Garaczi János mesterszakács gyermekkora óta röpteti a postagalambokat

A népkonyhaként is működő Wojtyla Barátság Központ vezetősége nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a mindennapi meleg étel mellett lelki és kulturális útravalót is adjon a rászorultaknak. A támogatók közül sokan tartanak olyan informális előadásokat, melyben elhangzottak tágítják a sorsközösség tagjainak tudását. Legutóbb Garaczi János Venesz- és Gundel-díjas mesterszakács, a Tanyacsárda alapító tulajdonosa látogatott el a népkonyhára, ahol a Wojtyla Akadémia-sorozat keretében a postagalambok tartásáról mesélt. Garaczi János hosszú évtizedek óta meghatározó szakember a hazai galambászok körében. Tagja a Magyar Postagalamb Sportszövetség elnökségének, harminc éve vezetője a kecskeméti egyesületnek, és a régiós tagszövetség elnöke.

– A galambtartás nemcsak szenvedély és hobbi, hanem állatszeretet is. A galambok iránti szeretetem a nagyszüleimtől ivódott lelkem világába – hangsúlyozta Garaczi János.

– Hatéves voltam, amikor megkaptam az első két galambomat. Emlékszem, Ballószögről a nagymamámmal és nagybátyámmal lovas kocsin mentünk be a kecskeméti piacra. Míg ők a gyümölcsöt árulták, én vigyáztam a kocsira. Mikor végeztek, a mamám kézen fogott és bevitt a piacra. Elmentünk a galambárusok mellett, és azonnal ámulatba ejtettek az állatok. Látva lelkesedésemet az árus, könnyen rábeszélt minket a vételre, így kaptam meg életem első két galambját. Eleinte faládában tartottam őket, mindennap gondoskodtam róluk, majd később édesapám épített nekik egy kis házat – emlékezett vissza a mesterszakács.

Később folyamatosan bővült az állomány. Garaczi János galambok iránti szenvedélye a felnőtté válás küszöbén egy időre alább hagyott, de miután családot alapított, 1972-től újult erővel belevetette magát a galambászat különleges világába.

– Az apósom postagalambokkal foglalkozott, tőle kaptam néhányat. Már nemcsak tartottam a galambokat, hanem elkezdtem versenyeztetni is. Tetszett ez a sport, hiszen ebben a sportágban kevés a dopping, a machináció. A kecskeméti egyesületbe 1973-ba léptem be. Törekedtem arra, hogy minél jobb egyedeket vásároljak, utódjaik a győzelemért repülhessenek. Belgium a postagalamb hazája, a versenyzés szempontjából igazán jó galambokat ott lehet venni. A tanyacsárdás vendégkörömnek köszönhetően az évek alatt a postagalambászok körében is egy nagyon jó kapcsolatrendszert építettem ki – tette hozzá.

A postagalambversenyeken rendszeresen részt vesz galambjaival. Vannak rövidebb, néhány száz kilométeres távok, de gyakran ennél sokkal hosszabbak is. Legutóbb, idén júliusban egy 900 kilométeres távot kellett megtenniük a versenyző galamboknak, Észak-Németországból indulva. Garaczi János ötöt nevezett be, ebből kettő az elsők között ért haza. Reggel 5.45-kor indultak, az egyik 19.56-kor, a másik 20.04 perckor landolt a galambház tetején. Megérkezéskor bármilyen fáradtak is a galambok, mindig tesznek legalább egy tiszteletkört otthonuk felett.

– Sajnos nem minden galamb tér haza a versenyről. Sok veszélynek vannak kitéve, kilőhetik őket, vagy ragadozó madár áldozatává válhatnak, és akkor még nem beszéltünk az időjárásról. A hosszú út alatt nagyon elfáradnak, hiszen pihenő nélkül teszik meg a távot. Olyan is előfordul, hogy néhány egyed csak egy vagy két hét múlva tér haza. Amikor várjuk őket haza, sokszor barátaim jóvoltából egy kis szurkolótábor is összejön a fogadásukra – jegyezte meg a szakember.

A versenyek során, főként a hosszú távoknál, a galamb elveszti a testsúlya ötven százalékát. Ezért nagyon fontos a jó kondíció, a jó állóképesség.

– Mindennap 4 órakor kelek, hogy megfelelően ellássam a galambjaimat, mielőtt 8-ra beérek dolgozni. A minőségi táplálék, gyógyszerek, vitaminok mellett fontos a tiszta környezet, ezért mindennap kitakarítom a helyüket. Egy órát engedem repkedni őket. Vallom, csak annyit várj el tőlük a versenyeken, amennyit te is megteszel értük – mondta Garaczi János, akinek galambjai az évek alatt számtalan díjat elhoztak a hazai és nemzetközi versenyekről. Ott voltak többek között az athéni, a római és a londoni olimpiai játékokon.

Garaczi János nemcsak versenyeztet postagalambokat, de hazai és nemzetközi versenyek zsűrizésében is részt vesz. Többek között abban a megtiszteltetésben is része volt, hogy a Postagalamb Olimpián zsűrizhetett hazánkat képviselve.