Ünnepi műsorral és koszorúzással emlékeztek a márciusi ifjakra Kiskunhalason

Minden magyarnak született embernek van egy saját üzenete 1848-ból, és minden magyarnak van egy saját értelmezésű forradalma viharos történelmünk XIX. századának legfontosabb márciusából – kezdte ünnepi beszédét Bányai Gábor országgyűlési képviselő, aki szerint „ugyanakkor mindenki számára egy közös üzenet biztos megfogant, hogy ha az idő elérkezik, akkor a bajban vagy szükségben mi, magyarok, még is össze szoktunk és össze tudunk fogni.”

– Biztos vagyok benne, hogy a bajban, a nemzet, a haza nagy szükségeiben nem a pénz, nem a hatalom tart össze bennünket és más nemzeteket. Hanem a függetlenség, a szabadság és a kölcsönös tisztelet eszméje az, ami összekovácsolja a sokaságot nemzetté – fogalmazott a politikus.

Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom 174 évvel ezelőtti történéseit felidézve a politikus arra emlékeztetett, hogy micsoda bizonytalanság és izzó viták törtek az országgyűlésre, majd micsoda lelkesítő erő uralkodott el a rendi országgyűlés résztvevőin, mikor a nélkülük zajló pesti forradalom híre is visszaért. 

– A visszaemlékezések szerint tapinthatóvá vált a megszülető remény ereje, hogy a fojtogató birodalmi levegő és a bécsi udvar eltűnik az alávetett magyar Hazából – idézte fel a képviselő, aki szerint a felelős politikusoknak gyorsan kellett cselekedniük és már a forradalom kitörése után két nappal, március 17-én felelős kormány alakult. – Tagjai méltók az emlékezetünkre. Az első nemzeti kormányba a reformkor nagyjait, ragyogó elméket, áldozatkész hazafiakat kért fel Batthyányi Lajos az új miniszterelnök – fűzte hozzá a politikus, aki szerint emberfeletti munkát végeztek el együtt és külön-külön is a polgári állam megteremtéséért, majd később megmentéséért.

Bányai Gábor arra is emlékeztette a hallgatóságát, „hogy hiába lettek volna kedvezőek a körülmények a forradalom kitöréséhez, ha nem egy egész nép közös óhajtásának, szabadságvágyának, felemelkedni akarásának adott volna formát március idusának 12 pontja. „Azokban a nagyszerű napokban egymásra talált a falvak és városok népe, egyet akart a halasi szatócs, a bajai céhlegény, a kunbajai tanító és a mélykúti földműves jobbágy, kezdetben egyet kívántak a magyarországi, svábok, szerbek, horvátok, az oláhok és a tótok, kezet nyújtottak egymásnak a nemesek, a polgárok és a jogfosztottak tömegei” – fűzte hozzá.

Bányai Gábor külön szólt a fiatalokhoz is: „sosem szabad elfelejtenünk, hogy 1848-49-ben életét, szabadságát és javait kockáztatta, aki többet, jobbat, nagyobbat akart, aki felemelni kívánta hazáját és nemzetét” – mondta.

Hozzátette: akkor, a polgárosodás korai szakaszában alakult ki az a vágy, hogy nyugodt, gyarapodó polgári demokráciában éljünk. Ezt akartuk 1956-ban, ezt akartuk harminckét évvel ezelőtt és erre vágyunk még ma is – jelentette ki a politikus.

Bányai Gábor szerint nem véletlen, hogy a korabeli cári Oroszország beavatkozását a magyar szabadságharcba összevetik a jelenlegi orosz-ukrán háborúval. – A beszédemmel kerülném, hogy a magyar szabadságharc üzenetét aktualizáljam a jelenben, ugyanis a szomszédunkban háború van, véres, értelmetlen háború, és ha van nemzet Európában, amely pontosan tudja, hogy milyen, amikor az orosz medve különleges katonai hadműveletet hajt végre egy másik országgal szemben, az a magyar nemzet – emelte ki. Emlékeztetett: megtapasztaltuk ezt nem csak 1849-ben, hanem az első világháborúban is, 1943-tól és 1956-ban is. – A magyarság történelmi tapasztalatából adódóan megértem a megtámadott ukránokat, hogy a végsőkig ki akarnak tartani az orosz birodalommal szemben, bármi áron is, de egész Európa érdeke az, hogy minél hamarabb béke legyen, mégpedig olyan béke, amely nem fog újabb különleges hadműveleteket eredményezni – fejtette ki a politikus. Ennek érdekében szerinte nem kívánhat a magyar nemzet ma sem mást, mint 1848-ban, csakis azt, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés, illetve azt, hogy ,,magyar katonáinkat ne vigyék külföldre” — zárta gondolatait a képviselő.

Bányai Gábor beszéde után az ünnepség résztvevői a Thorma János Múzeumban a Talpra magyar! című festménynél helyeztek el virágokat, utána a Petőfi-szobornál koszorúztak. A városi piactéren pedig egy év kihagyás után ismét megtartották a Magyarok Vásárát, ahol népi kézművesek kínálták portékáikat és hagyományőrző műsorokkal várták az érdeklődőket.