Kilencvenedik születésnapját ünnepelte Adamik Ferenc

Idén március 12-én töltötte be a Kecskeméten sportéletében évtizedekig meghatározó szerepet betöltő Adamik Ferenc kilencvenedik életévét. Már akkor nagyszabású ünnepséget szeretett volna neki tartani a család és a Mercedes-Benz Gyár Kosárlabda Akadémia, de a járványhelyzet miatt végül elhalasztották a köszöntést – melyet most vasárnap pótoltak.

Közel százan gyűltek össze az akadémián, a családtagok mellett Adamik Ferenc korábbi tanítványai és a kecskeméti kosárlabda-közösség tagjai. Először Bajtai Mária, egyik legkorábbi játékosa emlékezett vissza a múltra és méltatta régi edzőjét, majd a Csinos Csajok Csapata vívott egy tíz perces villámmeccset az 1985-ben kadett országos döntő bajnokságot nyert hölgyekkel, félidőben gyors és természetesen nem túl komolyan vett taktikai megbeszélést tartva a mesterrel.

Következett el a legenda életútjának ismertetése, egy róla szóló kisfilm bemutatása, majd tovább folytatódott a méltatások sora, Szemereyné Pataki Klaudia beszédével. A polgármester – mint volt tanítvány – gratulált a mesteredző elért eredményeihez, sikereihez, és kiemelte: óriási erőt, kitartást és alázatot kaptak Adamik Ferenctől, aki „nagyon komoly építőkockája, hírössége a városnak”.

– Lehet, hogy ezt ki kellene pöttyözni a sajtó részéről, de szerintem mindannyian hallottuk a kosárpályán, hogy „ne állj úgy, mint gólyafos a levegőben!” – idézett fel egy személyes mérkőzés-emléket a polgármester.Tóth Viktor, a Kecskemét Kosárlabda Club elnöke szintén rengeteg szállal kötődik Adamik Ferenchez: ő is volt a játékosa, később kollégák lettek, de az ünnepelt edzette az öccsét és lányát is. Elárulta, nagyon sok tekintetben a példaképe volt.

– Remekül felépített egy jól működő utánpótlást, az iskolákra támaszkodva nagy tömeget vonzott be a kosárlabdába. Ebből válogatott, felépítette NB I-es csapatát, amely teljesen amatőrként tudott a középmezőnyben lenni. Rengeteg tizenhat-tizennyolc éves lányt épített be csapataiba, le a kalappal, hogy ilyen bátor volt. Nagyon fogékony volt az újítások iránt is, melyeket a nemzetközi szakirodalomból nézett ki – említett néhány motívumot Tóth Viktor, melyek hozzájárultak Adamik Ferenc sikereihez.

Beszédet mondott még Tóth József, az egykori Kecskemét Városi Kosárlabda Szövetség elnöke, a Magyar Kosárlabda Szövetség nevében Bíró Ernő és Ivkovicné Béres Tímea, az akadémia vezetője is.

A szépkorú sportember hálásan mondott köszönetet a szép szavakért és az ünnepségért. El nem sírta magát, de érezhetően elérzékenyült.

– Nem is tudom megérteni, hogy ennyien köszöntötök meg engem. Pedig nem egy eszményi ember voltam, követelményeimből nem engedtem, kegyetlenül behajtottam. Egy kicsit kiabáltam néha, sokan nem akarták megérteni, hogy ez a mérkőzés ütemét, lendületét adta meg. Arra vagyok büszke, hogy a csapataim sosem adták fel. Ki merem jelenteni, hogy én együtt nyertem és vesztettem veletek, megtartottam a szabályt, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Alapszabály volt számomra, hogy sikertelenség esetén végiggondoljam, én magam mit hibáztam – mondta Adamik Ferenc, aki arra is büszke, hogy tanítványai döntő többsége jó tanuló volt, érettségi után továbbtanult és sokan nagyon sikeres életpályát futottak be.

– Több mint száz gyerekből lett testnevelő tanár, úgyhogy talán valamit mégis jót csináltam. Pedig akit tanítottam, tudja, hogy nem mesedélután volt – zárta szavait Adamik Ferenc, akinek tortája természetesen kosárpálya-alakú volt.