Péntek Zsolt: A gyertyagyújtás az örök életet, az isteni világosságot szimbolizálja – podcast

A beszélgetés első részében a két ünnepet mutatta be Péntek Zsolt katolikus atya. – Mindenszentek napján a szenteket, az olyan emberi életúttal rendelkező embereket ünnepeljük, akik a haláluk után a mennyországban élnek. Rengeteg olyan szent van, akinek nincsen hivatalos naptári ünnepnapja. Főleg a legelső évszázadokban a vértanúknak az ünnepe volt ez. Minden egyes vértanút, aki az életét adta a hitért a római üldöztetés során, azokat szentként tisztelték. Később az évszázadok folyamán nemcsak a vértanúkat, hanem a többi szentet is együtt ünnepeljük ezen a szép napon. 

Szenteknek nevezzük a szép szentéletű és szentség hírében meghalt jámbor embereket. A közvélekedés azt mondja, hogy a szentekhez csodák tartoznak. Azokat szokták szentté avatni, akikhez csodák köthetőek, csoda történt az életükben. Úgy is fogalmazhatunk: valami keresztény értéket, életpéldát úgy megéltek, ami számunkra is fontos és példaként állítanánk.

Péntek Zsolt atya a beszélgetés további részében a halottak napjára is kitért. 

Imádkozunk értük, hogy jussanak a mennyei hazába, a mennyországba. Valljuk és úgy hisszük, hogy ők is élnek még, de nem ezen a földi világon, hanem a túlvilágon. Azért imádkozunk, hogy a tisztulás állapotában, ha volt valamilyen bűnük, vagy valamilyen nehézségük az életben, azt le tudják tenni és megtisztulva a mennyországban tudjanak jutni. 

A műsor további részében a két ünnephez kapcsolódó szokásokról is kérdezték az atyát. 

– A magyar területen kimegyünk a temetőbe, mécsest és gyertyát gyújtunk, mely egy nagyon szép és keresztény szokás. 

Virágot is sokan visznek, de ez csak 100-150 éve, németektől átvett szokásként. Régen főként Szeged környékén szokás volt az is, hogy a temető szélén álló szegényeknek, koldusoknak kenyeret vittek, hogy ők is imádkozzanak az elhunytakért. 

Mi a különbség mindenszentek és a halottak napja között? – ezeket is összefoglalta Péntek Zsolt.

– Ünnepelni azt tudjuk, aki a Jóistennel kapcsolatban van. Így a mindenszentek ünnepnap a katolikus egyházban, a halottak napja pedig emléknap. Tulajdonképpen mi három részre osztjuk a hívők közösségét. Van az emberek közössége, akik itt a Földön élünk küzdelemben, küzdünk a jóért, emiatt nevezik küzdő egyháznak. Azoknak, akik meghaltak, két csoportjuk van. Akik még tisztulnak, a tisztulás állapotában vannak, őket nevezzük szenvedő egyháznak. Ez a halottak napja. S vannak, akik már a mennyországba jutottak, ők a szentek, a megdicsőült dicsőségben, Isten dicsőségében élve.

Péntek Zsolt végül a halottak elengedéséről szólt. – Fontos, hogy elengedjük a halottainkat, de nem úgy, hogy a semmibe, hanem a Jóistenhez engedjük el. Nagyon nehéz dolog a gyász. Az, ha valaki nem tudja tovább élni az életét, és annyira ragaszkodik az emlékekhez, hogy szinte bezárkózik az életébe. Biztatok mindenkit arra, hogy merje az Istenre bízni az elhunyt szeretteit. Nemcsak elköszönünk, hanem az Istenhez engedjük a szeretteinket. Emlékekben emlékezünk azokra a szép pillanatokra, mely mint mennyei kincsek várják az ő érkezését, és a Jóisten beszámítja ezeket a szép pillanatokat az ő boldogságához a mennyei hazában. 

A cikkben szereplő podcast megtalálható a Baon.hu Youtube-csatornáján is.