Nem kedvez a horgászatnak a kánikula

A forróság nem ideális a horgászatra, de nem csak azért, mert a pecásokat megviseli a hőség. A hazánkban jellemző alacsony vízállásokért leginkább a komoly elpárolgás, illetve az alacsonyabb csapadékmennyiség okolható. Bács-Kiskun megye természetes vizein jórészt kielégítő a vízszint, de ez messze nem mondható el hazánk más régióiról – tudtuk meg a Kalocsai Horgászegyesület elnökétől, dr. Igaz Ferenctől.

– A Sárköz és vízrendszerén optimális a vízszint, megfelelő az ellátottság, ezért az egyesületben úgy érzékeljük, hogy a halállománnyal egyelőre nincs probléma. Nem akarom elkiabálni, de jónak tűnik a vízminőség és semmiféle halpusztulást nem tapasztalunk – osztotta meg kérdésünkre a szervezet vezetője. Hozzátette: országos viszonylatban ennél összetettebb a kép. Bár a Bács-Kiskun megyei vizekről, illetve például a Balatonról, ahol ugyancsak szokott horgászni, elmondható, hogy jó állapotban vannak, de az alacsonyabb vízállású vizeket, mint például a Velencei-tavat, már ő is nagyobb aggodalommal figyeli, hiszen az elpárolgás miatt nagyon magas a vízvesztesége. 

A Tisza szintje ugyancsak messze van az optimálistól, ám a Tisza-tavat még megfelelően el tudják látni belőle.

Igaz Ferenc leszögezte: a haltelepítéseket nem befolyásolja a jelenlegi alacsonyabb vízállás, hiszen a horgászegyesületek zöme – így az ő szervezetük is – még a nyári meleg beköszönte előtt letudta ezt a feladatot, és legközelebb csak hónapok múlva fognak nagyobb mennyiségű halat szabadon engedni. A kialakult rutin oka egész egyszerűen az, hogy a forróságban telepített halaknál megnő a hasvízkór vagy más betegségek kockázata. Mivel az egyesületek költségvetésének oroszlánrészét éppen ez a tevékenység emészti fel, a lehető legnagyobb hatékonysággal igyekeznek telepíteni minden év tavaszán, majd őszén.

Az egyesületi elnök hangsúlyozta: a kielégítő állapotok ellenére az elmúlt hetekben tapasztalt, és az egy héten belül várhatóan visszatérő kánikula nem kedvez „a halak kapókedvének”. 

Ez ugyebár az elpárolgás miatt van így, a vízben lévő oxigén mennyisége csökken, és csak az esőzések hatására emelkedik meg újra. Pont ezért szeretnek a horgászok csapadékos idő után kimenni a partra, ilyenkor felgyorsul a halak anyagcseréje, nagyobb intenzitással táplálkoznak, így gyorsabban is akadnak horogra.

– A haltermelők kínálatát lassan elkezdjük monitorozni, aszerint, hogy milyen fajokat nevelnek, ezek mekkora egyedsúllyal rendelkeznek, és persze megfigyeljük az árakat, valamint a szállítás feltételeit – sorolta a szempontokat Igaz Ferenc.

– Nálunk is standard ideje van az őszi telepítésnek, mindig október végén ejtjük meg, és ennek szervezését már szeptemberben elkezdjük – közölte. 

Az elnök kérdésünkre elárulta, hogy permanensen folytatják az egyesület bő egy évtizede megkezdett programját, a süllő elterjesztését, illetve a compó újrahonosítását. 

Előbbi fajtából több tízezer előnevelt egyedet telepítettek a tavaszi időszakban, míg utóbbiból egynyaras példányok kerülnek a vízbe ősszel. A doktorhal évtizedekkel ezelőtt eltűnt a Sárköz és vízrendszeréből, de a gazdálkodásért felelős Kalocsai Horgászegyesületnek feltett szándéka, hogy visszaemeli a palettára, ezzel is növelve a régió vizeinek biodiverzitását.