosságának? Miben változott meg a kelebiaiak élete? Hogyan tudták feldolgozni, hogy alakultak a személyes családi kapcsolatok?

– Az I. világháború zűrzavarában a szerb csapatok 1918. novemberében vérontás nélkül átvették a hatalmat Szabadkán. Néhány nap múlva a kelebiai vasútállomáson is kék-fehér-piros lobogó lengett. Időközben a békediktátumot is kihirdették, de a szerbek maradtak. A Magyar Honvédséget 1921. augusztus 18-án riadóztatták és augusztus 20-án vonultak be Kelebiára. Innentől kezdve ezt a napot a helyiek a felszabadulás napjaként is ünnepelték. Eme vázlatos történeti sor is jól mutatja, hogy mennyire kiszolgáltatott állapotban volt a XX. század elején ez a vidék. Csodálatra méltó, hogy Koczkás József plébános vezetésével volt ereje a közösségnek 1923. októberében a vármegyei alispánhoz fordulni Kelebia önállóságának érdekében. Rakovszky Iván belügyminiszter aláírásával önálló nagyközösséggé alakulás jogát kaptuk meg és 1924. december 11-én Kelebia szavazati joggal bíró közössége képviselőket választott. Büszkén mondhatom, hogy Maczkó József dédapám is ezen testület tagja volt.

Az itt élő emberek életét a hit és az egymás iránti szeretet menthette meg. Döntő részben földműves, paraszt emberekről beszélünk, akik terményeik felvásárlási központját, Szabadkát elvesztették. Meglepően sok iparos telepedett le a közösségben. Ennek fő oka a vasút lehetett. Az infrastrukturális, gazdasági és otthontalansági problémákon túl óriási problémát okozott a családi szétszakítottság. Sokaknak Szabadkán maradt a rokonsága, akikkel vagy a határon történő szökések kockázatát vállalva, vagy csak évtizedek elmúltával tudtak találkozni. Borzasztó fizikális és lelki tragédia, amelyet sok esetben még ma is érzünk, akár gazdasági akár mentális tekintetben.

– Milyen módon kapcsolódott Kelebia Szabadkához és a határmódosítás után, hogy alakult ez a viszony, és ma milyen a kapcsolata Kelebiának Szabadkával?

– Az új határ kiépítésével sokáig csak a vasút volt az egyetlen infrastrukturális kapcsolat az anyaváros irányába. Az aktuális politikai irányzatok, a közelmúlt pozitív kormányzati lépéseit kivéve, mindig éket vertek a szerb-magyar viszonyok közé. A 70-es évektől kezdve lazultak a közlekedési keretek, amely lehetőséget adott egyfajta határ menti kereskedelemre, amely magába foglalta például a szabadkai „nemzetközi” piac adta lehetőségeket is. Nem beszélve a szürke és a fekete gazdaságról! Mindezek legálisan és illegálisan a Kelebián élők megélhetését segítették. A rendszerváltás után természetesen Kelebia Község Önkormányzatának is érdeke volt, hogy jó szomszédi kapcsolatot alakítson ki, elsősorban a magyar szabadkai vezetőkkel (pl. Pásztor Bálinttal és az elhunyt Pásztor Istvánnal), de a különböző sajtóorgánumokkal is. Ezentúl jól mutatja községünk külhoni kapcsolatrendszerének a tendenciáját az, hogy a vajdasági Kelebija, Bajsa és Kishegyes is testvértelepülésünk.

– Hogy szerveződött újjá a település, milyen volt az önállóvá válás utáni kezdet, a helyi közigazgatás újra szervezése, a helyi közösségek?

– A valódi önállóvá válás útjában számtalan akadály jelentkezett. Ezek közül kiemelném a tulajdonviszonyok rendezetlenségét, a községi vagyon hiányát és a gazdasági potenciál gyengeségét. A Tompa-Kelebia közötti örökös rivalizáció szintén fékezte az előrehaladást. Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején azonban megfordult a helyi gazdasági élet, elindult az alap infrastruktúra kiépítése és a közösségi színtér is fejlődni kezdett. A nagykéri major jelentős termelő gazdálkodási egységgé alakult. A Krisztus Királyról elnevezett római katolikus templom szentelése 1930. május 29-re datálódott. Érdekességként említem meg, hogy az 5501-es út Szeged irányába történő építésére 1933. októberében Gömbös Gyula miniszterelnök adott utasítást egy kelebiai látogatása után. Ezek után ő lett községünk első díszpolgára. Hasonló látogatás eredményeként mondhatjuk el a templomi orgona létét. Az orgonát Horthy Miklósné ajándékozta 1941-ben az egyházközségnek. Fontos volt az 1935-ben befejezett villamosítás. Iskola, új vasútállomás, orvosi rendelő, óvoda, művelődési ház, postahivatal és községháza épült. Menthetetlenül talpra állt a község és túllépett a kényszerpályás életcikluson: elkezdte valódi önálló életét.

– A fájdalmas trianoni döntés ellenére Kelebia mára egy virágzó település lett. A magyar-szerb vasútvonal fő vonalán helyezkedik el, határállomásként is működik. A település mai arculatát, hogy lehetne meghatározni, milyen szerepet tölt be a délvidéki magyarság életében?

– Ahogyan a kérdés, a válasz is összetett. Községünk közel 100 éves újkori fennállásának eseményeit, irányultságait, gazdasági életét és közösségszervező tendenciáit elemezve hihetetlen, hogy mi minden megtörténhetett e határmenti településen. Szabadka város jegyzőkönyveiben Kelebia pusztán "Szabadka virágoskertjeként" van emlegetve. Jogosan, hiszen a XIX. század végétől a XX. század végéig meghatározó volt a szőlő, zöldség- és gyümölcstermesztés. Majd lassan átvette helyüket az erdőtelepítés, erdőgazdálkodás. Ennek egyik oka a Homokhátság vízhiányából származó klimatikus tényező. A másik oka a határmentiségből fakadó állami tisztségviselői igény megjelenése. Így a határőrség és a vám- és pénzügyőrség új munkahelyeket hozott létre. Még inkább kiemelném a vasúti dolgozók létszámát, amely az embargó előtti időben akár a háromszázat is elérhette Kelebián.

A Budapest-Zimony vasútvonal megépítésével Kelebián 1882. december 5-én állt meg először a vonat. A trianoni békediktátum után már nem csak egy megálló lettünk, hanem vasúti határátkelő, új munkahelyeket adó környezet és jelentős logisztikai tér. A mezőgazdasági tevékenységtől a határ adta lehetőségek átvették a főszerepet és ez a pozíció mai napig tartja magát. Mindezt erősítik azok a tények, amelyek a Budapest-Kelebia-Belgrád vasútvonal kelebiai szakaszát érintik. Mégpedig: az eddigi nagy rendező pályaudvar megtartásával, egy új kisebb rendező pályaudvart építenek, amivel szinte duplájára nőhet a logisztikai tevékenység. Továbbá önkormányzati kezdeményezésre, készülnek az alul- vagy felüljáró tervek és a környezetvédelem érdekében szintén helyi javaslatra a zajvédő falak belterületi vonalvezetése mellé ún. zöldfalat építenek a kivitelezők.

Kelebia település mai arculatát a többközpontúság jellemzi: egyrészt a vasútállomás köré koncentrálódó logisztikai és utazási tér, másrészt a római katolikus templom köré szerveződő szakrális, kulturális és oktatási tér, harmadrészt a piactér köré épített közösségi és sportolási szolgáltatásokat nyújtó infrastruktúra, ezentúl meghatározó arculatot alakított ki a tanyavilág és az ökoturisztikát erősítő kőrös-éri tájvédelmi körzet.