Néhány tipp, hogy könnyebb legyen az óvodai beszoktatás

Akadnak olyanok, akik először tapasztalják meg, hogy milyen távol lenni a szüleiktől, hiszen idén kezdik a bölcsődét vagy az óvodát. A kisgyermekeket viszont nem lehet csak úgy, egyenesen a mélyvízbe dobni, hiszen egy addig számukra teljesen ismeretlen közegbe csöppennek, amit meg kell szokniuk. A témában szakmai szemmel tud tanácsot adni és saját beszoktatási módszereikről mesélni a Csillagbölcső Waldorf Óvoda intézményvezetője, Cseketa Mariann.

Szerinte szülőként, és gyermekekkel foglalkozó szakemberként is az első és legfontosabb dolog, hogy meg kell érteni, hogy minden kisgyermek más, és más, tehát ha egy módszer bevált valakinél, attól még nincs rá garancia, hogy másnál is be fog. Ebben az esetben a gyermek és az ő igényei legyenek középpontban. A Waldorf-intézmények pedagógiai programja eltér a  megszokottól és egy alternatív nevelési módszert alkalmaznak – árulta el Cseketa Mariann. Éppen ezért hangsúlyozta, hogy minden esetben a gyermek egyéni érdekeit, érzéseit kell a középpontba helyezni. Ennek első lépése, hogy nem keltik a beszoktatás első napjától a csoportszobák olykor bezártságot sugalló érzését, hiszen a beiratkozókat az őszi jó időben az udvaron fogadják. Mariann és a pedagógiai programjuk szerint is a kisgyermeknek könnyebb elszakadni az anyától, az apától, ha egy aktív és szórakoztató közegbe csöppenek, ahol a saját társaikat látják játszani, barátkozni.

Abban az esetben, ha az időjárás miatt mégis csak benti beszoktatással kezdődhet az év, úgy a szülők az öltözőszekrénynél, a csoporttermen kívül tartózkodnak, de rálátnak gyermekükre és fordítva. Ennek a fontossága abban rejlik, hogy a kisgyermek ne érezze túl drasztikusnak az elszakadást, hiszen szabadon közlekedhet a csoport és a szülője között. Ez az időszak jelzésértékű az óvónők számára, mert már ekkor is fel tudják mérni, hogy miként viszonyul a gyermek a benti élethez. 

Végül pedig a saját programjuk bemutatásán túl, a szülőknek is készült egy tanáccsal. A gyermekek az életük első hét évében, különösen erősen kapcsolódnak az édesanyjukhoz. Ebből adódóan azt is megérzik, amit nem biztos, hogy kellene: ilyen például az anya szorongása. Ha az anya szorong a gyermekéért, tart attól, hogy jól érzi-e magát az új közegben, akkor az a néhány külön töltött óra aggodalommal telik meg, amit a gyerekek azonnal éreznek, ezért kevésbé lesznek nyitottak és befogadóak az új impulzusokra. A tanulság tehát az, ha az anya nyugodt tud maradni, akkor a gyermeke is nagyobb eséllyel marad az.