Máig őrzi a paszománykészítés régi hagyományát a kézműves

Kevesen tudják manapság, hogy mit jelent a paszomány. Még kevesebben használják. Pedig nem is olyan régen még az ünnepi ruhák legszebb dísze volt. Mára kiment a divatból és nagyon kevesen ismerik készítését. Ennek egyik oka, hogy inkább az egyszerűbb zsinórozást alkalmazzák a ruhakészítők. Mivel a zsinórt géppel tekercselik, sokkal olcsóbb, mint a paszomány, amit főként selyemfonálból, kézzel horgolnak. Eredetileg a paszományos mester nemcsak selyem-, hanem szőr-, pamut-, ezüst- és aranyfonalakból készített paszományokat és szalagokat – tudtuk meg Vargáné Bodor Judittól, aki az interneten böngészve véletlenül talált rá a nyíregyházi paszománykészítőről, Tompa Éváról szóló cikkre. Miután elolvasta, elhatározta, hogy megtanulja ezt a régi mesterséget, ezért elutazott Nyíregyházára Évához, aki örömmel adta tovább a tudását.

Mivel Judit gyermekkora óta horgol, gyorsan megtanulta a paszománykészítés alapjait, később pedig autodidakta módon fejlesztette tovább a tudását. Lelkesedését az sem gátolja, hogy napjainkban nagyon kevesen viselnek paszományt. Nagy örömmel készített paszományt a helyi református lelkész ruhájára – mesélte büszkén Judit. Elmondta, az elkészült, zsűrizett alkotásait filcalapra rögzítve tárolja, és ha felkérést kap, így mutatja be a kiállításokon.

Többféle paszományt készít, így például Bocskai-, Vörösmarty- és bencés gombolót, őszirózsásat, leveleset, Dobó Katica-félét, vármegyei magyar férfi- és vármegyei magyar női gombolót. Ugyanakkor a Magyar Néprajzi Lexikon megkülönbözteti még a sarkantyús pozsonyi vitézkötést, a nagy-pozsonyi, a pozsonyi, a malomkerék, a kétszíves, a négyszíves, a kissarkantyús, a szerb, a mente és a csillag vitézkötést – sorolta Judit.

Azt is elmondta, hogy a paszománypárokat páratlanul teszik fel a ruhára: 3, 5, 7 vagy 9 párral díszítették az öltönyöket. A paszományokat vagy azonos méretben, párhuzamosan, vagy csökkenő formában varrták a ruhára, aminek az ujjára is tettek egy hasonlót, csak kicsiben, ezt hívják topánnak – részletezte.

Vargáné Bodor Judit arról is mesélt, hogy édesanyjától már kislányként megtanult kötni, horgolni és hímezni. De az iskolában is tanították a lányokat kézimunkázni. Mint mondta, nagyon szerették ezeket a gyakorlati órákat, hiszen fejlesztette a kreativitásukat és kézügyességüket. Ezt a tudást Judit később felnőttként is hasznosította, nagyon sok ruhát kötött a gyerekeiknek. De nemcsak ruhákkal, hanem textiljátékokkal, babákkal, bábokkal is megörvendeztette őket. Megtanulta a gyöngyfűzést, a csipkeverést, a szövést, a frivolitás, azaz a csomózott csipke készítését is. Hobbijaira főként télen jut ideje. Családi vállalkozásban ugyanis egy fagyizót működtetnek, de hamarosan nyugállományba vonul és így több energiát tud fordítani a paszománykészítésre.

Szívesen megosztja tudását másokkal is

Vargáné Bodor Judit szívesen megosztja tudását másokkal is, ezért indította el Lakiteleken a kézimunkaszakkört, melynek kere­tében a helyi asszonyokkal közösen alkottak. Hetente egyszer gyűltek össze, karácsonyfa­díszeket készítettek, kötöttek, horgoltak, hímeztek, és a foltvarrást is elsajátították. Több mint tíz éven át vezette a szakkört, de a paszománykészítésre nem került sor, pedig szívesen átadná tudását, ha lenne rá érdeklődő. Sőt, abban is bízik, hogy újra divatba jön a paszomány, szerinte ugyanis jól illeszthető lenne a mai divatos ruhákhoz is.