A Szent Korona kalandos történetéről tartottak előadást a halasi könyvtárban

Mikor ferdült el a kereszt, mikori az első koronás zászló, mik a feltételei a koronázásnak, hányszor menekítették külföldre a koronát, milyen belviszályokban volt veszélyben a korona? Többek között elsősorban ezekre a kérdésekre adott választ Pálffy Géza történész.

Pálóczi Horváth György naplójából tudjuk, hogy rossz kulcsot volt a koronaláda felnyitásánál a korona őröknél. Ezért egy késsel, vagy karddal próbálták azt feltörni, és így sérülhetett meg a koronán a kereszt. Hogy valójában így történt-e, az az idő távlatából persze kideríthetetlen, de az ábrázolások szerint a 17. században kellett valami hasonló eseménynek megtörténnie. A Szent Koronával hasonló esetek még előfordultak a 17. és 18. században, hangzott el az előadáson.

Pálfi Géza beszélt arról is, hogy a történeti leírások szerint az érvényes koronázáshoz a Szent Korona mellett az esztergomi érsek jelenléte szükséges, és Székesfehérváron kell történnie. Ám akadt olyan is, hogy nem az esztergomi, hanem a kalocsai érsek koronázott, és persze a helyszín is sokszor változott (Pozsony, Buda, Sopron). 1687-től már bevett szokássá vált az is, hogy az esztergomi érsek a mindenkori nádorral együtt, közösen koronázott, mely egyfajta világi beleegyezést jelentett a nemesség részéről.

A szakértő számtalan érdekes történetet mesélt a Szent Korona külföldre vagy belföldi menekítése kapcsán, tatárok, törökök, osztrákok, svédek, nácik, szovjetek elől is menekíteni kellett, de persze a magyarok mentették magyarok elől is. Volt, hogy el is tűnt a korona, vagy ellopták.

Kalandos útjai során Kiskunhalason is keresztül vihették a középkorban, de 1938. június 26-án biztosan Kiskunhalason járt, amikor az aranyvonat begördült a vasútállomásra, amely Szent István ereklyéit hordozta körbe Magyarországon. A koronaőrség parancsnoka, Pajtás Ernő a kerékpáros zászlóaljnál szolgált, ő menekítette a nácik és a szovjetek elől a koronát. Garbai Sándor azt állította, hogy a Tanácsköztársaság idején ő mentette meg a pusztulástól a jelképet a kommunistáktól. A történész előadásában szólt a mélykúti születésű Szvetnik Joachim, Kossuth-díjas ötvösművészről is, aki 1977-ben közreműködött a koronázási jelvények azonosításában és hazaszállításában. 1945-ben a magyar koronázási jelvények Amerikába kerültek és azokat az amerikai kormány a magyar nép különleges tulajdonaként őrizte. 1977-ben Jimmy Carter elnök hozzájárult az ékszerek visszaadásához. Mielőtt erre sor került volna, egy bizottság tagjaként Szvetnik Joachim azonosította és leltározta a műtárgyakat, valamint javaslatot tett a szállításukra és őrzésükre. Szvetnik Joachim mélykúti szülőháza ma emlékház, mely bemutatja a XX. század egyik legnagyobb ötvös géniuszának életét és munkásságát.