Gondos Miklós: A legmagasabb szintű ellátást kell kialakítani a kecskeméti kórházban

– Milyen szakmai életút vezetett Kecskemétre, a megyei kórház főigazgatói székébe?

– 1985-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, majd rögtön elhelyezkedtem a BM Központi Kórházában, ahol sebészként dolgoztam, egészen annak 2007-es átszervezéséig. Ott az utolsó beosztásom orvosigazgató volt. 2007-től az Állami Egészségügyi Központhoz kerültem (Honvédkórház-ÁEK), ami hat kórház összeolvadásából jött létre. Ott a Podmaniczky utca telephely vezető főorvosa, később a központi műtő vezető főorvosa voltam 2017 januárjáig. Ezt követően az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) térségi igazgatója lettem, az Észak-Pesti régió hat kórháza tartozott hozzám. Ez majdnem egy évig tartott, majd stratégiai főigazgató-helyettes, ezt követően főigazgató lettem annak megszűnéséig, 2020 december 31-ig. Ezután a Honvéd Kórház felügyeleti főigazgató-helyetteseként dolgoztam, ahol ugyanazokat a feladatokat kaptam vissza, mint 2017-ben az ÁEEK-ban, tehát irányító főorvosként hat kórház szakmai és gazdasági felügyeletét láttam el idén július 1-ig, a megyei kórház főigazgatói kinevezésig. Svébis Mihállyal baráti viszonyban voltunk, közös hobbi is összekötött bennünket. Sok szakmai tapasztalatcsere áll mögöttünk, illetve az ÁEEK főigazgatójaként rálátásom volt az egész országra, így nem volt ismeretlen előttem a kecskeméti kórház sem.

– Az egymást követő vezetői tisztségek mellett volt ideje a gyógyításra?

– Amíg stratégiai főigazgató-helyettes és térségi igazgató voltam addig igen, 2018 júliusáig rendszeresen operáltam is. Az ÁEEK főigazgatósága mellett erre már nem jutott idő. Ha az ember megoperál egy beteget, őt előtte meg kell vizsgálni, az operáció után pedig követni kell az állapotát. Az egész országra kiterjedő munka mellett ez nem fért bele, és nem akartam egyszerre két lovat megülni, mert ott valami hiányzott volna. Egy beteggel bármikor történhet valami és a nap 24 órájában elérhetőnek kell lennie a sebésznek. Egy országot érintő pozíció mellett ez nem volt lehetséges, hiszen amikor az ÁEEK főigazgatója lettem, körbejártam az ország kórházait. És minden intézménynél eltöltöttem két-három napot, hogy megismerjem a működésüket, a problémáikat, ez pedig rengeteg időt igényelt. Sajnos a jelenlegi munkám mellett sem lesz időm operálni, mert a kórház feladatköre bővül: jelenleg integrálva van hozzánk Kalocsa és Kiskunfélegyháza és a megyei irányítók kijelölésekor hozzánk került Baja és Kiskunhalas is. A jövőben pedig idetartozik majd a járóbeteg-ellátás és a háziorvosi szolgálat. Ennek szakmai felügyelete nagy kihívás, amit egyedül nem lehet megoldani, egy nagyon jó csapat szükséges hozzá. Jelenleg a felkészülési stádiumban vagyunk. Sok elemzéssel jár annak megállapítása, hogy mely struktúrákat tartsunk és erősítsünk meg a megyében. Ez az ország legnagyobb területű megyéje és a struktúrát úgy kell kialakítani, hogy minden lakosnak hozzáférése legyen minden ellátáshoz. A kórház szerepe erősödni fog és ezért a legmagasabb szintű ellátást kell kialakítanunk, hogy mindenkinek mosoly legyen az arcán.

– Országos és budapesti intézményekben volt vezető. Mennyire jelent más feladatot egy vidéki kórház igazgatása?

– Itt más kihívással kell megküzdeni, mint Budapesten. Budapesten nem jelent gondot a kieső munkaerő utánpótlása, de ide az jön dolgozni, akinek itt a családja. Amikor idejöttem, nem volt urológia, problémák adódtak az ellátás megszervezésével és külső segítséggel sikerült helyreállítani novembertől. Ahhoz, hogy állandó szakembereket hozzunk ide, egyben letelepedést kell biztosítani: oktatási intézményt a gyerekeknek, munkahelyet a házastársnak, ami komplexebb probléma, mint a fővárosban, ahol pár átszállással megoldható minden.

– Hogyan tervezik orvosolni a munkaerő jelentette kihívásokat?

– Nem csak a pénz a motiváció az egészségügyben, hanem a munkakörülmények biztosítása, a kollektíva összetartása. Ezek jelentik a legnagyobb megtartóerőt. Az egymást segítő jó kollektíva adott. Itt egy összeszokott, kiváló gárda dolgozik minden szinten. Ez az intézmény magja.

– Milyen tervekkel ült be a főigazgatói székbe?

– A legfontosabb feladat, hogy a kórház működését fenntartsuk. Ilyen szempontból nehéz időszakban kerültem ide, hat Covid-hullám után elkezdődött az Ukrajnában zajló háború. A Pólus 1, a kórház modern szárnya elkészült Svébis Mihály vezetése alatt, a Pólus 2 építési naplóját pedig megnyitottuk, de ennek megépítése csúszik a gazdasági helyzet miatt. Az egész lakosságot, így a kórházat is érinti az energia és az élelmiszer drágulása. Olyan mértékben megemelkedtek az energiaárak, aminek kezelése komoly kihívást jelent a kórház számára, hiszen itt nem lehet a 18 fokot tartani. Az élelmiszerárak változása minket is negatívan érint. Az egynapos sebészet eszközbeszerzése folyik, a teljes eszközpark berendezéseit jövő év első-második negyedévében megoldjuk. Ez hatalmas összeget jelent. A zöldmezős beruházás készen van, már csak a beindítása van hátra. Az “H” épület energetikai korszerűsítésére is beadtuk a terveket, ami a nyílászárók cseréjét és a hőszigetelést tartalmazza. Ez valószínűleg menni fog, tavasszal-nyáron elkezdődhet, amennyiben pozitív döntés születik. 

– Van kötődése Kecskeméthez?

– Igen, Kecskeméten és környékén, Helvécián, Kunbaracson és Izsákon is voltam építőtáborban annak idején, ami mindig nagyon jó élmény volt. Az is fontos kötődés, hogy a fiam, a felesége és az unokám is itt lakik már négy éve. 

– Van még orvos a családban?

– Én vagyok az egyetlen renitens a családban, nálunk mindenki jogász volt. Az egyik gyermekem szintén jogász lett, a másik pedig szoftverfejlesztő mérnök.

– Mivel töltődik fel szabadidejében?

– Teniszeztem egy héten háromszor reggel hattól. De márciusban szereztem egy sérülést, ami miatt nem tudok játszani. Már alig várom, hogy ismét a pályán lehessek.