A Szikrai Holt-Tisza jeges vizében csobbant Kuti Zoltán és barátai

Kicsit gondolkodott Kuti Zoltán, amikor meglátta a Holt-Tisza befagyott jegét, hogy hogyan lesz ebből csobbanás. A mérések ugyan is azt mutatták, hogy a part közelében hét centiméter vastag a jég. A holtág közepén és a híd közelében ugyan a hattyúk és vadkacsák hagytak még egy nagyobb felületet, de azt csak a híd felől lehetett megközelíteni, ahol már mély a víz. Kerekes József halőr ugyan hozott egy nagy fejszét, amivel elkezdte feltörni a jeget, de azzal nem lehetett nagy felületet szabaddá tenni. Szerencsére egy traktor segítségével feltörték a part közeli jeget, amit aztán a fürdőzők tovább törtek. 

Kuti Zoltán és barátai már nem először mártóznak meg a jeges vízben. Arra a kérdésre, hogy mi volt a csobbanás célja Kuti Zoltán viccesen megjegyezte, hogy a hisztéria, aztán persze komolyra fordította a szót. 

– Az a célunk, hogy együtt legyünk, szép az idő és megpróbáljuk felhívni a figyelmet a sportolásra, az egészséges életmódra, hogy télen sem kell beülni a szobába három hónapra televíziót nézni, hanem ebben az évszakban is lehet a természet szépségeiben gyönyörködni. Még a katonaság után próbáltam ki a jeges vízben való fürdést. Sokat szaunáztam és ha olyan helyen voltunk télen, ahol volt befagyott tó, akkor a szauna után feltörtük, és megmártóztunk benne. Ha hó volt, akkor pedig abban fürödtünk. Ezt már több mint harminc éve csinálom. 

Aki ilyenre vállalkozik, annak fel kell készülni rá! 

Természetes vizekben lehet csobbanni, merülni, úszkálni. Az ősz és a tél felé haladva így biztonságos lesz a merülés.

Kuti Zoltán szerint a jeges vízben való merülésnek fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása van, egészséges és gyors regenerációt is ad, emellett a sport élettani hatásai is nagyon jók. Rajta kívül a kalocsai Szeitz Tibor, a soltvadkerti Szabó Ákos és a kecskeméti Kovács József csobbant vele együtt. Először próbálták a jég darabokat kidobni a vízből, majd megmártóztak benne. Ezt követően a hídhoz mentek, ahol találtak egy lejárót, amelyen le tudtak menni a vízre, ott ugyanis még nem volt befagyva. Úsztak néhány métert, majd kimásztak a vízből. 

A csobbanás után Szeitz Tibort kérdeztük arról, hogy érezte magát a jeges vízben.

– Itt még nem voltam, de még a nagyszüleimtől azt tanultam, hogy mindig szombaton fürdünk. Ma is szombat van, csak az a különbség, hogy most tél van, ezért sál és sapka is van rajtunk. A déli órákban pedig a naptej elengedhetetlen. 

Itt a Tőserdőben ez volt az első csobbanásom, de először hat évvel ezelőtt merültem jeges vízben a Szelidi-tónál.

 Ott fertőződtem meg ezzel a szokással. Azóta voltám már több helyen, keresem a lehetőségeket. Erre a fürdésre úgy készültem fel, hogy hoztam egy rövidnadrágot, a naptejet és whiskymet, amit a csobbanás után fogyasztunk el. Igazából erre nem nagyon lehet felkészülni, mert nem lehet egész évben gyakorolni. Bele kell menni, és utána ki kell jönni – tette hozzá Szeitz Tibor.